Ismeretterjesztés

Az Osztrák–Magyar Monarchia első női lapszerkesztőjeként Kánya Emília húsz évig fenntartott Családi Kör (1860–1880) című lapjával fontos helyet vívott ki magának a kulturális emlékezetben. Az 1860-as években azonban más női lapszerkesztők is megjelentek, ilyen volt Vachott Sándorné is, akinek 1861-ben kiadott, kilenc hónapot megért Anyák Hetilapja című folyóiratát anyák napja alkalmából Török Zsuzsa, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos munkatársa ismerteti.

„Már nemcsak az anyáknak van, de a gyermekeknek is lesz ujságuk, (azután majd következnek valószinüleg a diákok és a pesztonkák.) Valóban, nagyon czivilizálódunk! – csak közönség lenne hozzá.”

– jegyezte meg nem kevés szarkazmussal az Anyák Hetilapjára utalva a Vajda János által szerkesztett Csatár 1861. október 24-én Ujdonságok című rovatában. A kommentár nem feltétlenül értendő rosszindulatú megjegyzésként, hanem száraz tényközlésként is megállja a helyét. Az 1860-as években ugyanis, amikor a periodikák élettartama az előfizetők számától függött, a Csatár megállapítása a dolog lényegére tapintott. Két hónappal később, 1861 végén be is igazolódott, hogy az alig 300 előfizető korántsem volt elég, hogy nyereséges vállalkozássá tegye a lapot a kiadó és a szerkesztő számára.

Márpedig a lapszerkesztés, eredendő célját tekintve, Vachott Sándorné (Csapó Mária, 1828–1896) családja fenntartásához járult volna hozzá. Vachottné lapszerkesztéssel kapcsolatos első tervei ugyanis abban a magánéleti krízishelyzetben születtek, amely férjének az 1848–49-es eseményeket követő elfogatása, bebörtönzése, majd a fogságból elborult elmével való szabad lábra bocsátása után családi életüket gyökeresen forgatta fel. Vachott végül 1861-ben meg is halt, özvegye pedig az irodalmi pályán próbált oly módon érvényesülni, hogy abból megélhetést is teremtsen maga és három gyermeke számára. Kezdetben elbeszélésekkel, saját regények megjelentetésével, évkönyvek szerkesztésével és férje költeményeinek újrakiadásával próbálkozott, majd a lapszerkesztésbe is belevágott, pedig ahhoz még hatósági engedély is kellett. Miután azt a pest-budai rendőrigazgatóság élén álló Joseph Protmanntól megkapta, 1861. április 6-án útnak indította Anyák Hetilapja című kiadványát.

Az özvegy Vachott Sándorné 1867-ben a Hazánk és a Külföld című lap ábrázolása alapján.

Amikor az Anyák Hetilapja első száma megjelent, Kánya Emília Családi Köre már féléves múltra tekinthetett vissza. Míg azonban a Családi Kör a tágabb értelemben vett középosztálybeli női olvasóközönséghez szólt, Vachottné periodikája a nők szűkebb rétegét, kifejezetten az anyákat szólította meg. Kiadótulajdonosa Heckenast Gusztáv volt, aki Eötvös József, Vachottné fő pártfogója tanácsára és többszöri felszólítására vállalta el a lap kiadását. A vállalkozás azonban voltaképpen kudarcosnak bizonyult, mivel nem sikerült a kifizetődő fenntartáshoz elegendő előfizetőre szert tenni. Ezért Heckenast rövid időn belül, csupán kilenc hónapos fennállás után, 1861 végén megszüntette a lap kiadását.

Heckenast Gusztáv kiadóhivatala az Egyetem u. 4. sz. (ma Károlyi u. 14.) alatt a Vasárnapi Újság 1863-as évfolyamának ábrázolása alapján.
Az épületet lebontották, ma egy újabb építésű lakóház áll helyette; a kép jobb oldalán a Károlyi-palota sarka látható.

Vachottné nyilvánvalóan előzetes tapasztalatok nélkül lépett a szerkesztői pályára, Eötvös József irányítására hagyatkozva, és autodidakta módon, útközben tanulva bele a lapszerkesztésbe. Nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen a korabeli elképzelés szerint a lapszerkesztés férfi munkakör volt. Ő azonban olyan periodika szerkesztésére vállalkozott, amelyet a nőiségéből adódó szerepkörökkel tudott tökéletesen összehangolni, ezek közül is elsősorban az anyasággal, hiszen szerkesztőként kizárólag anyaként szólt szintén anyaként elképzelt olvasóihoz.

Az Anyák Hetilapja hangnemében komoly, megjelenésében egyszerű kiadvány volt: illusztrációkat, képeket nem közölt, a szövegeket kéthasábos tördelésben jelenítette meg. Az olvasóknak nyújtott széles műfaji kínálatban folytatásos elbeszéléseket, költeményeket, nőneveléssel kapcsolatos külföldi fordított cikkeket, tanácsadó szövegeket, önéletrajziként megjelenített, „Egy anya” aláírással közölt szövegeket, külföldi klasszikusok aforizmáit, gyermekjátékokat, időnként gyermekimádságokat, mesefordításokat, morális felhanggal fűszerezett jeles magyar nők és férfiak cselekedeteinek ismertetését és időnként rövid híreket találunk. A szövegek szerzői között férfiak és nők is voltak, a cikkek részint névjelzéssel, részint névjelzés nélkül jelentek meg.

Vachott Sándorné egyszerű kinézetű Anyák Hetilapja 1. száma és a díszesebb kiállítású, illusztrációkat is közlő Családi Kör.

A folyóirat elképzelt olvasói a gyermeknevelés napi feladataival álltak szemben, a lap tehát az anyacentrikus család közegében helyezte el elsődleges célközönségét. A szövegek egyrészt azt feltételezték, hogy az anyaság az olvasók identitásának legfontosabb eleme, másrészt pedig olyan idealizált eszmény, amely felé az olvasónak folyamatosan törekednie kell. Az Anyák Hetilapja tehát egyetlen szövegében sem foglalkozott a női egzisztencia olyan más aspektusaival, mint például a hajadonság/vénkisasszonyság vagy az özvegység (amelyek egyébként komoly társadalmi problémát jelentettek a 19. század folyamán), de még az anyai szerepkörrel összefonódó gazdasszonyi teendőkkel sem.

Az Anyák Hetilapja szerkesztőjeként Vachottné is kizárólag anyaként szólt olvasóihoz. Írásainak közös jellemzője, hogy saját anyasággal kapcsolatos tapasztalataival igazolta szerkesztői szerepvállalását. A lap beköszöntő szövegében így fogalmazott:

„Nem azért vállaltam e nem könnyü feladatot, mintha magamat más nőknél s anyáknál avatottabbnak vélném, – de én is anya vagyok, s igy a hiányt e részben épen oly élénken érezem, mint bárki más, s ha már helyzetem úgy hozta, hogy irodalmilag nyilvánosan is kell foglalkoznom, legalább honos s ismerős téren kivánok müködni, hogy mintegy elhitessem magammal, miként szokott körömben folytatom dolgaimat.”

A folyóirat megindítását bizonyára az az előfeltevés is meghatározta, amely szerint az anyaság nem csupán ösztönös tevékenység, hanem nagyon fontos összetevője a szellemi tevékenység útján történő folyamatos önképzés és önfejlesztés. A lap programnyilatkozata erről így szól:

„A termékeny hirlapirodalom napjainkban már mindenre kiterjeszté ágait, – s a nők számára is nyújt szépirodalmi és divatlapokat. De vajjon elég-e ez a nőnek? vajjon ha az asszony anya is egyszersmind, nem foglalkoznék-e örömest oly olvasmánynyal is, mely szent hivatását, mint tükör, híven visszaadná, mely felmutatná egyszerü s oly magas kötelességeit, mely óhajtásait fennhangon mondaná ki, s a legkisebbtől a legnagyobbig, eszébe juttatná hetenkint, mivel áldozhat a háziasság oltárán, mint asszony – anya – és honleány.” 

Az öltözködésre, a testi szépségre, a külső megjelenésre koncentráló divatlapokkal szemben az Anyák Hetilapja a nők belülről fakadó, spirituális szépségét hangsúlyozta, mely szépség összetevői, Vachottné megfogalmazásában, a szeretet, az önfeláldozás, a gyermekek iránti gondosság, a háziasság, a gyermekek nevelése során kamatoztatandó műveltség, valamint a példamutatás.

Anya gyermekeivel. Színes divatképmelléklet a Pesti Hölgy-Divatlap 1863-as évfolyama 15. számához.
Az Anyák Hetilapja sem színes divatképeket, sem másfajta illusztrációt nem közölt.

Az anyák önképzésében és gyermekeik, de különösen lányaik nevelésében az olvasás kapott kulcsfontosságú szerepet az Anyák Hetilapja hasábjain. A fiatal lány képében megjelenő olvasó, akit célszerű a tiltott, nem illő ismeretektől, a „kedély-izgató, hatást-vadászó s ferde-irányú”, ízlést rontó és tévútra vezető művektől megóvni, Vachottné lapjának több szövegében is előkerül. Az olvasás természetesen nemcsak a jó ízlés kiművelésének, hanem a korszakban oly fontos hazafias nevelésnek is kulcsfontosságú eszköze volt. Az anyák Vachottné szerint nemcsak a házias hajlamokat kötelesek már a bölcsőtől fogva leányaik szívébe oltani, hanem „szent feladatuk” a honleányi érzelmek fejlesztése is, a hazai irodalom fontosságának és az anyanyelv szeretetének megértetésével. Az anyák hazafias nevelésben betöltött szerepével kapcsolatosan Heckenast Gusztáv a lap első számában megjelent programnyilatkozatában így fogalmazott:

„Drága hazánk anyjait elősegiteni szent hivatásukban, a nevelésben – és valódi nemes, erkölcsös családélet megalapitásában, mely minden nemzetek szerencséje és jólétének szülő forrása, – ebben őket erősiteni és buzdítni – ez leend a fönntebbi vállalatnak nemes feladata.”

A cél nemes volt ugyan, mégsem sikerült számottevő érdeklődést kelteni a lap iránt az olvasóközönségben, és ebben a kivitelezés egyszerűsége nem kevés szerepet játszhatott. Az Anyák Hetilapjával egy időben megjelenő női lapok (a Hölgyfutár, a Nővilág, a Napkelet, a Divatcsarnok, a Családi Kör) rendszeresen közöltek különféle illusztrációkat és színes divatképeket, melyek az olvasóközönség érdeklődésének felkeltésében ekkor már meghatározó tényezők voltak. Az Anyák Hetilapja tartalmából ítélve a kéziratok beszerzése, tehát a korabeli szerzők laphoz vonzása is komoly problémát jelentett Vachottné számára. Egyértelmű ugyanis, hogy a kiadványban közölt szövegek jelentős részének névjelzéssel, névtelenül vagy fordítóként maga a szerkesztő, Vachottné volt a szerzője is. Vachottné ráadásul feltűnően sok 1861-ben már elhunyt, ám a reformkorban férje és szülei társasági környezetéhez tartozó költő verseit jelentette meg lapjában utóközlésben. Vörösmarty Mihály, Garay János, Petőfi Sándor költeményei gyakran tűnnek fel a lap hasábjain, ahol természetesen Vachott Sándor versei is többször jelennek meg. Kortárs férfi szerzők közül Szász Károly, Tompa Mihály, Medgyes Lajos, Zilahy Károly, Tóth Kálmán, Jámbor Pál neve említendő, a női közreműködők közül pedig Vörös Eszter, Reményi Katalin, Wohl Janka, [Majthényi] Flóra, Jósika Júlia és a csupán keresztnevüket használó Jolán, Teréz és Lolli publikálnak a lapban. Ugyanakkor itt jelenik meg Szendrey Júlia anyasággal kapcsolatos négy költeménye, az Öregségem, a Fa vagyok leveles…, a Három rózsabimbó és Az én kisleányom című, melyek közül csupán a Három rózsabimbó másodközlés, ezt ugyanis korábban a Napkelet már publikálta.

Szendrey Júlia Három rózsabimbó című verse az Anyák Hetilapja 26. számában.

Annak ellenére, hogy az Anyák Hetilapja rövid ideig tudott piacon maradni, fennállása idején lényeges funkciókat töltött be. Vachottné számára a lapszerkesztés fórumot teremtett ahhoz, hogy kiadványa oldalain is anyaként jelenjen meg, és így is megerősítse magát a szerkesztői szerepkörben. A szerkesztés mellett a folyóiratban közölt saját cikkei is fontos részét képezték ennek a stratégiának. Az olvasók számára a lap egy elképzelt közösségnek, az anyák közösségének jelölője volt, és olyan felületet biztosított számukra, ahol szövegek szerzőiként megoszthatták tapasztalataikat, a közölt cikkek révén pedig az anyai feladatokra és szerepkörre vonatkozó útmutatást és támogatást is kaphattak. Hasonló, kifejezetten anyáknak szóló folyóiratok külföldön is léteztek, a magyar olvasóközönség azonban, úgy tűnik, az 1860-as években még nem volt olyan sokrétű, hogy egy ilyen, aránylag szűk olvasóközönségnek szánt lapot huzamosabb ideig fenntarthasson. Az Anyák Hetilapja jelentőségét illetően azonban nem utolsó szempont az sem, hogy a lap voltaképpen jóváhagyta és megerősítette a korszak uralkodó ideológiáját, az anya figurája köré szerveződő családias életmódot, ugyanakkor olyan tudásmodellt érvényesített, amely elsősorban házi tapasztalatokon alapult, és a folyóirat révén közösségivé vált.

Vachott Sándorné számára a lapszerkesztés lehetőséget teremtett azoknak a kulturális értékeknek az alakítására, formálására, amelyek kontextusában ő maga is jelentéssel ruházta fel létezését. Lapszerkesztőként nemcsak elszenvedője volt a korabeli, nőiséggel kapcsolatos vitáknak, hanem aktív résztvevője is a vitában megjelenő fogalmak alakításának. Vachottnénak, aki gyakran hangsúlyozta, hogy özvegysége, tehát kényszerű helyzete terelte a pályára, komoly dilemmát jelentett írói és szerkesztői működésének összeegyeztetése a nők számára előírt és a nőktől elvárt korabeli szerepekkel, melyek szerint a nők elsősorban a családi élet irányításával válnak a társadalom hasznos tagjaivá. Ám éppen a lapszerkesztés teremtett lehetőséget arra, hogy a női szerepekkel kapcsolatos elképzeléseket ő maga is megerősítse azáltal, hogy anyáknak szóló kiadványt szerkeszt. Hiszen, ahogyan az Anyák Hetilapja beköszöntő szövegében fogalmazott, ő „még az irodalom terén is csak női hivatása [az anyaság] körében” kívánt mozogni.

Török Zsuzsa

 Források:

• Vachott Sándorné, „A Nőkhez”, Anyák Hetilapja 1, 1. sz. (1861): 1–2.
• Heckenast Gusztáv, „Az »Anyák hetilapja« hirdetése a kiadó részéről”, Anyák Hetilapja 1, 1. sz. (1861): 7. 

Török Zsuzsa a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének  tudományos munkatársa. Kutatásai a 19. századi irodalom-, sajtó- és társadalomtörténet határterületeire koncentrálnak, különös tekintettel a korszak periodikakultúrájára és a női szerzők életművére. A női írás 19. századi történetének feltárását ösztönző biennális konferenciasorozat létrehozója, számos a témát érintő magyar és angol nyelvű tanulmány szerzője és több tanulmánykötet szerkesztője. Petelei Istvánról írt monográfiája mellett az író novellái, valamint Arany János elbeszélő költeményei kritikai kiadásának sajtó alá rendezője. A textológia területén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként 2020-ban Kiss József-díjban részesült. Az Irodalomtudományi Intézet Reciti Kiadójának szerkesztőségi tagja, a Reciti konferenciakötetek sorozatszerkesztője. 2021-től az MTA Nőtörténeti Munkabizottság társelnöke. 

Kiemelt publikációi:

„Kísértő emlékek: Vachott Sándorné és a gótikus irodalom”, Irodalomtörténet 101, 4. sz. (2020): 383–406. 

„Pesti élet, avagy a város és a nők: Wohl Stefánia és a női tudósítói szerepkör”, Irodalomismeret 31, 1–2. sz. (2020): 44–64.

“Manuscript Culture and Nineteenth-Century Women’s Life Writing: The Diaries of Baroness Jozefa Wesselényi”, Teksty Drugie 31, No. 1 (2020): 79–89.

Teljes publikációs listája itt érhető el.

* Az írás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.