A Bölcsészettudományi Kutatóközpont összintézeti fórumára 2022. június 28-án, kedden került sor a Humán Tudományok Kutatóházában. A rendezvényen a BTK vezetőségének beszédei mellett a BTK Anonymus-díjazottainak és új professor emeritusainak laudációja is elhangzott és bemutatkozott a kutatóközpont két új intézete is.
Balogh Margit általános főigazgató-helyettes, Nemesné Zsigmondi Erzsébet gazdasági vezető, Balogh Balázs főigazgató és Molnár Antal tudományos főigazgató-helyettes.
Fotó: Hámori Péter
A BTK összintézeti fórumát Balogh Balázs főigazgató nyitotta meg, aki a járványhelyzet után első alkalommal összegyűlt munkatársak előtt foglalta össze vezetői koncepcióját. Először a BTK dolgozói által alkotott közösség fontosságát hangsúlyozta, amelynek tagjaként történeti és társadalomnéprajzzal foglalkozik. A BTK Néprajztudományi Intézet vezetőjeként 2009 óta dolgozó Balogh Balázs a legrégebben hivatalban lévő intézetigazgató, emellett 2012 és 2021 között tudományos főigazgató-helyettesként vett részt a vezetőség munkájában. Balogh Balázs beszédében méltatta Fodor Pál korábbi – jelenleg címzetes – főigazgató munkáját, aki – a tagintézetek szakmai autonómiáját tiszteletben tartva – összhangot tudott teremteni a tagintézetek diszciplináris érdekei, valamint a BTK mint multi- és interdiszciplináris kutatóközpont között, és akinek demokratikus, de határozott vezetői alapállását követendő példának tartja. A főigazgató elismerte az intézetek korábbi és mostani igazgatóinak munkáját is, akiknek szintén érdeme a nehézkes struktúra hatékony működtetése és az, hogy a BTK egy együttműködésen alapuló, értékteremtő szellemi műhellyé vált.
Balogh Balázs főigazgató. Fotó: Hámori Péter
Balogh Balázs elmondta azt is, hogy az intézethálózat történetének legturbulensebb időszaka volt az elmúlt bő egy évtized, de a BTK-ra jól hatottak ezek a kihívások. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat részeként egy új fordulóponthoz érkezett a kutatóközösség, amelyben egy új elvárásrendszernek is meg kell felelni. Főigazgatóként célja, hogy a kutatóhálózat legtöbb tagintézményével rendelkező, egyik legnagyobb létszámú kutatóközpontjának a működési mechanizmusát ismerve, a kutatók igényeit átlátva, érdekeiket hitelesen képviselve higgadt, gyakorlatias vezetést biztosítson. Szerinte a teljesítményhez kötött kiszámíthatóságra alapozva egy inspiráló és nyugodt kutatói környezetet kell teremteni.
Balogh Balázs kiemelte, végtelenül büszke arra, hogy az MTA Kiváló Kutatóhely minősítést elnyerte mind a hét intézet, amely 2021-ben pályázhatott, ami jelzi, hogy a kutatóközpont tudományos értéke megüti a Magyar Tudományos Akadémia által elvárt színvonalat. Hozzátette, hogy tervei között szerepel a gazdasági hivatal, az informatika, a kiadványcsoport, a könyvtár, az infrastruktúra és a tudománykommunikáció fejlesztése is. Bízik benne, hogy a változó körülmények között a Bölcsészettudományi Kutatóközpont mindegyik tagintézménye mértékadó, a saját diszciplínájában vezető szerepű, véleményformáló, meghatározó intézet marad.
Az átlátható és tervezhető gazdálkodás megvalósítása érdekében a gazdasági hivatal fejlesztése az új gazdasági vezető, Nemesné Zsigmondi Erzsébet feladata, aki beszédében kiemelte, hogy egy szolgáltató jellegű Gazdasági osztályt igyekszik kiépíteni. Kitért a gazdálkodási helyzetképre, a szervezetfejlesztésre, a belső pályázati rendszerre, az ügymenetek és határidők betartásának fontosságára, a szigorodó szabályokra és az elkövetkező időszak legfontosabb feladataira is.
Nemesné Zsigmondi Erzsébet gazdasági vezető. Fotó: Hámori Péter
Molnár Antal tudományos főigazgató-helyettes a BTK pályázati eredményességéről beszélt. Elmondta, hogy nagyjából másfél, két évtizede a pályázatok kiemelkedő részei a nemzetközi tudományfinanszírozási modellnek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a BTK mind a két nagy pályázati szisztémában, a hazai és nemzetközi pályázatokon is szép eredménnyel vesz részt. A hazai nyilvános pályázatokon (pl. NKFIH, MTA) elnyert és az úgynevezett egyedi kérelmek alapján megvalósuló pályázatokban elért sikerek mellett az idén a BTK két ERC Consolidator Grantet is nyert. A vezetőség döntése alapján a kutatóközpont idén egy felkészülési programot is elindított annak érdekében, hogy a kutatókat segítse az európai ösztöndíjak megpályázásában. Molnár Antal hozzátette, a cél az, hogy a BTK-ból mint országosan és regionálisan is elismert kutatóközpontból a nemzetközi térben is mérhető, sőt kiemelkedő intézmény legyen.
Molnár Antal tudományos főigazgató-helyettes. Fotó: Hámori Péter
Ezután Szécsényi-Nagy Anna igazgató mutatta be a BTK Archeogenomikai Intézetet, amely 2021 márciusában vált önállóvá, miután az Archeogenetikai Laboratóriumot leválasztották a BTK Régészeti Intézetről. Az intézet célkitűzése, hogy genetikai eszközökkel teljességében feltárja a Kárpát-medence népesedéstörténetét, a régió archaikus és jelen populációit érintő kutatási programok megvalósításával. A BTK AGI több hazai és külföldi intézménnyel együttműködve, nemzetközi kapcsolatrendszerben is kutatja a régió és Eurázsia más archaikus és mai népességeinek genetikai kapcsolatrendszerét, teljes genomok elemzésén keresztül.
Szécsényi-Nagy Anna igazgató (BTK AGI). Fotó: Hámori Péter
Szovák Kornél igazgató a BTK Moravcsik Gyula Intézetet ismertette, amelynek feladata a klasszika-filológia módszertanára támaszkodva az antikvitás írott örökségének kutatása, szöveges emlékeinek feltárása, feldolgozása, a vele kapcsolatos ismeretanyag karbantartása és gyarapítása, különös tekintettel a hazai örökségre. A módszertanból következőleg az alapfeladatokhoz tartozik a magyar klasszika-filológiai kutatás nemzetközi reprezentálása, a tudományterület friss külhoni eredményeinek hazai ismertté tétele és meghonosítása, továbbá a görög és latin nyelven korunkra maradt szövegek kiadása, fordítása, valamint kommentálása révén a közismeretek közé történő beillesztése.
Szovák Kornél igazgató (BTK MGYI). Fotó: Hámori Péter
Az összintézeti fórumon az Anonymus-díjat idén két kutató vehette át: Csáky Veronika archeogenetikus, molekuláris biológus, a BTK Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa és Kádas István történész, a BTK Történettudományi Intézet Középkori osztályának tudományos munkatársa.
Csáky Veronika PhD tanulmányait 2012–2016 között a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen végezte Collegium Talentum ösztöndíjasként. 2012-ben ösztöndíjas vendégkutatóként kezdte meg munkáját a Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában. A Nyitra-Sindolka 10. századi temető genetikai feldolgozását először Szlovák Állami ösztöndíjjal, majd Bilaterális Államközi ösztöndíjjal végezte a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban. A nyitrai egyetem molekuláris biológia szakán PhD dolgozatát a felvidéki 10. századi magyar-szláv kontaktzóna népességéről írta, melyet 2016-ban summa cum laude minősítéssel védett meg. 2016-tól a Régészeti majd 2021-től az Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa. Munkásságával 2017-ben elnyerte a „Fiatal kutatók a szlovákiai magyar tudományosságért” díjat.
Balogh Balázs főigazgató és Csáky Veronika tudományos munkatárs (BTK AGI). Fotó: Hámori Péter
Nevéhez fűződik a kora avar kori elit családi szerveződésének és genetikai kapcsolatrendszerének vizsgálata Vida Tivadar projektvezetése alatt és a magyarok elődeihez köthető transz-uráli Uyelgi temető genetikai feldolgozása is Türk Attila kutatási programjaiban. Külföldi meghívásoknak eleget téve sikerrel népszerűsítette a magyar őstörténet genetikai kutatásait Párizstól Novoszibirszkig. Veronika első szerzőségével ezen témákban két tanulmány jelent meg Q1-es multidiszciplináris folyóiratban a 2020-as évben, ezek Csáky Veronika és a különböző tudományterületekről származó kutatók együttműködésének sikerei, amelyek az archeogenetikai laboratóriumot is fémjelezik.
Csáky Veronika harmadik gyermekét várva is aktív és szerves tagja az intézetnek, kisgyerekek mellett esténként, alvásidőben rendületlenül dolgozik a tudományos közléseken, konferencia előadásokon. Jelenleg az Árpád-kori magyarság embertani-genetikai képe című projekten dolgozik, konstruktív környezetet és gyümölcsöző együttműködéseket kialakítva a társdiszciplínák szakértőivel.
Kádas István 2016 óta dolgozik a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében: előbb fél, majd egész állásban a Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, 2020 óta pedig a Középkori Osztály tudományos munkatársa. Ez idő alatt tevékenyen részt vett a kutatócsoport és az osztály munkájában, szerepet vállalt tanulmánykötetek szerkesztésében, továbbá hazai és nemzetközi konferenciák, valamint kiállítások szervezésében. Kutatásai során a magyarországi levéltári anyag mellett több külföldi levéltárban is folytatott feltáró munkát, ennek köszönhetően bukkant rá többek között a korábban ismeretlen Nógrád megyei 1457. évi adójegyzékre (mely a tizenegyedik a középkorból ismert megyei adójegyzékek sorában).
Kádas István tudományos munkatárs (BTK TTI) és Balogh Balázs főigazgató. Fotó: Hámori Péter
Fiatal kora ellenére eredményeit számos magyar és idegen nyelvű tanulmányban publikálta, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon ismertette (pl. Egyesült Államok, Egyesült Királyság). A szakmai írásokon túl figyelmet fordít a tudomány népszerűsítésére is. 2013 óta több pályázaton is sikerrel indult, 2021-ben pedig a Kubinyi András Középkortudomány Alapítvány Kubinyi András-díját is elnyerte.
Doktori disszertációját, melyben a megyei szolgabírói réteget, illetve a középkori megyei működést vizsgálta, 2019-ben summa cum laude védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Doktori disszertációjának átdolgozása és kibővítése eredményeként született meg 2020-ban Intézetünk gondozásában A megye emberei. Szolgabírói hivatal és viselői Északkelet-Magyarországon (1329–1545) címmel megjelent monográfiája. Ezen kötet mellett 3 forráskiadvány munkálataiban és 6 kötet szerkesztésében vett részt.
Az utóbbi években kutatása középpontjában a 15. századi adószedés és hadifinanszírozás áll, az első eredmények is napvilágot láttak már. Munkái a gazdaságtörténeten túl kormányzat,- had- és társadalomtörténeti elemzéseket is magukban hordoznak. Egy részleteiben ezidáig nem kutatott téma aprólékos kidolgozására vállalkozott, mely a visszajelzések alapján a hazai kutatók mellett a nemzetközi érdeklődést is felkeltette. Kádas István szakmai teljesítménye, munkabíró képessége és megbízhatósága példaértékű.
A BTK új kutató professor emeritusai:
Sisa József a magyar művészettörténet-írás meghatározó személyisége. Tudományos munkássága, tudományszervező tevékenysége, az egyetemi oktatásban betöltött szerepe külön-külön is nagy jelentőségű. A Művészettörténeti Intézetben 36 éve dolgozik, 2012 és 2016 között igazgatója volt, jelenleg tudományos tanácsadója. Az MTA doktora, a Pécsi Egyetem egyetemi tanára; több szakmai (Pasteiner Gyula emlékérem, Fitz József-díj, Opus Mirabile) és állami kitüntetés (A Magyar Érdemrend tisztikeresztje) birtokosa. 2010–2016 között a CIHA 2012–2016 között az UNESCO MNB tagja, 2001 és 2015 között a Centropa tanácsadó bizottságának tagja volt.
Balogh Balázs főigazgató és Sisa József tudományos tanácsadó (BTK MI). Fotó: Hámori Péter
Szakterülete a 19. századi magyar építészettörténet. Szerzője sok tanulmánynak, könyvfejezetnek és több monográfiának. A 19. százai építészetünk legfontosabb szereplőiről, épületeiről jegyez példaértékű monográfiákat. Igen fontos szerkesztői, szerzői munkája a művészettörténeti kézikönyv-sorozat két 19. századi kötete. A könyv angol nyelven is megjelent a Birkhäuser kiadónál 2016-ban. Ugyanilyen jelentős szerkesztői és szerzői teljesítménye az Országház nagymonográfiája (2020), a magyar épületmonográfiák iskolateremtő példája.
Tudományszervező munkássága nélkülözhetetlen. Több cikluson át, 1990–2001-ig titkára volt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának, amelynek 2021 óta elnöke, évtizedek óta tagja a szakma nemzetközi folyóirata, az Acta Historiae Artium szerkesztőbizottságának. Intézetigazgatóként kiemelkedő szerepe volt a szakma nemzetközi pozicionálásában. Építészettörténészként szerkeszti a Holnap Kiadó kitűnő Az építészet mesterei sorozatát, amelynek eddig tucatnyi kötete jelent meg. A Pécsi Egyetem egyetemi tanára, részt vesz az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékének doktori ügyeiben, és a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen képzésében. Tudományos tevékenységért 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjét.
Számos külföldi kutatóútja, konferenciaelőadása és több mint száz külföldön megjelent publikációja jelzi, hogy ő tudományterületének nemzetközileg is elismert szereplője. Számára a szakma működése, az intézményesült művészettörténeti kutatás fórumainak megőrzése elsőrendűen fontos volt, és ha kellett, időt, energiát szívesen áldozott ennek érdekében. Segítőkész személyiségét, emberi tartását nagy megbecsülés övezi az egész szakmán belül.
Vargyas Gábor értékekben bővelkedő tudományos pályafutása során a hazai néprajzkutatás évtizedek óta meghatározó alakjává, a nemzetközi Délkelet-Ázsia-kutatás fontos személyiségévé vált. 1984 óta a Néprajztudományi Intézet (és annak jogelődjeinek) kutatója; nemcsak az intézet tudományos teljesítményéről, de az elmúlt közel négy évtized tudománytörténetéről sem lehet úgy írni, hogy az ő munkásságát meg ne említenénk. Nevet és tekintélyt szerzett magának a néprajztudomány három legfontosabb területén, a kutatói, a muzeológusi és az oktatási szférában. Eredményeit könyvekben, tanulmányokban, előadásokban, filmekben és kiállításokon egyaránt megjelenítette, legalább annyira a nemzetközi, mint a magyarországi tudományos nyilvánosság számára; mindemellett kiadói tevékenysége is a magyar néprajz és kulturális antropológia egyik központi alakjává tette.
Vargyas Gábor köszöntése 70. születésnapja alkalmából. Fotó: Szilágyi Levente/BTK NTI
Vargyas Gábor szakmai tevékenysége azonban nemcsak ezekben a tudományos teljesítményekben mérhető, hanem abban is, hogy egyszerre több tudományágnak és tudományos testületnek is vezető szerepet betöltő képviselője. Egyszerre elnőke az MTA Kulturális Antropológiai Munkabizottságának, alelnöke a Magyar Néprajzi Társaságnak, tagja az Ethnographia szerkesztőbizottságának, illetőleg a Pécsi Egyetem doktori tanácsának.
Integratív személyiségével a magyar tudományos közéletben egyedülálló szerepet tölt be. A hazai etnológia utánpótlásképzésének legfontosabb alakja (az intézet szinte minden etnológus munkatársának szakmai előmenetelében oktatóként, témavezetőként, opponensként, kutatási vezetőként részt vett). Fontos szerepet vállalt abban is, hogy a különféle néprajzi intézmények között kiváló kapcsolat alakuljon ki, és folyamatos legyen a tudásáramlás. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy a Néprajztudományi Intézetben számos hazai és nemzetközi kutatási program vezetőjeként számos kiváló hazai és külföldi kutatót vonzott tudományos műhelyünkhöz.
Nemcsak egy kiemelkedő tudományos életpálya méltán kiérdemelt elismerésképpen tartjuk fontosnak Vargyas Gábor számára a kutatói professor emeritus cím odaítélését, hanem azért is, mert személyisége és tudományos közéletben való szerepvállalása kutatóközösségünk számára pótolhatatlan érték.
https://abtk.hu/hirek/a-bolcseszettudomanyi-kutatokozpont-osszintezeti-foruma#sigProId1c05bc89a6
Fotók: Hámori Péter
Végül, a „Zöld BTK”-program zárásként sorsjegyhúzásra került sor, amelynek nyertese Bardi Erzsébet, a BTK Tötrénettudományi Intézet Tudományos információs osztályának szerkesztője, könyvterjesztője lett.
