A második világháborút követő másfél évben tömeges erőszakhullám söpört végig a magyar vidéken. A Kunmadarason, Miskolcon, Ózdon, Békéscsabán vagy például Szegváron kirobbant tüntetések ismét erőszak áldozataivá tették a holokausztot túlélő zsidó közösségeket. Apor Péter 2022. április 12-én a BTK Történettudományi Intézetében megtartott előadása azt mutatta be, hogyan függtek össze ezek a tüntetések a háború utáni politikai és társadalmi küzdelem eseményeivel.

Előadása a Forradalom a hátsó udvarban című 2021-ben megjelent kötetén alapult, amely első ízben mutatja be a népítéletek, tüntetések és pogromok történetét a politikai rendőrség és a megyei levéltárak jórészt ismeretlen dokumentumai alapján. Az új források bevonása révén új kérdéseket tehetők fel: Apor Péter bemutatja az elkövetők eddig jobbára feltáratlan társadalmi hátterét, miközben a népi kultúra és képzeletvilág korábban nem vizsgált jelentéseit kutatja. Előadását a szerző foglalja össze a BTK Ismerettárában.

forradalomA kötet borítója

Miért a molnárokat tették felelőssé a kenyér és a gabona hiánya miatt? Hogyan kapcsolódott a testkép a munkavégzés fogalmához, és miként válhatott a testek közti különbségtétel az új állam politikájává? Mi kötötte össze az erőszakos cselekményekben részt vevő tömegeket? Milyen hatással voltak az egymást követő politikai nagygyűlések, demonstrációk és tüntetések az önjáróvá váló, radikális népi politika megvalósítására? Mit örökölt a háború utáni antiszemita képzeletvilág a háborús évek uszító propagandájától?

A mindszenti Nemzeti Bizottság 1946 tavaszán levélben fordult a miniszterelnökhöz, nyomatékosítva, hogy „mi, magyar munkások, magyar parasztok saját bőrünkön tapasztaljuk és érezzük a malmosok kizsákmányolását”. Ezért azt követelték, hogy a kormány „a malmosok kiuzsorázó rablómunkájának, melyet a magyar dolgozókkal szemben folytatnak, azonnal vessen véget”. A kollektív erőszakban, a tömegmegmozdulásokban részt vevő emberek többsége az ellátással kapcsolatos nehézségeket az elosztás, a piac és a kereskedelem területén tapasztalta meg, melynek sajátos morális tartalma és politikai jelentése is volt. Az ellátással kapcsolatos nehézségeket elsősorban a kenyér és a gabona hiánya tette kézzelfoghatóvá, legfontosabb szereplői pedig a molnárok és a pékek lettek. Ez a tény szorosan összefüggött a kenyérnek az alsóbb osztályok élelmezési kultúrájában elfoglalt helyével és a molnár populáris-népi képzeletvilágban kialakult képével. Legalább ennyire kötődött az élelmezés hiányainak megértése a piachoz és a kereskedő alakjához, elsősorban a feketepiac és a feketekereskedelem fogalmaihoz. Miközben a feketepiac súlyos gazdasági gondokat jelzett, az ellátási nehézségek megértésében betöltött, szinte démonikus szerepe nem volt független a piac és a kereskedő alsóbb osztályok körében elképzelt funkciójától. Ezt a sajátos moralitással bíró, közösségi szolgáltató szerepkört a háború utáni politikai elitnek a feketézők elleni heves kampány során formálódó nyelve határozottan megerősítette.

„Kufárok gyűjtenek példátlan vagyonokat munka nélkül sötét bolthajtások alatt és fényes palotákban”

– fogalmazott például a Szabad Magyarország, a Magyar Kommunista Párt (MKP) észak-magyarországi lapja 1945 októberében.

Az 1946. március 9-ei putnoki tüntetés résztvevői a járási jegyzői hivatalban hagytak egy határozatot:

„Követeljük, hogy a Borsod megyei Földrendező Tanács azonnal szálljon ki, hogy rendet teremtve végérvényesen befejezhessük a földreformot. Határozatilag leszögezzük, hogy a föld azé, aki megműveli, és abból egy talpalatnyit ki nem adunk, aki a földhöz nyúl, meghal. Követeljük a bányák államosításának azonnali törvénybe iktatását, a nagy iparvállalatok állami kezelésbe vételét, a harácsoló bankok állami ellenőrzését és a feketekereskedelem azonnali megszüntetését. […] Ez a nép ítélete. Lábhoz tett fegyverekkel állunk, s így várjuk határozatunk azonnali teljesítését.”

Az 1945 utáni erőszakos tömegmegmozdulások döntően a kormányzás céljáról, a társadalmi változás irányáról és az új rend megteremtéséről vallott nézeteket fogalmazták meg. A kollektív erőszak politikai mondanivalója a munka és a munkavégzés, illetve a test és a testek közti különbségtétellel fogalmazódott meg. A háború utáni erőszakos tömegmegmozdulások a munkát végzők és a munkát nem végzők csoportjaira osztották fel a társadalmat, ezeket a kategóriákat pedig a testi különbségek, a kövérség és a soványság mentén vélték felismerhetőnek és azonosíthatónak. Ezek a megmozdulások a politikai változás céljait fogalmazták meg: a közvetlen jövőben ténylegesen létrehozható ideális társadalommal kapcsolatos elképzeléseket és az állam felé irányuló elvárásokat fejeztek ki. Céljuk a dolgozók társadalmának és a munka államának a megteremtése volt.

fortepan 183365Talicskázó kubikosok a Sió csatorna építésénél, 1892-1893. Leltári jelzet: MMKM TEMGY 2019.1.1. 0824. Forrás: Fortepan

Az 1945 utáni kollektív erőszakban részt vevő tömegek döntő részben ipari, acél-, gép- és textilgyárakban dolgozó, illetve földmunkások, főként kubikusok és napszámosok csoportjaiból verbuválódtak. Az erőszakos tömegmozgalmak leginkább az északkelet-magyarországi nehézipari központokban, Miskolcon és Ózdon, a Dél-Alföld iparosodottabb városaiban, Békéscsabán és Szegeden, illetve a kubikusok fontosabb lakóhelyein, Csongrád és Békés megyében törtek ki. Ezeknek az embereknek a közösként megélt sors nagyon is kézzelfogható társadalmi tapasztalatot jelentett. A közös munkát végző csoportokat családi, rokoni és lakóhelyi kapcsolatok is összekötötték. Ezek a szoros ismeretségeken alapuló, gyakran személyes szálakkal átszőtt csoportok sajátos hétköznapi önkormányzó és önszerveződő gyakorlatok kialakulására teremtettek alkalmat,  gyökereik megtalálhatók a két háború közti politikai cselekvés mintáiban is.

fortepan 77716Magyarország, Miskolc, Diósgyőr. Forrás: Fortepan 

Az 1945 utáni pártelitek által a tömegmegtámogatás növelése és politikai ellenfeleik megfélemlítése céljából ösztönzött és szervezett állandósuló nagygyűlések, demonstrációk és tüntetések a munkáspolitizálás ismerős és könnyen alkalmazható eszközét kínálták a politikai részvétel egyik legfontosabb helyszínéül. A tüntetések kollektív, szóbeli, rituális és erőszakra is bátorító keretei lehetőséget teremtettek a radikális népi politika önálló végrehajtására. A „rosszindulatú” támadót „radikálisan kell elintézni, félholtra kell verni” – fogalmazott világosan Gyuska János, az MKP békéscsabai nemzetgyűlési képviselője 1945. november végén a város erzsébethelyi kerületi párttagsága előtt. A jogos forradalmi cselekvés hagyományába illeszkedőként megteremtett politikai részvétel sajátos forradalmat hozott magával, még akkor is, ha ez nem tartotta tiszteletben ideológusai elvárásait és előírásait.

fortepan 128524A felvétel a földreform védelmére felvonuló ceglédi földművesekről az Erzsébet körút 14. számú ház előtt, 1946. január 15-én készült. Forrás: Fortepan

A forradalom történetében – ebben az olvasatban – kulcsszerepet játszottak a „zsidók”. A háború utáni antiszemita képzeletvilágban a „zsidók” éppen azokat a helyeket foglalták el, ahol a „forradalom” megtalálhatta ellenségeit. Az izraelita vallású vagy zsidó származású emberek szerepe a falusi kereskedelemben nem csak „feketézőként” való azonosításukat tette lehetővé. Legalább ennyire fontos volt – leginkább boltjaik raktárkészlete miatt – az élelmezésben feltételezetten betöltött kiváltságos szerepük felismerése. Az 1945 utáni antiszemita képzeletvilágban a „zsidók” tették kézzelfoghatóvá a társadalom kiváltságolt, munkát nem végző, de dúskáló csoportjainak létét, akik – akár gyermekek elrablásával és hústermékké való feldolgozásával – súlyosan veszélyeztetik a többiek túlélését. A zsidókról való beszéd ebben az értelemben alapvető szerepet játszott az 1945 utáni politikai átalakulásban: a munkásosztályi politizálás és a politikai elit többsége számára is kézenfekvő volt, hogy fontos politikai kérdéseket a „zsidókkal” kapcsolatban fejtsenek ki. Az a tény, hogy a munka államáról leginkább antiszemita szavakkal lehetett beszélni, közvetlenül a háborút megelőző és a háborús évek antiszemita propagandájával és gyilkos gyakorlatával függött össze.

Apor Péter

Apor Péter156 50ebe515e237f az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Doktori címét 2002-ben szerezte a firenzei Európai Egyetem Intézetben. Fő kutatási területe a 20. század második felének összehasonlító kultúrtörténete Kelet-Közép-Európában, illetve a térség szerepvállalása a nemzetközi folyamatokban.

Az előadással kapcsolatos publikációi: