New York-i kutatóútja során Fedeles-Czeferner Dóra, a BTK Történettudományi Intézet tudományos segédmunkatársa Schwimmer Rózsa (1877-1948) feminista aktivista, újságíró közel hatszázdoboznyi hagyatékát tekintette át. A New York Public Library-ben őrzött anyag egészével kapcsolatos első benyomásait a BTK Ismerettátában fogalmazza meg.
Schwimmer Rózsáról viszonylag kevés portré maradt az utókorra, az alább látható fotó részben ezért is számít különlegesnek. A kép 1927-ben, Schwimmer ötvenedik születésnapja alkalmából készült, New York-i lakásának íróasztalánál. Egy gondterhelt, súlyos problémákkal küzdő nő néz vissza ránk, akinek tekintetéből az elszántság mellett a bizonytalanság is tisztán kivehető. Mindez érthető, hiszen édesanyja haláltusája mellett épp ekkor kellett megküzdenie legközelebbi munkatársa és bizalmas barátja, Glücklich Vilma elvesztésével. Sőt súlyos egzisztenciális problémák is nehezítették az életét: egyre inkább csökkent az esélye arra, hogy valaha amerikai állampolgárságot kaphat.
A portréra pillantva még egy dolog feltűnhet, mégpedig a Schwimmer mögötti polcokon sorakozó, gondosan becsomagolt iratok. Titkársága segítségével ekkor már hosszú ideje archiválta levelezését és jegyzeteit, amelyeket a Central Park melletti stúdiólakásában tárolt.
Schwimmer Rózsa portréja (1927). Forrás: Wikipédia
Az 1930-as évek végére már szinte a teljes lakást elárasztó iratrengeteg hosszas tárgyalások után végül 1940 augusztusában került a New York-i közkönyvtárba, amelynek igazgatója „szívből egyetértett” Schwimmer azon koncepciójával, mely szerint a „nemzetközi jelentőségű anyagot egyben tartva” a kutatók rendelkezésére kell bocsátani.[1] A hagyaték ezt követően tovább bővült Schwimmer 1948-ban bekövetkezett haláláig, a 2020-as évekig pedig már többször rendezték újra.
A New York Public Library közel hatszázdoboznyi Schwimmer-hagyatékának áttekintése után jelen írásban az anyag egészével kapcsolatos első benyomásaimat fogalmazom meg. Korábban már rámutattam arra, hogy a 20. századi magyarországi, illetve nemzetközi nő- és békemozgalom feldolgozása lehetetlen az itt őrzött források nélkül. A szervezkedéssel kapcsolatos információk mellett kirajzolódnak a levelezésből azon erőfeszítések, amelyeket Schwimmer az 1930-as évektől tett a korszakban innovatív módon a nemzetközileg ismert nőmozgalmi aktivisták hagyatékának összegyűjtésére, majd ezek egy vagy több közös archívumban történő elhelyezésére. Erőfeszítéseit végül nem koronázta siker, viszont a következő évtizedben életre hívott, és napjainkban is működő, hasonló profilú gyűjtemények létrehozását mindenféleképpen inspirálta.
New York Public Library Stephen A. Schwarzman Building, Rose Main Reading Room. Fotó: Fedeles-Czeferner Dóra
A levelekből bepillantást nyerhetünk az amerikai állampolgársággal nem rendelkező, tehát kvázi illegális bevándorlóként az USA területén élő Schwimmer folyamatos egzisztenciális küzdelmeire. Képet alkothatunk továbbá a Horthy-korszak kezdetén Bécsbe, Párizsba, Londonba és New Yorkba menekült értelmiség életéről, megélhetésért folytatott harcáról, valamint érdekellentéteikről egészen az 1940-es évek végéig. A második világháború közeledtével a levelezés leghangsúlyosabb témája a segítségkérés és a -nyújtás volt, Schwimmer ugyanis számos, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén élő zsidó család sikeres USA-ba történő emigrációját szervezte meg. A levelek és telefonbeszélgetések tanúsága szerint 1945 őszétől ugyancsak valamennyi rendelkezésre álló eszközzel igyekezett segíteni a háborút és a zsidóüldözést túlélt rokonait és barátait, e mellett pedig fáradhatatlanul munkálkodott a magyarországi feminista szervezkedés újjáélesztésén.
A források áttekintése során több olyan kérdés is felmerült bennem, amelyek megválaszolása kulcsfontosságú lehet Schwimmer Rózsa személyiségének megértéséhez. A leglényegesebb ezek közül talán a következő: Milyen tényezők sarkallhatták az excentrikus személyiségjegyekkel egyébként jócskán megáldott Schwimmert arra, hogy közel fél évszázadon át élete valamennyi mozzanatát dokumentálja, s ezt a dokumentációt gondosan rendszerezve az utókorra hagyja? A ki- és bejövő levelezés, a képeslapok és vizitkártyák hada, előadásai és publikációi, illetve az ezekhez készített jegyzetek mellett ugyanis száz dobozt felölelő irathalmaz található a hagyatékban, amely egyáltalán nem kapcsolódnak közéleti szerepvállalásaihoz. Ezek Schwimmer magánjellegű (telefon)beszélgetéseinek kivonatai, napi feladat- és bevásárlólistái, aprólékosan vezetett feljegyzései bevételeiről és kiadásairól, valamint a diabéteszéhez kapcsolódó orvosi papírok.
Nyilvánvalóan érdekes történelmi személyiségnek tartotta magát, aki hagyatékának tudatos kezelésével alapvetően befolyásolni kívánta a későbbi korok történelmi emlékezetét. (Az már egy másik kérdés, hogy halála után hosszú időre megfeledkeztek róla…) Grafomán attitűdjei mögött ugyanakkor véleményem szerint egy másik motiváció is meghúzódik. Ez pedig az olthatatlan vágy azon vádak cáfolására, amelyek a Károlyi-kormány megbízásából 1918 novemberében elvállalt rövid svájci diplomáciai szolgálatához kapcsolódnak. Schwimmer a svájci diplomáciai fiaskót követően három dolgot igyekezett megszállottan bizonyítani élete során. Egyrészt azt, az élete utolsó három évtizedét alapvetően meghatározó, teljes mértékben alaptalan rágalmat kívánta a rendelkezésre álló valamennyi eszköz segítségétével cáfolni, miszerint Svájcban „bolsevik kém”-ként tevékenykedett volna. Másrészt haláláig kitartott amellett, hogy a követi posztja okán rendelkezésére bocsátott reprezentációs keretösszeget nem saját kedvteléseire fordította. Végül pedig mindent latba vetett annak érdekében, hogy a magyar állam kiutalja számára 1918/1919-ben elmaradt követi fizetését.
Vagyis Schwimmer egyéni tragédiája nem kizárólag az emigrációs létben, hanem az élete előrehaladtával betegessé váló bizonyítási vágyában keresendő. Mindez magyarázattal szolgál azon fanatikusságára, amellyel mindennapjainak ténylegesen valamennyi mozzanatát dokumentálni igyekezett. Összességében éppen ezért meggyőződésem, hogy az életét és munkásságát rekonstruálni kívánó munka első és legfontosabb feladata a Schwimmer által saját magáról alkotott kép következetes lebontása, illetve ennek a személyiségnek a dekonstruálása. E nélkül lehetetlen releváns kutatói kérdések megfogalmazása, differenciálása és azok megválaszolása.
Fedeles-Czeferner Dóra
Fedeles-Czeferner Dóra 2019 óta a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Horthy-korszak témacsoportjának fiatal kutatója. Doktori tanulmányait Pécsett, Lipcsében és Bécsben végezte, disszertációját 2020-ban védte meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán.
Kutatási területe az osztrák–magyar polgári-liberális és feminista nőmozgalmak fejlődése, nemzetközi beágyazottsága és sajtótevékenysége az 1890-es évektől az 1940-es évek végéig. E mellett Budapesten, Bécsben és New Yorkban gyűjti a Schwimmer Rózsa életével és munkásságával kapcsolatos forrásokat. 2021-től a Bécsi Egyetem oktatójával, Corinna Oeschsel közösen dolgozik a Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung (FWF) és az Elise Richter-Programm által támogatott, „Frauen schreiben an Frauenbewegungsaktivistinnen, 1870–1930” című projekten.
Publikációs jegyzéke itt érhető el.
Kiemelt publikációja:
- Kultúrmisszó vagy propaganda? Feminista lapok és olvasóik Bécsben és Budapesten. Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021.
[1] H. M. Lyndbergnek, a New York Public Library igazgatójának levele Schwimmer Rózsának. 1940. augusztus 16. Rosika Schwimmer Papers. New York Public Library Manuscripts and Archives Division. MssCol6398. Box 352.
