Rab Gusztáv (1901–1963) írói hagyatéka 2012-ben került Párizsból Budapestre, benne hét kiadatlan regény kéziratával. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kéziratok alapján 2020 októberében három kisregény jelent meg: a Kleopátra tükre, A verebek, és a Párizsi gyors. Az 1960 körül Franciaországban írt regények Budapest életének az 1944–1945-ös ostrom alatti időszakáról és a világháború utáni egy évtizedéről rajzolnak színes képet. A kötet sajtó alá rendezője, Tüskés Anna, a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa foglalja össze a szövegkiadás hátteréhez kapcsolódó kutatási tapasztalatait.
Rab Gusztáv 1960 körül. A kép magántulajdon. Forrás: frhu20.iti.btk.mta.hu
Rab Gusztáv életműve meglehetősen heterogén: fő műfaja a regény, de számos novellát és publicisztikát is írt és közölt. A közelmúlt eseményeit ábrázoló regényeiben valós és fiktív elemeket ötvözött. Széles forrásanyagra támaszkodva, a saját maga által átélt eseményeket, megismert személyiségeket (családtagokat, barátokat, ismerősöket, a közélet szereplőit) örökítette meg műveiben. A fikcionalitás különböző fokozatait mutató regények keletkezésük korában nem jelenhettek meg Magyarországon, ezért kívül rekedtek a magyarországi kortárs irodalmon.
A most először kiadott Kleopátra tükre című regény 1944 késő őszén és 1945 elején játszódik Budapesten, amikor a szovjet hadsereg Budán északról nyomul előre, és fokozatosan elfoglalja a Hárshegyet. Főszereplői a Szép Ilonka vendéglősei, valamint az Elmegyógyintézet orvosai és a kiskapun kijáró néhány kezeltje.
A verebek című mű 1957-ben egy budapesti lakásban elmesélt történet egy olasz származású asszonyról, Nináról, aki Budapest utcáin kirakatok előtt térdelve fennhangon régi értékeit emlegeti. Az asszony a két világháború között a IX. kerületi Mester utcában lakott cipész férjével. A második világháború előtt és alatt ki akarta tiltatni az utcából a mindent összepiszkító, és az ott cukrászdát üzemeltető idős asszonyt teljesen tönkretevő verebeket.
A Párizsi gyors az 1956-os forradalom kitörésének éjszakáján játszódik, amikor hét ember várja a párizsi gyorsvonattal érkező rokonát a budapesti Keleti pályaudvaron, akik a vonat késése miatt megismerkednek egymással, és vonatbalesetre gyanakszanak. A várt vonat előtt közlekedő, hibás váltóállítás miatt tehervonatba rohant személyvonat után végül megérkezik a párizsi gyors.
A kötet borítója
A regények kiadása a 2016–2019 közötti NKFIH posztdoktori kutatásom egyik eredménye, melynek célja hat, a két kultúra érintkezéseinek szempontjából jelentős 20. századi szerző és műfordító – François Gachot, Gara László, Heltai Jenő, Illyés Gyula, Nemes Nagy Ágnes és Rab Gusztáv – személyes kapcsolati hálójának feltárása volt a magán- és közgyűjteményekben őrzött levelezések tükrében. Öt közgyűjteményben és két magángyűjteményben tártam fel levelezéseket. Ezek legnagyobb részét, mintegy ezerötszáz dokumentumot (levél, képeslap, távirat, lektori jelentés, felhívás stb.) a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára őrzi.
További dokumentumokat tanulmányoztam az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában (Ambrus Zoltán-hagyaték), a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában (François Gachot-hagyaték), a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Archívumában (Klaniczay Tibor, Szabolcsi Miklós), Fehérvárcsurgón a Károlyi Alapítvány Fejtő Ferenc-hagyatékában, és a Lausanne-i Fondation Gilbert Trolliet-ban (Université de Lausanne). Illyés Gyula és Bajomi Lázár Endre hagyatékának magángyűjteményben őrzött részében összesen hatszáz levél feltárására volt lehetőségem.
A feltárt összesen mintegy kétezer-ötszáz levelet MySQL adatbázisban rögzítettem. Az adatok bevitelére és megjelenítésére egy PHP-alapú webrendszert fejlesztett Mészáros Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszékének docense az ingyenes ProcessWire keretrendszerre támaszkodva. A nyilvánosan hozzáférhető, angol nyelvű keresőfelülettel rendelkező adatbázis jelenleg nyolc közgyűjteményből mintegy harminc irodalmi és irodalomtörténeti személyiséggel kapcsolatos dokumentumokat tartalmaz. Minden levél indexelt, a személy- és intézménynévtár mintegy háromezer nevet tartalmaz. Az öt legtöbb dokumentummal szereplő személy: François Gachot, Gara László, Illyés Gyula, Bajomi Lázár Endre és Jean Rousselot. A levelezések időbeni eloszlását tekintve a legtöbb, kb. 900 dokumentum az 1960-as évekből származik.
A fő kérdés, amire kutatásaim során választ kerestem, az volt, hogy milyen előfeltételei vannak egy magyar író francia recepciójának.
A vizsgálat a következő eredményeket hozta:
- Alapvető fontosságú a magyar író-költő alapos francia nyelvtudása és franciás műveltsége. A jó nyelvtudást magánúton vagy gimnáziumi tanulmányai során szerezhette meg a magyar diák, majd elmélyíthette hosszabb-rövidebb franciaországi tartózkodás során. Ez mind az öt vizsgált magyar író-költő esetében megvalósult: Heltai magántanártól, a többiek gimnáziumban tanultak franciául. Gara 1924-től újságíróként Párizsban élt, tanult és dolgozott. Heltai sokat járt Franciaországban, sok francia drámát fordított a magyar színházak számára. Illyés 1922-től 1926-ig Párizsban élt, tanult és dolgozott. Nemes Nagy ugyan nem sok időt töltött Franciaországban, de az 1948-as és az 1961-es párizsi tartózkodás között intenzív francia nyelvű levelezést folytatott. Rab újságíróként az 1930-as években rendszeresen ment külföldre – főleg Francia- és Olaszországba – tudósítani a magyar Az Est Lapokat, majd 1958-ban végleg Franciaországba költözött.
- Kiváló francia fordítóval és lehetőleg kiterjedt francia kapcsolati hálóval is kell rendelkeznie a magyar írónak-költőnek. A fordítás ritkán egyetlen személy munkája: tökéletesen kétnyelvű fordító híján a magyar művet általában egy franciául minél jobban tudó magyar fordítja franciára, majd együttműködik egy francia író-műfordítóval, aki elkészíti a végleges változatot. Ennek a kritériumnak is többé-kevésbé megfeleltek az elemzett szerzők. Heltainak sikerült a legkevésbé jó fordítót találnia. Nemes Nagy verseinek Paul Chaulot ideális fordítója volt: francia nyersfordításból dolgozott ugyan, de a két művész rokon költői világa és a fogékonyság egymás nyelvére, kultúrájára lehetővé tette magas minőségű francia fordítások elkészültét. A Gara László által szervezett-szerkeszett magyar költészeti antológia az egyik legkiemelkedőbb példája a magyar nyersfordítás alapján készült francia műfordításoknak. Vannak természetesen olyan kiemelkedő fordítók is, akik mindkét nyelvet szinte azonos szinten bírták, akiknek nem volt, illetve nincs szüksége nyersfordításra a nyomdakész változat elkészítéséhez.
- Szükség van arra, hogy egy francia kiadó anyagi lehetőséget lásson a magyarból franciára fordított mű kiadásában, emellett közös magyar–francia kiadás is lehetséges. Viszonylag ritkán jött létre tisztán francia finanszírozású kiadás. A félig magyar, félig francia kiadást valamivel könnyebb volt megszervezni. Ebben az esetben – így például a Corvina és a Gallimard, illetve a Corvina és a Seuil közötti együttműködésekben – a magyar fél viseli a nyomdai költségeket, és a francia kiadó végzi a terjesztést; a fordítás finanszírozása megegyezés kérdése. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kinyomott példányok el is kelnek.
- Ideális esetben a magyar mű jól illeszkedik valamilyen nyugat-európai divathullámba vagy irodalmi áramlatba, és sikerül eladni a kinyomott példányokat. Ez tudomásom szerint egyedül Rab Gusztáv Utazás az ismeretlenbe című regénye francia kiadásának (1959) esetében teljesült, mert kielégítette az aktuális nyugat-európai kíváncsiságot a vasfüggönytől keletre található valóság iránt.
- Magyar irodalmi művek alapján viszonylag ritkán készült külföldi film. Az itt vizsgált életművek közül egyedül Heltai Jenő A 111-es és Rab Gusztáv Utazás az ismeretlenbe című regénye esetében merült fel a lehetőség, hogy külföldön filmet forgassanak belőlük.
A kutatás egyik legfőbb hozadéka a 2012-ben Párizsból Budapestre került, azóta is feldolgozatlan Rab Gusztáv-hagyaték felfedezése és feltárása, ugyanis a hazaérkezés tényét közlő rövid MTI-híradásokon kívül semmit nem lehetett róla tudni, katalógusban nem szerepelt.
A Flaubert regényeit modellnek tekintő, és műveiben a francia író több eszközét adaptáló Rabnak 1959–1963 között két regénye jelent meg franciául, három angolul és egy-egy németül illetve hollandul, a magyar eredeti kézirathoz képest rövidített terjedelemben (magyar címük: Utazás az ismeretlenbe, Sabaria avagy Szent Márton köpenye, Egy nap Budapesten). Az 1950–1963 közötti munkásság kutatásának egyik tanulsága, hogy Rab Gusztáv regényei elsősorban azért jelenhettek meg idegen nyelven, mert kielégítették a kor aktuális nyugat-európai érdeklődését a közép-európai valóság iránt.
Fontos tanulság ez, hiszen korábban egyetlen magyar író – Jókai Mórtól Móricz Zsigmondon át Márai Sándorig – sem tudott ilyen sikert elérni a francia kiadóknál. Heltai Jenőnek egyetlen műve jelent meg franciául; a Pál utcai fiúkat a Stock adta ki 1937-ben, de huszonöt év kellett hozzá, hogy elfogyjon belőle négyezer példány. Márai Sándor Zendülők-je ugyan nagy irodalmi siker volt 1932-ben, de még az 1950-es évek végén is raktáron volt a kiadott példányok fele, és francia részről nem volt senki, aki a további műveire reflektált volna. Ugyanez történt Móricz Sáraranyával és Zilahy Lajos regényeivel is.
Egy-egy szerző műveinek idegen nyelvű fordítását és sikeres recepcióját, tehát azt, hogy miért és mikor lesznek egyes szerzők és műveik divatosak, igen különböző kulturális jelenségek határozzák meg. Jó példa erre Rab Gusztáv és Márai Sándor műveinek franciaországi recepciója. Rab regényei témájuk aktualitása miatt voltak érdekesek, kelendőek az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején. Márai művei életében egyáltalán nem hódították meg a francia közönséget, az elmúlt két évtizedben viszont nagyon olvasottá váltak, mert a hajdan volt, eltűnt polgári világot ábrázolják. Míg Márai művei nosztalgiát keltenek, Rabéi aktualitásukkal hódítottak elsősorban.
A kutatás során a Sárospatakon született, majd 1958-ban feleségével a Franciaországba emigrált és Dreux-ben, Párizstól 80 km-re nyugatra letelepedett Rab Gusztáv életművének új, eddig jórészt ismeretlen szakasza tárult fel.
Legkidolgozottabb nagyepikus műve, az Utazás az ismeretlenbe című regény idegen nyelvű kiadásai ugyan csupán halvány lenyomatát adják az eredeti magyar kéziratnak, de Rab a megjelenés érdekében hajnaldó volt meghozni a feltehetően a kiadó által javasolt rövidítés kompromisszumát. A műben alkalmazott eposzi kellékek egész sora, több szereplő és egész fejezetek teljesen eltűntek a „fordításokból”, átdolgozásokból. A megjelenéshez a szerzőnek akkor egisztenciális érdeke is fűződött, hiszen azért választotta a Franciaországban való letelepedést, mert Magyarországon nem látott esélyt arra, hogy belátható időn belül írásból, irodalomból élhessen.
Rab Gusztáv munkássága második szakaszának irodalomtörténeti jelentőségét elsősorban abban látom, hogy az 1959–1963 között idegen nyelveken megjelent könyvei felkeltették és szolgálták a nyugat-európai és amerikai olvasók érdeklődését. Irodalmi kvalitásaik mellett ezek a művek jelentős tudást közvetítenek a második világháború utáni Magyarországról.
Tüskés Anna
Újváriné Tüskés Anna a BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok, valamint a bibliográfiák. Az Orpheus Noster című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja.
Néhány publikációja a témában:
„en-nemzetem külhoni híre-sorsa” Fejezetek a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből, Budapest, Reciti Kiadó, 2020.
Buda Attilával és Pataky Adriennel: „láthatatlan selyemsál a számon” Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs leveleiből, Budapest, Gondolat Kiadó, 2019.
„Gyermekei a könyvei voltak” Rab Gusztáv élete és munkásságának második korszaka (1950–1963), Irodalomtörténeti Közlemények 122, 3 (2018): 288-316.
