Az Oszmán Birodalom terjeszkedése miatt a 16. század első felében Európában egyre növekvő aggodalommal figyelték a kontinens keleti részén folyó török háború híreit. A kelet-európai csatákról, várostromokról tudósító német nyelvű hírlevelekhez gyakran mellékeltek képeket is, ezek azonban többnyire nem a leírásban szereplő konkrét eseményt ábrázolták. A kiadók megőrizték és többször felhasználták a katonák összecsapását, a várostromot, a törökök kegyetlenkedését bemutató illusztrációkat, melyek a hiteles tájékoztatás helyett inkább érzelmi vagy hangulati kapcsolódást jelenthettek az olvasóknak. A mohácsi csatáról beszámoló hírlevelek képeinek segítségével a korabeli vizuális tájékoztatás eltérő szintjeit a fakenewstól a korlátozott hitelességű képekig Papp Júlia, a BTK Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa mutatja be.
Bár a 16. század első felében már számos példát találunk arra, hogy a jelentősebb csatákat, várostromokat képzőművészeti alkotásokon is megörökítették, jelenlegi ismereteink szerint az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi ütközetről, illetve annak korabeli helyszínéről nem maradt fenn egykorú, szemtanú által készített ábrázolás. A csatát megelevenítő török miniatúrák között ugyan vannak olyanok, amelyek viszonylag pontosan mutatták be a két sereg hadrendjét, nagy valószínűséggel ezek sem helyszíni vázlatok, hanem írott források alapján készültek.
Az ütközetről nem sokkal az események után megjelent német nyelvű hírlevelek illusztrációinak a többsége sem a csatát vagy annak helyszínét mutatta be, hanem a témához csak lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódó fametszet volt. A korabeli kiadók gyakran megszerezték és megőrizték a fadúcokat, amelyekről könyveik illusztrációi készültek, s akár évtizedekkel később is felhasználták őket. Arra is találunk példát, hogy a sikeresebb kiadók megvásárolták csődbe ment versenytársaik fadúcait, s tovább használták őket saját kiadványaik illusztrálására. Gyakori volt a motívumok átvétele is: korábbi nyomtatványok kompozíciói alapján készíttettek új metszeteket.
A mohácsi csatáról tudósító egykorú hírlevelekben, röpiratokban is több olyan képet találunk, melyeknek nem volt közvetlen közük az ütközethez: várostromot, város kifosztását, gyermekek meggyilkolását ábrázolták. Ezek a metszetek a korabeli törökellenes képi propaganda szabadon felhasználható termékei voltak, a mohácsi csatáról tudósító hírleveleket éppúgy illusztrálhatták velük, mint Bécs 1529. évi török ostromát vagy Buda 1541. évi bevételét. A mohácsi ütközetről beszámoló egyik hírlevelen például egy olyan fametszetet találunk, amelyiken páncélos keresztény katonák gyermekeket ölnek meg.
Hernach volgt des Bludthundts, der sich nennet eyn Türckischen Keyser, Gethaten… Nürnberg, 1526. Címlap.
A bibliai betlehemi gyermekgyilkosságra emlékeztető kompozícióval először egy 1488-ban kiadott, jóslatokat tartalmazó népszerű kiadványban találkozunk, amelyben a Habsburgok és a franciák között kirobbant burgundiai örökösödési háborúhoz kapcsolódva tűnik fel a gyermekeket gyilkoló katonák képe. Az illusztráció a könyv számos újabb kiadásában is szerepel, az 1520-as években pedig átkerült a törökök európai terjeszkedéséről tudósító hírlevelekbe is. Az ábrázolás aktualizálását jelzi, hogy míg az eredeti metszeten mindhárom katonán európai típusú sisakot látunk, az újabb kompozíción a jobb oldali katona már turbánszerű fejfedőt visel. Ennek kicsit egyszerűsített változata látható a mohácsi csatáról tudósító hírlevél címlapképének egyik katonáján is.
A 16. században számos más olyan ábrázolást is találunk, melyek gyermekeket megölő törököket mutattak be. A mai szemlélő számára is elborzasztóak ezek a saját korukban is minden bizonnyal jelentős morális hatást kifejtő képek, mint például egy Bécs 1529. évi török ostromához kapcsolódó fametszet, mely törökök által karóba húzott kisgyerekeket ábrázolt.
Erhard Schön: A törökök kegyetlenkedése Bécs 1529. évi ostromakor. Színezett fametszet
A katonai erőszak eme sokkoló illusztrálásai az egyik legerőteljesebb képi kifejezésévé váltak a keresztény Európa és az iszlám vallású Oszmán Birodalom 15–17. századi harcának. Az ösztönökre, érzelmekre ható, a félelmet tápláló propagandisztikus ábrázolások fontos szerepet kaptak az Európára támadó barbár, kegyetlen „ősellenség” démonizált képének elmélyítésében: azt sugallták, hogy a törökök erkölcs és skrupulus nélküliek, hiszen a társadalom legártatlanabb és védekezésre képtelen tagjait bántják.
A törökök kegyetlenségét mutatta be az a kép is, amelyik a mohácsi csatavesztésről tudósító másik hírlevél címlapján található. A fametszeten egy város főterét látjuk, ahol a turbános török katonák válogatás nélkül gyilkolják a helyi lakosokat, köztük nőket és gyermekeket is.
Hernach volgt des Bluthundts der sych nennedt ein Türckischen Keiser gethaten... Címlap. 1526.
A sokszorosított grafikai kompozíciók többszörös felhasználásának példájaként a fametszettel több későbbi kiadványban is találkozunk, köztük olyanokban is, melyek nem a törökök és keresztények közötti harcról tudósítottak. A kissé átalakított kompozíció megtalálható például az ókori történetíró, Thuküdidész munkájának 1533-ban megjelent német fordításában, illetve annak az ostromnak a leírásában, melynek során 1535-ben a helyi püspök seregei ostrommal bevették egy szélsőséges vallási mozgalom tagjai, az anabaptisták által elfoglalt német várost, Münstert. A metszet ugyanakkor megjelent egy Buda 1541. évi török elfoglalásáról beszámoló röpiratban is, s itt olyannyira a helyén volt, hogy a korábbi kiadásokat nem ismerő kutatók Buda ostromának látképeként határozták meg.
Hasonlóan távol állt a hitelességtől annak a mohácsi csatáról tudósító hírlevélnek a címlapképe is, melyen egy város ostromát látjuk: katonák szekerekről lövik az égő települést.
Hernach volget des Bluthundts der sich nennet eyn Türckischen Kayser gethaten, so er und die seinen, nach eroberung der Schlacht, auff den xxviij. tag Augusti
… an unnsern mitbrüdern der hungerischen Landtschafften…getriben hat... Nürnberg, Jobst Gutknecht, 1526. Címlap.
Két másik hírlevél fametszete német katonák (landsknechtek) illetve kopjás, páncélos, keresztény lovagok harcát ábrázolja. Találkozunk a mohácsi ütközetről beszámoló olyan kiadvánnyal is, amelyet még a háborúhoz sem kapcsolható ábrázolás díszített: egy 1526-os erfurti hírlevélen a mű címét virágvázákkal, gólyákkal (pelikánokkal?), antikizáló reliefportrékkal díszített keretben helyezték el.
A mohácsi csatához kapcsolódó több ábrázoláson szerepel ugyanakkor olyan, a korban népszerű képi toposz (például a keresztény nehézlovasság és a török könnyűlovasság összecsapása), mely tartalmi vagy szimbolikus megfelelést mutat az ütközettel.
New zeytung. Die Schlacht des Turckischenn Keysers mit Ludouico etwan König zu Vngern geschehen… [Leipzig], 1526. Címlap.
Az egyik képen, mely skorpiós zászlós törökökkel harcoló keresztény katonákat ábrázol, egy földön fekvő, koronás alakot látunk, talán utalásként a csatából való menekülés közben életét vesztő II. Lajosra.
New erbarmliche tzydunge von der groisser Schlacht, so der tuircksch Keyser mit dem Konynck van Ungern... Köln. Címlap.
A páncélos magyarok és a könnyűlovas törökök küzdelmét mutatta be egy Mohács közelébe helyezett jelenet Lázár deák 1528-ban kiadott Magyarország-térképén is.
Az 1526-ban megjelent kiadványok közül a mohácsi csatát legrészletesebben – de nem a szemtanú hitelességével – egy csak néhány éve ismertté vált ábrázolás jelenítette meg. A Nürnbergben készült egylapos nyomtatványt a keresztény és a török hadsereg összecsapását ábrázoló színezett fametszet tette szemléletessé.
A mohácsi csata. In: Des Türckischen Keysers Solymon schlacht / So mit dem Künig von Hungern gethan, Anno rc. XXVI. Nürnberg, 1526. Színezett fametszet.
A lapon a képi ábrázolás dominál: a szokástól eltérően nem a kép illusztrálja a szöveget, hanem a jelenet alá nyomtatott vers szolgál a kép magyarázatául. A fametszet felső részén török és keresztény gyalogosok harcát látjuk, míg a jelenet alsó kétharmada a lovasok összecsapását ábrázolja. A keresztény nehézlovasság és a török könnyűlovasság harcának ábrázolásai a korban leggyakrabban az egymással szemben álló ellenséges hadseregeket mutatják be, ezen az illusztráción azonban már az összecsapást láthatjuk: a közelharcban a törökök benyomultak a keresztények közé, sokukat menekülésre kényszerítve. A csata kaotikusságát, szenvedélyességét is bemutató kép felső és alsó részét egy vízszintes földcsík választja el, talán annak jeleként, hogy a metsző két előképet használhatott, egy gyalogosok, illetve egy lovasok összecsapását ábrázolót.
A mohácsi csatához kapcsolódó 16. századi ábrázolások harmadik típusát képviseli az Ehrenspiegel des Hauses Österreich című, 1555–1559 körül az augsburgi Fugger család számára összeállított, több száz miniatúrával díszített kézírásos krónika pompás illusztrációja, amely a történeti források, leírások alapján a legpontosabban próbálta meg rekonstruálni a helyszínt és az eseményeket.
A mohácsi csata. In: Ehrenspiegel des Hauses Österreich. 1555–1559. II. kötet, 378v–379r. München, Bayerische Staatsbibliothek.
A kép tetején a Dunát látjuk, a bal oldalán a magyar sereget a lovon ülő II. Lajossal, a jobb oldalán a törököket a szintén lovon ülő I. Szulejmán szultánnal. A kép bal felső részén szekérvárként a magyar tábort ábrázolták. Az illusztráción jól felismerhetőek a seregek harci egységei: a magyaroknál a király mögött álló nehézlovasság, az előtte tömörülő gyalogság, mellettük két oldalt a könnyűlovasság, míg elöl, a törökökkel és az ágyúkkal szemben négy rendezett alakzatban ismét a nehézlovasság. A magyarokkal szemben különböző alakzatokban a török könnyűlovasság helyezkedik el. A legnagyobb létszámú lovascsapat U alakban fogja körül a szultánt. Bár a kép alapvetően a két hadsereg hadrendjét, vagyis a csata kezdetét mutatja be, későbbi eseményeket is megörökített: a kép középső részén a magyarok nagy rohamát megtörő heves török ágyúzást és (főleg keresztény) halottakat, a felső részén pedig már a magyarok menekülését láthatjuk.
A korabeli olvasóközönséget a mi felfogásunk szerint hamis képek – például mohácsi várostrom – feltehetően nem zavarták, hiszen az ábrázolások hitelessége iránti igény – különösen a tömeges tájékoztatást szolgáló hírlevelek, röplapok esetében – a 16. században még nem volt olyan erőteljes, mint a mi korunkban. Az illusztrációk inkább a szöveggel való érzelmi és hangulati kapcsolatteremtést segíthették, így fordulhatott elő, hogy ókori szerző munkáját vagy a német vallásháború eseményét törököket ábrázoló képpel illusztrálták. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a történeti események teljesen hiteles, pontos megismertetése nem is lehetséges, hiszen minden ábrázolás a megrendelő elvárásai, propagandacéljai, a politikai-ideológiai környezet befolyása vagy a művész szubjektív nézőpontja alapján mutatja be a történéseket. Egyes elemek kiemelésével, mások elhagyásával vagy háttérbe szorításával befolyásolja, manipulálja a befogadóban kialakuló képet, s igaz ez a látszólag objektivitásra törekvő fényképek és dokumentumfilmek esetében is: egy politikusról olyan fénykép is készíthető, amelyiken hősnek, s olyan is, amelyiken gonosztevőnek látjuk.
Papp Júlia
Papp Júlia művészettörténész, a Művészettörténeti Intézet tudományos főmunkatársa. Fő kutatási területe a 18–19. századi sokszorosított grafika és a 19. századi műtárgyfényképezés. Társszerkesztője volt a 19. századi magyar képzőművészet történetét bemutató kézikönyvnek. 2018 óta a mohácsi csata és a csatában elhunyt II. Lajos király ábrázolásaival foglalkozik. A témában több szaktanulmányt tett közzé. 2026-ig, a mohácsi csata 500. évfordulójára tervezi megjelentetni a mohácsi csata és II. Lajos ikonográfiáját, azaz ábrázolásaik tételes katalógusát.
Kiemelt publikációi:
- Könyv és kép a 19. század elején. Blaschke János (1770–1833) illusztrációinak katalógusa. Budapest, Argumentum Kiadó – MTA BTK, 2012.
- Az 1526. évi mohácsi csata 16–17. századi képzőművészeti recepciója. In: Fodor Pál, Varga Szabolcs (szerk.): Több mint egy csata: Mohács. Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben. Budapest, 2019. 149–193.
- Adatok II. Lajos magyar király páncélos ábrázolásaihoz. In: Művészettörténeti Értesítő (69) 2020/2., 269–302.
