Tamás Ildikó, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa cikksorozatot ír a Facebook koronavírussal kapcsolatos folklórjelenségeiről. A 6. rész arról szól, hogy a járvánnyal kapcsolatba hozható online tartalmaknak kik az ismétlődően felbukkanó konkrét szereplői, illetve a közvetített üzenetekben bizonyos karakterek milyen kiemelkedő szerepet kapnak.
Az immár hatalmasra duzzadt gyűjtemény alapján megállapítható, hogy a koronavírussal kapcsolatba hozható online tartalmaknak vannak gyakran megjelenő alakjai, „nevesíthető” szereplői. Ezek részben a hagyományos, azaz offline folklór jellegzetes figurái, részben az online térben ̶ más tartalmakkal összefüggésben is ̶ ismétlődően felbukkanó konkrét karakterek, illetve karaktertípusok. A jellemző tárgyi motívumokról, mint a szájmaszk, liszt, fertőtlenítő, WC-papír, illetve a gyakori fogalmi motívumokról, mint a kézmosás, távolságtartás, karantén, távoktatás és otthoni munkavégzés, már szó esett a sorozat korábbi részeiben. A tematikusan és formailag is gazdag szöveg- és mémcsoportokban, videókban nemcsak az említett motívumok lehetnek a középpontban. Az üzenet megfogalmazásában és közvetítésében bizonyos karakterek is kiemelkedő szerepet kapnak. Vannak nagyon ritkán előforduló és gyakran megjelenő, sokféle variánssal bíró alakok. A továbbiakban a középpontba helyezett, jellemző figurákról lesz szó.
A járványfolklór karaktereinek egy része valós személyekről mintázott: lehetnek lokálisan vagy nemzetközileg ismert közszereplők, színészek, énekesek, „sztárok”. Szerepeltetésük oka legtöbbször az eseményekhez való közvetlen kapcsolódásuk. Ebből a szempontból érthető, hogyan lettek az internetes folklór központi karaktereivé a koronavírus terjedése elleni intézkedések emblematikus szereplői, mint Győrfi Pál (az Országos Mentőszolgálat szóvivője) és Müller Cecília (országos tisztifőorvos, a Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs tagja). Győrfi Pál alakja szerepel a legtöbb mémben, és a mindenütt jelenlévő, óvó, a szabályok betartását ellenőrző szerepkörben, már-már emberfeletti képességekkel felruházva. A helyzetkomikumtól a húsvéti locsolóvers-parafrázison, paródián át a szójátékig, nyelvi humorig nagyon változatos mindkét szereplő megjelenítése. A következő képek Győrfi Pál mém-karakter variánsaiból, illetve a hozzá kapcsolódó nyelvi humorból mutatnak be illuszrációkat. Folklórszereplőként megjelenik ünnepkörhöz kapcsolódóan, szójátékként, tv-műsorokba, filmekbe illesztve, továbbá egy-egy konkrét alkotás variálódását is nyomon követhetjük a példáján:
A járványfolklór szereplőinek egy másik típusát a fiktív karakterek alkotják. Ezek lehetnek népmesék, regények, filmek hősei, rajzolt figurák, de akár híres műalkotások modelljei is. Szerepük a folklórban leginkább a kreatív asszociációkra, nyelvi vagy képi „áthallásokra” korlátozódik. Az egyik, folklórhőssé vált figurája az offline és online folklórnak egyaránt, Chuck Norris. A fiatalabb korosztályok számára elsősorban nem színészi minőségében ismert, de a folkórban betöltött népszerűsége révén a viccekben, mémekben az egyik „legfoglalkoztatottabb” karakter. Ebből következik, hogy a járványfolklórban is számos alkalommal megjelenik a már korábban (azaz a járvány előtt) kialakult, legyőzhetetlen hős tulajdonságaival felruházva.
A fenti példákban más és más a kreatív asszociációk alapja, viszont közös jellemzőjük, hogy csak a járvánnyal kapcsolatos események kontextusában értelmezhetők. A bemutatott példák segítségével azt is illusztrálom, hogy a járványfolklór összes témájának van a kiemelt karaktertípusokkal megvalósuló „megfogalmazása” is. A humoros hatás eredményessége viszont diskurzusfüggő, hiszen ismerni kell a mémekben „hivatkozott” mesei, filmbeli szerepeket is.
Vannak kifejezetten mémes karakterek, amelyeket már vagy az online kommunikáció hívott életre, vagy a közösségi médiában kerültek az eredetitől távoli, folyamatosan megújuló kontextusokba. Ezek általában sematikus figurák, nemcsak emberek, állatok (ld. első kép) is lehetnek, amelyeknek a funkciója nem más, mint a folklórtartalomnak valamilyen formuláris keretet adni. A megjelenítésben a fotó, a rajz és az animáció egyaránt jellemző.
Tipikus mém-figura a „Hide the Pain Harold”-ként ismertté vált „ősz, szakállas, kávézó férfi notebook-kal”, valódi nevén Arató András, akinek az esete jól példázza egy-egy népszerű internetes karakter megszületését és népszerűvé válását (az Arató Andrással készült interjú itt megtekinthető). Legismertebb variánsaiban önálló képként, vagy megduplázva, két képkockát horizontálisan megjelenítő kollázsban, azaz formai keretben fordul elő (ld. az első képet), amelyben csak a szöveget cserélgetik. A járványfolklórban tapasztalható a séma további módosulása, és egyes esetekben csak a kivágott arcot használják fel.
Természetesen ezek a karaktertípusok gyakran kombinálódnak vagy kontaminálódnak egymással. A következő példáim ezeket a vegyes típusokat mutatják be: Győrfi Pál folklórkarakteréhez közismert filmszínészek, vagy animációs figurák kapcsolódnak. Ebből következően a szereplők „közös nevezőjét” a mozi és a filmvilág kontextusában lehet értelmezni. A Maszk című film főszereplőjéhez való kapcsolódás nem szorul magyarázatra, a második példában pedig a Men in Black filmek egyik kulcsjelenete arra utal, hogy a hős birtokában van a hatékony megoldásoknak. A közszereplőkből lett folklórkarakterek mesei figurákkal is összefonódhatnak, amit a két utolsó kép szemléltet. Shrek esetében a sokszor ismétlődő élményekkel való telítődés érzelmi reakciója nyer képi megfogalmazást.
És végül vannak olyan karakterek, amelyek foglalkozási, etnikai vagy más társadalmi csoportot jelenítenek meg, funkciójukban pedig a zsánerfigurákra emlékeztetnek. Az utolsó mémek szereplői rendőrök különböző helyzetekben. A képek jól illusztrálják, hogy a stilisztikai, formai megoldások egy konkrét karakter esetében is milyen sokfélék lehetnek, annak ellenére, hogy a szerepkör minden esetben a járványfolklórral kapcsolatban hozott rendkívüli intézkedések betartatására korlátozódik. A rendőr alakja, más karakterekhez hasonlóan számos sémába illesztve megjelenik, kultuszfilmek jeleneteiben (ld.: A Gyűrűk Ura), ikonikus képeken (példáink között: a Beatles Abbey Road című albumának lemezborítója és a New York-ban, a 20. század legelején, egy felhőkarcoló építkezésén készült fotó), festményeken (ld.: Szinyei Merse Pál: Majális). A szójátéktól a helyzetkomikumig számos alkotói eszközre találunk példákat, miként a különböző karaktertípusok egy alkotáson belüli szerepeltetésére is.
Tamás Ildikó
A képek és szövegek forrása a közösségi média.
Tamás Ildikó a BTK Néprajztudományi Intézet Folklór témacsoportjának tudományos munkatársa, a PTE BTK Néprajz-Kulturális antropológia tanszék szerződéses oktatója. Nyelvész és néprajzkutató. Fő kutatási területe a gyermek- és diákfolklór, halandzsa és nonszensz a folklórban, online folklór, továbbá a számi társadalom és énekes hagyomány, az északi és lulei számi nyelvváltozatok morfofonológiája, a népdalok prozódiája.
Legfontosabb publikációi:
Tűzön át, jégen át. A sarkividéki lappok énekhagyománya. Napkút Kiadó, Budapest, 2007.
“Few words are sung in it” Questions of Methodology in Studying Sami Yoik Texts. In: Kajsa, Andersson (szerk.): L’Image du Sápmi III. Humanistic Studies at Örebro University, Örebro, 2013, 62-86.
Mit jelentenek a gyermekmondókák? A vallástörténeti olvasat problémái. Ethnographia 130, 2019/1, 1-19.
