Hírek

A Magyar Állam tulajdonát képező, Bartók Béla (1881–1945) Székely Zoltánhoz (1903–2001) írt kiemelkedő kulturális értékű leveleit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2021. szeptember 8-án letétként helyezte el a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumában. A dokumentumok jelentőségét nemcsak Bartók személye, kézírása és a fiatalabb kortárs hegedűművész, kvartett primárius Székely Zoltán művészi rangja adja, hanem a levelek tartalma is. E levelezés ugyanis többek között Bartók egyik főműve, a Székely Zoltán megrendelésére 1937–38-ban komponált úgynevezett „nagy” Hegedűverseny keletkezését is dokumentálja. A levélhagyaték értékét Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, a „Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása” főszerkesztője méltatja.  

A levelek kiemelkedő kulturális értékét fémjelzi az is, hogy azokat a tekintélyes angol Sotheby aukciós ház 2017. november 28-án megrendezett árverésére kiadott katalógusában „highly important series of […] letters” (rendkívül fontos levélsorozat) megjelöléssel hirdette.

Bartók Béla levelei Székely Zoltánhoz

Bartók Béla és Székely Zoltán kapcsolatáról  

Bartók zeneszerzői és előadóművészi pályáján és életművében meghatározó szerepet játszott a Hubay Jenő körül kialakult világhírű hegedűs iskola egy sor kimagasló képviselője. Közülük a hegedű- és zeneszerzés tanulmányokat is – utóbbit Kodály Zoltán irányításával – folytató Székely Zoltánnal való kapcsolata különösen hosszú és eredményes volt. Ebből az egyre inkább baráti viszonyból több remekmű született. Székely Zoltánnak szóló ajánlással íródott a 2. rapszódia hegedűre és zongorára, illetve hegedűre és zenekarra (1928–29), valamint a Hegedűverseny, amelyet újabban a Geyer Stefinek ajánlott, s csak a szerző halála után ismertté vált fiatalkori Hegedűverseny mellett 2. Hegedűversenyként is emlegetnek. A 2. rapszódiát Bartók ajánlotta fel a hegedűművésznek, a Hegedűversenyt Székely rendelte meg a zeneszerzőtől.

„Szorgalmas voltam: az 1. és 2. tételnek partiturája készen van, a 3. tétel vázlatban (egészen az egyébként rövidre tervezett Coda kivételével) szintén készen van, 5 lap meg is van már belőle hangszerelve. Azt hiszem nagyon jól sikerült a 3. tétel: tulajdonképen szabad variációja az 1.-nek (ugy hogy sikerült kifognom rajtad, mégis variációkat irtam), nagyon briliáns, hatásos és új dolgok is vannak benne [...]” – olvasható Bartók Székely Zoltánnak írott 1938. szept. 14-i levelében a Hegedűverseny komponálásáról.

A két kiemelkedő művész közötti kapcsolat 1921. április 23-án kezdődött, amikor egy, a kortárs modern zenének szentelt merész műsorral léptek fel együtt. Az ekkor elhangzott Debussy-szonátát később is többször játszották külföldi, elsősorban hollandiai és angliai fellépéseiken. Hamarosan Karol Szymanowski, Ernest Bloch és más jelentős kortárs szerzők műveit is előadták. Bartók rendkívül népszerű Román népi táncok (1915) című zongoradarab-sorozatát Székely Zoltán zongorakísérettel hegedűre írta át, ami a zeneszerző jóváhagyásával 1925-ben jelent meg, és ebben a formában azóta is az egyik leggyakrabban játszott művének mondható. A 2. rapszódia ajánlása Bartók „válasza” volt az átiratért.

Székely Zoltán a legfontosabb nagy hegedűművész, aki Bartóknak mind szólóműveit (a Hegedűverseny mellett mindkét Hegedűrapszódiát, valamint a két Hegedű-zongoraszonátát), mind pedig vonósnégyeseit rendszeresen előadta. A Hungarian Quartet néven világhírűvé vált együttesének az 1960-as években készült hangfelvétele Bartók hat vonósnégyeséből máig etalonnak tekinthető. A neki ajánlott Hegedűverseny ősbemutatójának hangfelvétele ugyancsak kivételesen értékes zenetörténeti dokumentum.

Koncsek József Gergő (balról) az MNV Zrt. munkatársa átadja a Bartók-leveleket Vikárius Lászlónak, a Bartók Archívum vezetőjének és 
Richter Pálnak, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatójának.

A levelek  

Bartók levelezésének – a gazdag családi levelezést kivéve – viszonylag kevés kiemelkedő jelentőségű, egységesen és szinte teljes egészében fennmaradt dokumentumcsoportja ismert. A Geyer Stefinek 1907–1908-ban írt levelei, illetve svájci ismerőseivel, Annie Müller-Widmann asszonnyal, valamint a karmester-mecénás Paul Sacherral folytatott levelezése az 1930-as évekből alkotja a kevés kiemelkedő jelentőségű levélből álló dokumentumegyüttest. Mindhárom említett levelezést – zenetörténeti jelentőségükre való tekintettel – önálló kötetben adták közre. Ezek mellett is egészen különleges helyet kapnak a Székely Zoltánnak írt levelek, melyek számtalan közös – elsősorban hollandiai, de amellett svájci, angliai, franciaországi – koncert szervezését, és legfőképp a Hegedűverseny komponálását dokumentálják.

A levelezés 1923-tól 1940-ig hosszú időszakot fog át. Az első ismert levél még Bartók első felesége, Ziegler Márta kézírásával készült, azt Bartók csupán aláírásával látta el. A gyűjtemény tartalmaz egy utóiratként megfogalmazott külön levelet Bartók második feleségétől, Pásztory Dittától is, de a levelek döntő többsége Bartók sajátkezű írásával készült.

Valamennyi Bartók által írt és fennmaradt levél tartalma ismert volt a kutatás számára a Székely Zoltán pályájáról – még életében és közreműködésével – elkészült kiváló angol nyelvű monográfia révén. Claude Kenneson Székely and Bartók: The Story of a Friendship (Portland, Oregon: Amadeus Press, 1994) című könyvében ugyanis függelékben – Bartók mindkét fia, ifj. Bartók Béla és Bartók Péter hozzájárulásával – angol fordításban megtalálhatók a levelek. A nagyrészt magyar, kisebb részt német vagy angol nyelven írott levelek jelentős részének eredeti szövege mindeddig azonban nem volt hozzáférhető. Demény János összesen öt Székely Zoltánnak vagy holland feleségének, Igminia Evertsnek szóló levelet, valamint egy Paul Sachernek írt, Székely Zoltánt ajánló levelet közölt a Bartók Béla levelei (Budapest: Zeneműkiadó, 1976) című kötetében, közülük kettőt magyar eredeti szöveggel, a többit magyar fordításban.

A dokumentumegyüttes összesen több mint 40, nagyrészt kézzel írott levelet, illetve levelezőlapot, valamint néhány további dokumentumot tartalmaz. Az egyéb dokumentumok között kitüntetett érdekességű a Székely-házaspár nem véletlenül „Rapszódia” elnevezést kapott nijmegeni házának vendégkönyve, amely Bartókon és a családtagokon kívül még számos látogató muzsikustól őriz bejegyzéseket.

Richter Pál, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója, Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője és a dokumentumok

A dokumentumok további sorsa  

A levelezést mint kiemelkedő kulturális jelentőségű dokumentumegyüttest őrzi a budapesti Bartók Archívum, ami ideális lehetőséget teremt kutatására, tudományos feldolgozására és közzétételére. Az 1961. szeptember 26-án megnyílt Bartók Archívum fennállásának 60. évfordulója kiváló alkalom arra is, hogy egy kisebb kamarakiállítás keretében már a közeljövőben bemutathassák a gyűjtemény néhány különlegesen érdekes darabját. 

Fotók/Galéria: Szőts-Rajkó Kinga/BTK