Az 1850-es években a korábbi évtizedekhez képest nagyobb számban jelentkező költőnők közül Majthényi Flóra személye és költészete váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Produktivitása és az átlagot meghaladó médiajelenléte következtében az 1850–1860-as évek sztárköltőnőjévé vált. Korai sikereit és a népszerűségében kulcsszerepet játszó Hölgyfutár című folyóirattal való együttműködését Török Zsuzsa, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa ismerteti. 

A Hölgyfutár (1849–1864) című lap oldalain 1854 januárjában Lisznyai Kálmán, az 1850-es évek egyik legnépszerűbb költője Majthényi Flórához címzett verset közölt.

Üdvözlégy gyönyörűn,
Dalvilág leánya!
Kis magyar Erinna
Sejtelmem bálványa.

Szép álmam, szép vágyam
Lől te nekem régen:
Hazámnak illy hölgyet
Ohajtottam épen.

Magasabb légkörből
Egy kis zengő angyalt,
Ki aranykedélyből
Kerekiti a dalt.

Ki a női sziv még
Ismeretlen táját,
Elrejtett völgyeit
Titkait, bűbáját

Föltárja, elzengi,
S ez uj himű ének,
Tüköre lesz a nők
Kedélyéletének.

Ezek a vers nyitó sorai, amely nem önmagában jelent meg, hanem Majthényi Flóra Honvágy és Tóth Endre Flóra című költeményével együtt. A Hölgyfutár az 1854. januári lapszámot tehát látványosan Majthényi Flórának szentelte, hiszen a verseken kívül a folyóirat mellékletként közölte Barabás Miklós róla készült portréját is. Lisznyai Kálmán és Tóth Endre ekkor a még Nagy Ignác által szerkesztett Hölgyfutár rendes munkatársaiként dolgoztak, de a folyóirat 1854. év végi Előfizetési fölhivása már Majthényi Flórát is ebben a szerepkörben tüntette fel. Joggal, hiszen a költőnő 1854-ben már negyedik éve volt a kiadvány rendszeres szerzője.

Majthényi első nyomtatásban közölt versét, amellyel tulajdonképpen az irodalmi nyilvánosság elé lépett, Adj fájdalmat címmel 1851. május 26-án publikálta a Hölgyfutár, 1854 januárjáig, portréja és Lisznyai, illetve Tóth Endre neki címzett verse közléséig pedig 15 költeménye jelent meg a folyóiratban. A költőnőnek a Hölgyfutárral való együttműködése azonban még csak ezután bontakozott ki igazán, hiszen 1854-ben 12 költeményt, 1862 végéig pedig további 58 verset publikált a lapban. 1851 és 1862 között összességében tehát 85 költeményt jelentetett meg a Hölgyfutárban, ami önmagában nézve is jelentős teljesítményként értékelendő. Annál is inkább, mivel ha ezt a produktivitást más női szerzőknek a folyóiratban való jelenlétével vetjük össze, kimagasló eltérések tapasztalhatók.

2 majtenyiflora Majthényi Flóra Hölgyfutárban publikált verseinek száma éves bontásban

Még a Hölgyfutár másik, 1858 és 1862 között aktívan közreműködő költőnője, Kisfaludy Atala verseinek számához (összesen 39) viszonyítva is kiemelkedő Majthényi Flóra termékenysége, más költőnők pedig általában csak egy-két verssel voltak jelen a folyóiratban. Majthényi tehát egyértelműen a Hölgyfutár rendszeresen foglalkoztatott, legtermékenyebb és legreprezentatívabb költőnője volt a vonatkozó évtizedekben, az 1850–60-as évek valóságos sztárja.

1 majtenyiflora A Hölgyfutárban publikáló költőnők százalékos eloszlása a folyóiratban megjelent költeményeik száma alapján

Majthényi ismertségét és hírnevét az időszaki kiadványban való rendszeres publikálás, a folyamatos médianyilvánosság tette lehetővé. A költőnő ugyanis nemcsak verseket közölt rendszeresen a folyóirat hasábjain, hanem jelen volt a személyéhez kapcsolódó hírekkel is. A tömegsajtóban ily módon felépített sztárkultusz ekkor már azokra a publikációs gyakorlatokra alapozhatott, amelyeknek az 1840-es években Petőfi Sándor volt elsődleges alanya és célpontja. A költőről való híradással voltaképpen folyamatos reklámként funkcionáló, az olvasói érdeklődés és a költő versei iránti kereslet ébrentartását szolgáló sztárkultusz nagyrészt a Pesti Divatlap és Vahot Imre szerkesztő imázsépítő törekvéseinek eredménye volt. A Hölgyfutár tehát, az 1848–49 után újraépülő sajtóirodalom kontextusában az 1840-es évekbeli előzményekre támaszkodott, amelyek már Petőfi személye kapcsán bizonyították, hogy a láthatóságot és publicitást növelő tömegsajtónak kulcsszerepe van a hírességek konstrukciójában. A Hölgyfutár egy-egy férfi költő (például épp Lisznyai Kálmán) imázsépítésében is központi szerepet játszott, a női szerzők közül azonban Majthényi Flóra volt az első, akinek költészete és alakja fokozott médiaérdeklődést és figyelmet váltott ki a korban, ennek a figyelemnek pedig a folyóirat volt ösztönzője, fenntartója és folyamatos kiszolgálója.

Az előkelő, jómódú felvidéki családban született, gondos neveltetésben részesülő Majthényi Flóra (1837–1915) tizenkét éves korától már biztosan írt verseket. Erre utal a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kéziratos versíró könyve, melynek első költeménye 1849. december 17-i keltezésű. Majthényi első nyomtatásban megjelenő verse idején még alig tizennégy éves, a Hölgyfutárral való együttműködés végén pedig, 1862-ben, még csak huszonöt esztendős, ugyanakkor már jelentős hírnévvel rendelkező, kétkötetes szerző. Noha költeményeinek összegyűjtése és kiadása még elvégzendő feladat, szinte bizonyossággal állítható, hogy Majthényi a 19. század legtermékenyebb magyarországi költőnője.

Majthényi Flóra ugyanis a nyomtatott nyilvánosságban való feltűnése kezdetétől folyamatosan jelentetett meg költeményeket. Első 1851 májusi publikálását követően, mire Tóth Endre egy az 1854-esnél korábbi Flórának című verse 1852. szeptember 6-án megjelent a lapban, már öt költemény révén is ismerős volt a Hölgyfutár olvasóközönsége számára. Tóth verse a címhez csatolt keltezés szerint a Miskolc és Eger közötti Kács községben íródott. A költő az ősz megérkeztét szomorú nosztalgiával állította párhuzamba a versben megszólított Flóra távozása által előidézett kiüresedéssel. (Kettejük további kapcsolata még kutatásra váró feladat.)

Az 1853. év is intenzív jelenléttel indult, de augusztus és október között Majthényi Flóra nem publikált verset a lapban, csak november 10-én Juliának című versével tért vissza a kiadvány hasábjaira. 1853. november 30-án a Hölgyfutár mégis rövid híradást tett közzé arról, hogy időközben „több aggódó, gyengéd tudakozódás” érkezett a szerkesztőséghez azzal kapcsolatosan, hogy „a kedves költeményeiről ismert Flóra, egy idő óta miért hallgat.”

3 majtenyiflora Majthényi Flóra Barabás Miklós által rajzolt portréja (Forrás: Wikimedia Commons)

A folyóiratban való jelenlét negyedik évében, 1854. január 5-én adott hírt a Hölgyfutár arról, hogy az eddig csak verseiről ismert Flórát végül arcképe révén is megismerhetik az olvasók. A Barabás Miklós által rajzolt portré a lap január 16-i számához csatolt mellékletként jelent meg. 1854. január 28-án aztán egy vidéki levelező kéréséről tudósított a folyóirat, aki az arckép közzététele után Flóra életéről szóló ismertetést igényelt volna. Ilyen életrajz azonban, Flóra kérésével összhangban, még akkor sem jelent meg, amikor az 1855-ös évfolyam mellékleteként a Hölgyfutár arcképalbumot adott olvasóinak. Az album négyes csoportokban, hat részletben közölte korabeli szerzők arcképét életrajzok, illetve versek és prózai idézetek kíséretében. Az első négy arckép a Hölgyfutárban rendszeresen publikáló női szerzőket jelenítette meg: Majthényi Flórát, Bulyovszky Lillát, Kempelen Rizát és Ferenczy Terézt. Flóra életrajza helyett Kinyitottam ablakomat című költeménye szerepelt az albumban.

4 majtenyiflora Majthényi Flóra, Bulyovszky Lilla, Kempelen Riza és Ferenczy Teréz arcképe a Hölgyfutár műmellékleteként 1855-ben kiadott Arckép-albumban (Forrás: Wikimedia Commons)

Noha Majthényi Flóra elzárkózott életrajzának közlésétől, a Hölgyfutár a fiatal költőnő életének jelentős vagy kisebb, de érdeklődésre számot tartó eseményeiről szóló rendszeres híradásokkal folyamatos publicitást biztosított számára. 1854. április 15-én jelent meg híradás arról, hogy egy korábbi lapszámban közölt képtalány helyes megfejtésének első beküldője Majthényi Flóra; 1854. május 18-án tudósítás arról, hogy Nagy Ignác, a Hölgyfutár volt szerkesztője arcképére és sírkövére Flóra 20 forintot küldött; 1854. augusztus 24-én, hogy Flóra Marienbadba utazott; 1856. június 10-én, hogy Flóra dalaiból egy füzet kiadására vette rá magát; 1856. július 4-én, hogy Flórát Balatonfüredre várják; 1856. december 1-jén, hogy a Hölgyfutár akkori szerkesztője, Tóth Kálmán, két nappal korábban, este fél hatkor vezette oltárhoz Majthényi Flórát; 1857-ben előfizetési felhívás Flóra ötven költeményére és mutatvány a kötetből; 1858. október 1-jén híradás arról, hogy a Hatvani és Gránátos utca szögletén (ma a Kossuth Lajos és Városház utca kereszteződésénél) nyílt papírkereskedésben ismert költők és művészek arcképeit formázó, üvegből készült papírnehezékek kaphatók, köztük Majthényi Flóráé is; 1860-ban híradás második verseskötetének megjelenéséről és mutatvány belőle; 1861. október 17-én tudósítás arról, hogy a Pfeifer Ferdinánd által kiadandó Magyar írónők arcképcsarnokában Flóra is benne lesz; december 31-én arról, hogy újévtől Flóra Virágcsokor címmel jelentet meg lapot; végül 1862. március 20-án tudósítás a Virágcsokor mutatványszámának megjelenéséről.

5 majtenyiflora A Pfeifer Ferdinánd által 1862-ben kiadott Magyar írónők arcképcsarnoka (Forrás: Wikimedia Commons)

A Hölgyfutár nemcsak a Majthényi Flóráról szóló híradásokkal tartotta az olvasói érdeklődés fókuszában szerzője életét és költészetét, hanem a hozzá címzett költemények rendszeres közlésével folyamatosan ünnepelte is fiatal költőnőjét. Lisznyai Kálmán már említett verse és Tóth Endre két költeménye mellett a folyóirat ugyanis visszatérő rendszerességgel jelentetett meg Flórához írt, a költőnő tehetségét és személyét dicsőitő költeményeket: 1854. december 22-én K. Ida tollából Flórának, 1856. november 27-én ismét Lisznyai Kálmántól Szép csalódás (Emlékül Flórának), 1859. július 9-én pedig Kisfaludy Atalától Flórához címmel közölt verseket. Majthényi Flóra és Tóth Kálmán házasságkötését, a „két költői szív” frigyét 1856. december 16-án Szász Károly üdvözölte Kézdi-Vásárhelyről című költeményében, Lauka Gusztáv pedig 1860. augusztus 11-én Flóra költeményeinek olvasásakor címmel osztotta meg versbe foglalt impresszióit Majthényi Flóra második verseskötetének megjelenése kapcsán.

6 majtenyiflora A Hölgyfutár 1856. december 16-i számának címlapoldala Szász Károly Majthényi Flóra és Tóth Kálmán házasságkötése alkalmából írt Kézdi-Vásárhelyről című üdvözlő költeményével

Majthényi Flóra 1858-ban kiadott első (Flóra 50 költeménye), majd 1860-ban megjelent második (Flóra dalai) gyűjteményes kötete nem meglepő módon nagyrészt a Hölgyfutárban publikált versekből építkezett. Szerzőjük azonban, noha 1862-ig a Hölgyfutár rendes munkatársaként dolgozott (ebben némi szerepe annak is lehetett, hogy 1856-tól férje, Tóth Kálmán szerkesztette a lapot), nem kizárólagos jelleggel kötelezte el magát a folyóirat mellett, publikációs gyakorlata ennél jóval szélesebb skálán mozgott. Sokat dolgozott például a Divatcsarnoknak, publikált többek között a Délibábban, Arany Koszorújában, az Anyák Hetilapjában, a Gombostűben, a Fővárosi Lapokban, saját rövid életű folyóiratában, a Virágcsokorban, és rendszeresen volt jelen verseivel a korszak olyan alkalmi jótékonysági albumaiban is, mint a Gyulai Árvízkönyv, a Részvét Hangjai, a Részvét Könyve, a Szikszói Enyhlapok és a Fáncsy-album. Korabeli népszerűségének kétségtelenül fáradhatatlan produktivitása és az egykorú periodikákban való rendszeres, az átlagot jóval meghaladó jelenléte volt alapvető tényezője. A korai sikert és a Hölgyfutárral való együttműködést követő időszakban magánéletének alakulása, Tóth Kálmántól 1868-ban való válása és az ezzel járó botrányos gyermekelhelyezési per (fiuk, Tóth Béla 1857 októberében született) életpályája későbbi szakaszában azonban nem tett jót hírnevének. Végül ez a tényező vezethetett az 1880-as évektől önként vállalt külföldi (spanyolországi, algériai, egyiptomi, majd izraeli) tartózkodásához is, ahonnan csak a 20. század első évtizedében tért vissza szülőföldjére.

Majthényi Flóra életműve, számos kortársához hasonlóan, nem élte túl a költőnő korabeli sikereit. Pedig végső soron még a korszak szigorú kritikusa, Gyulai Pál is figyelemre méltónak tartotta tehetségét 1858-ban keletkezett, hírhedten nőíróellenes Írónőink című cikksorozatában. Noha Majthényi költészetének tematikus körét szűknek és egyhangúnak (bár kétségtelenül nőiesnek) gondolta, különösen méltányolta gyöngédségét, őszinteségét és mesterkéletlenségét. A tágabb, korabeli olvasóközönséget az 1850–60-as években kétségtelenül magával ragadta Majthényi Flóra személyisége és költészete. A figyelem fenntartója, ösztönzője és folyamatos kiszolgálója a láthatóságot és publicitást növelő, a hírességek konstrukciójában kulcsszerepet játszó tömegsajtó képviselője Majthényi Flóra esetében elsősorban és egyértelműen a Hölgyfutár című folyóirat volt. Számos költeménye mellett itt jelent meg az alábbi, 1854 januárjában közölt verse is:

Honvágy
(Tengeren. Oktob. 1853.)

Volnék bár rózsaszál
A tengerpart felett:
Honomba küldenék
Eltépett levelet.

Volnék csillagsugár
Tavasznak éjelén:
Ragyogni hullanék
A Balaton vizén.

Volnék lég vándora,
Alkonynak fellege:
Nyugodni szállanék
Zöld Mátra bércire.

Volnék holdfény-varázs –
Bolyongva éjeket:
Járnék merengeni
Az édes hon felett.

Volnék bár kis madár:
Dalolva szállanék,
Hol mélán álmodik
A Tiszapart-vidék.

Volnék szellősohaj,
A bánattal rokon:
Honomban lebegnék
Felejtett sirokon.

Volnék hullámtükör
Elérve partjait:
Rengetném keblemen
Honom virágait.

Vagy volnék délibáb
Ábrándos fátyola:
Meghalni lengenék
Alföld rónáira.

Török Zsuzsa

Az írás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. 

Idézett források:

  • Lisznyai Kálmán, „Flórához”, Hölgyfutár 5, 12. sz. (jan. 16.): 45.
  • [Majthényi] Flóra, „Honvágy”, Hölgyfutár 5, 12. sz. (jan. 16.): 45.

rbtTörök Zsuzsa a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatásai a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténet határterületeire koncentrálnak, különös tekintettel a korszak periodikakultúrájára és a női szerzők életművére. A női írás 19. századi történetének feltárását ösztönző biennális konferenciasorozat létrehozója, számos a témát érintő magyar és angol nyelvű tanulmány szerzője és több tanulmánykötet szerkesztője.

Petelei Istvánról írt monográfiája mellett az író novellái, valamint Arany János elbeszélő költeményei kritikai kiadásának sajtó alá rendezője. A textológia területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2020-ban Kiss József-díjban részesült. Az Irodalomtudományi Intézet Reciti Kiadójának szerkesztőségi tagja, a Reciti konferenciakötetek sorozatszerkesztője. 2021-től az MTA Nőtörténeti Munkabizottság társelnöke.

Kiemelt publikációi: