A koronavírus-járványhoz kapcsolódó mémek és egyéb folklór jellegű tartalmak megjelenési sorrendjükben és tematikájukban is érzékenyen illeszkednek az éppen aktuális eseményekhez. E tartalmak „lájkolásával”, megosztásával a ma embere állást foglal bizonyos, egyre szélesebb kört érintő kérdésekben, ráirányítja a figyelmet valós vagy vélt problémákra, vagy épp kifigurázza azokat. Tamás Ildikó, a Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa cikksorozatot ír a Facebook koronavírussal kapcsolatos folklórjelenségeiről. Az 5. rész arról szól, hogy milyen tárgyak váltak az események láncolatában a folklór-tartalmak központi motívumaivá.
Bár egy dinamikus, percről-percre változó korpuszról van szó, sok benne az ismétlődés (illetve egy-egy adott szöveg- vagy mémtípus variálódása), az új tartalmak pedig legtöbbször formula-szerűen, azaz ismerős formai keretben jelennek meg. Mik is ezek a folklór-tartalmak? Hogyan kapcsolhatók (kapcsolhatók-e egyáltalán) régóta létező, internetes folklóralkotásokhoz, esetleg offline, „hagyományos” folklórműfajokhoz? Teljes áttekintést persze nehéz lenne adni, hiszen a vizsgált anyag nehezen körülhatárolható. A felgyorsult alkotói folyamat, a terjedés sebessége és a gyorsan eltűnő, illékony tartalmak mellett is kirajzolódik azonban egy részben formai, részben tematikai alapú tipológia, amely a folklorisztika eszközeivel leírható.
Amikor a koronavírus magyarországi megjelenése még nem tűnt igazán valódi veszélynek, az online folklórban a felhalmozással szembeni gúnyos kritika volt jellemző. A kritikus hozzáállás persze a továbbiakban is megmaradt, a téma azonban áttevődött a hiánycikké vált alapélelmiszerek és háztartási cikkek felértékelődését humorosan bemutató helyzetképekre. Megjelentek a járvány elleni védekezésről szóló motívumok, mint pl. a kézmosás, a szájmaszk és a két méter távolság.
A kijárási korlátozások bevezetésével az otthon tanulás és a „home office” témáját feldolgozó humoros alkotások száma lett kiugróan magas. Ezt követően, az elhúzódó elszigeteltség, bezártság és az ezzel járó pszichológiai és fizikai kihívások kerültek az online folklór célkeresztjébe, és olyan témák is megjelentek, mint a karanténdivat. Számos új szóösszetétel került forgalomba (karanténkonyha, karanténfodrászat, karanténfogadalom, karanténszülinap stb.), és rövid idő alatt divatba jöttek az online kommunikációt jellemző szórövidüléses formák, mint pl. a kreakarantén.
Ha sorba rendezzük a járvány fontosabb eseményeit és megvizsgáljuk az elmúlt időszakban keletkezett mémeket, szépen illusztrálható a folklórnak az a tulajdonsága, hogy érzékenyen reagál és reflektál a közösségi szinten fontos dolgokra. Minél kiemeltebb egy téma vagy motívum a kommunikációban, annál több, egyéb folklór tartalommal fonódik össze, és annál többféle formai-stilisztikai keretben jelenik meg.
A feldolgozás mikéntjéből egyrészt rekonstruálhatók a társadalmi problémák típusai, másrészt kirajzolódik a formai és tematikus gazdagság. Utóbbi a variációképződés révén alkotáscsoportokat hoz létre, amelyek alkalmassá válnak a tipológiai vizsgálatra. Az online alkotások rendszerezésének alapja lehet a téma (pl. egy esemény, egy ünnep stb.), a motívum (pl. Leonardo Mona Lisájára az elmúlt években egy egész mém-ciklus épült, a járványfolklórban fontos motívumok a szájmaszk, kézmosás, távolság, WC-papír stb.), illetve a formai keret, séma, amit megtöltenek tartalommal. A formai-stilisztikai alapon megragadható mém-csoportokat az alábbi, négy képkockából álló népes sorozat két darabjával illusztrálom. Az első kép 2018-as online gyűjtés anyagából származik. A második kép a járványfolklór egyik alkotása: a digitális vagy távoktatás témája tölti meg az interneten évek óta ismert, változatos tartalmakat befogadó sémát.
A járványfolklór rendszerezéséhez a téma és a motívum nyújtja a leghasználhatóbb kategóriákat. Mivel a gyűjtés jelen esetben az alkotások keletkezésével egy időben történik, a témák, illetve az események időrendje is lehet kiindulási alap. Lássuk tehát először azokat az online folklóralkotásokat, amelyek a felhalmozást, majd az abból következő hiányhelyzeteket figurázzák ki. A komikum fókuszában a „gyarló ember” áll, aki a veszélyhelyzetre sokszor eltúlzottan, máskor viszont nagyon is kreatívan reagál. Ebben a csoportban a leggyakoribb motívumok a liszt, élesztő, cukor és a WC-papír. A most következő példák a mémekben egyik leggazdagabb anyagot szolgáltató toalettpapír köré épülnek, amely folklórmotívumként jelen van mind a szöveges, mind a képes alkotásokban a járvány magyarországi megjelenésének kezdetétől.
Ami a stilisztikai megoldásokat illeti, a fenti példák esetében a vizuális megformálás dominál, a képek szöveges magyarázat nélkül is könnyen értelmezhetők a járványügyi kontextus ismeretében. Kivétel a dinoszauruszokat ábrázoló kép, amelyen szoros egységben van a kép és a szöveg, egyik a másik nélkül nem érné el a kívánt hatást.
Ez a példa pedig csak a szövegben rejlő formai-stilisztikai lehetőségeket alkalmazza. Elbeszélő formában mond ironikus véleményt az értelmetlen felhalmozásról. Stílusában kicsit emlékeztet a csalimesére, amikor a figyelemfelkeltő bevezető után a hallgatóság egy hosszabb és kidolgozott történetet várna, de a mesélő váratlanul elakasztja, lezárja a mondandóját. A szövegben alkalmazott John név egy sematizált karakterhez illő gyakori, átlagos név, miként a viccek szereplőié.
A következő képek az elhúzódó karanténállapot illusztrációi. A témacsoportba tartozó alkotásokban nem valami elérhetetlen háztartási alapcikként, hanem az unaloműzés, a játék és a kreatív alkotás eszközeként jelenik meg a WC-papír:
A mémeknek azt a csoportját, amely valamilyen magyar (leggyakrabban gasztronómiai) specialitáshoz kapcsolódik, illetve csak etnikus összefüggésben értelmezhető, elneveztem „hungaromémnek”. A WC-papír motívum ebben a csoportban is megtalálta a helyét. A mém-csoportot illusztrálandó, a járványfolklórtól független példákat is bemutatok a sorban. Az első kép a 2020-as „ország tortája” felirattal terjed az interneten.
Ahogyan már az előző részben is bemutattam néhány példa segítségével, a WC-papír, elsősorban tojásdíszítő motívumként, a húsvét folklórjában is utat tört magának. A szóban forgó motívum helyet kapott a #karanténszületésnap diskurzusban is.
Mivel egy bizonyos időszakban, még ha rövid ideig is, valóban hiánycikk volt az üzletekben a WC-papír, beszerzése könnyen összekapcsolódott a szuperhős alakjával. Más online tartalmakban pedig egyfajta státuszszimbólummá avanzsált, és ezáltal a férfiak részéről a csábítás egyik fő eszközévé. A WC-papír (vagy a liszt, cukor, élesztő) birtoklása néhány humoros mémben és videóban fontosabbá válik az olyan luxuscikkekénél, mint a topkategóriás autók vagy az értékes ékszerek.
A motívumok és témák jelentős része az aktualitásból születik, és rövid életű. A WC-papír nagyon rövid ideig volt valódi hiánycikk, és – bár ennek köszönhetően került be motívumként a folklórba – továbbra is folyamatosan jelen van az online alkotásokban. Az online folklórban a forma/séma/struktúra tartósabb, hosszabban létező összetevője az alkotásoknak. Ugyanakkor tehát vannak olyan sikeres motívumok, amelyek az őket életre hívó körülményektől függetlenedve élnek tovább. Népszerűségük akkor is megmarad vagy tovább nő, amikor az eredeti kontextus már érvényét veszti.
Tamás Ildikó
A képek és szövegek forrása a közösségi média.
Tamás Ildikó a BTK Néprajztudományi Intézet Folklór témacsoportjának tudományos munkatársa, a PTE BTK Néprajz-Kulturális antropológia tanszék szerződéses oktatója. Nyelvész és néprajzkutató. Fő kutatási területe a gyermek- és diákfolklór, halandzsa és nonszensz a folklórban, online folklór, továbbá a számi társadalom és énekes hagyomány, az északi és lulei számi nyelvváltozatok morfofonológiája, a népdalok prozódiája.
Legfontosabb publikációi:
Tűzön át, jégen át. A sarkividéki lappok énekhagyománya. Napkút Kiadó, Budapest, 2007.
“Few words are sung in it” Questions of Methodology in Studying Sami Yoik Texts. In: Kajsa, Andersson (szerk.): L’Image du Sápmi III. Humanistic Studies at Örebro University, Örebro, 2013, 62-86.
Mit jelentenek a gyermekmondókák? A vallástörténeti olvasat problémái. Ethnographia 130, 2019/1, 1-19.
