Van egy hely a Kárpátokban, ahol a kaszálók virággazdagsága páratlan, a gazdálkodók ökológiai tudása elmélyült. Ez a hely a kelet-erdélyi Gyimes, ahol Babai Dániel 2004 óta minden évben megfordul, hogy az ember és a táj érzékeny, rohamosan átalakuló kapcsolatát kutassa. A gyorsan modernizálódó csángó közösség idős tagjai olyan emlékeket őriznek és történeteket osztanak meg vele, mint amilyen a héjává átalakuló kakukké vagy az ördög szőrét viselő viperáé. A népi természetismeretnek kifejezetten az ökológiai tudásra összpontosító kérdéseit korábban nagyon kevesen kutatták hazánkban. Molnár Zsolt a tiszántúli pásztorok körében, Babai Dániel elsősorban a kelet-erdélyi Gyimesben, újabban a történelmi Magyarország másik szegletében, a Vas vármegyei Őrségben fejti fel ezt a témát gazdálkodók körében.
Kutatásaikról Ötvös Zoltán cikke a Magyar Nemzet oldalán itt olvasható.
