Miként válhatott egy nőből író a hosszú 19. században, vagyis abban az időszakban, amikor a társadalom jelentős része a nők helyét még kizárólag az otthon négy fala között képzelte el feleségként és háztartást vezető családanyaként? Hogyan ítélte meg a közvélemény azokat a nőket, akik a munka világába kilépve megélhetésüket részben vagy egészben írói és/vagy folyóiratszerkesztői munkájukból igyekeztek biztosítani? S végül milyen típusú írásokat hagytak hátra a női alkotók, és miként tudják a kutatók megszólaltatni ezeket?

Egyebek mellett ezekről a kérdésekről esett szó a Glossza májusi, harmincegyedik adásában. A vendégek ezúttal Török Zsuzsa, az Irodalomtudományi Intézet 19. század osztályának tudományos főmunkatársa, valamint Mészáros Zsolt divattörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusa voltak. Török Zsuzsa szakterülete a 19. század irodalom- és társadalomtörténete, ezen belül a korszak sajtótörténetét vizsgálja, Mészáros Zsolt pedig a századfordulós divat mellett női sajtóval és női szerzőkkel foglalkozik kutatásaiban.

honlap sablon

Az epizódban szóba kerültek a 19. század ikonikus női szerzői: a napjainkban közülük legnagyobb ismertségnek örvendő Szendrey Júlia, továbbá Wohl Janka, Vachott Sándorné és Majthényi Flóra, akiket a korabeli közvélemény jelentős része kvázi démonokként interpretált. Mindez nagyban hozzájárult egyrészt ahhoz, hogy munkásságukat hosszú ideig negatívan ítélte meg az irodalmi hagyomány. Másrészt azt a vissza-visszatérő kutatásmódszertani kihívást is elővetítette, ami a női írók hagyatékainak feldolgozásához kapcsolódik. Sokuk életműve (vagy annak egy része) ugyanis elkallódott vagy szétaprózódva érhető csupán el különböző gyűjteményekben. Wohl Janka például kéziratos hagyatékát felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia számára, amely intézmény az anyagot el is fogadta, ám ezt követően az teljes egészében elkallódott. Mindez általánosságban szorosan összefonódik a női írók emlékezetének megszakítottságával vagy rapszodikus jellegével.

Ugyanakkor távolról sem állja meg a helyét az a megállapítás, hogy csupán elenyészően állnának rendelkezésre szövegek női regényíróktól, költőktől vagy publicistáktól. Ennek épp az ellenkezője igaz: a kutatók még ténylegesen fel sem tudták mérni, hogy hozzávetőlegesen milyen mennyiségű és típusú szövegekkel állunk szemben. Ennek megítéléséhez elengedhetetlen a korabeli időszaki sajtó szisztematikus feldolgozása, amely egyelőre még várat magára.

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy speciális módszertani felkészültség szükséges a női írók életművének feldolgozásához és szövegeik értelmezéséhez. A művek vizsgálatához elengedhetetlenek a különböző társadalomtörténeti és mikrotörténeti megközelítések. Meg kell továbbá említeni olyan sajátosságokat, amelyekkel a szövegek elemzésekor korántsem egyszerű megküzdeni. Ilyen a források rendelkezésre állásának már említett töredékessége, valamint a recepció sokszor meglehetősen konfúz jellege. Lényeges továbbá, hogy a kutatónak általában rengeteg toposzon kell átküzdenie magát, amely ugyancsak egy speciálisabb, elemző hozzáállást igényel. Míg Török Zsuzsa kérdéseit a sajtótörténet, ezen belül pedig a periodika kutatás irányából fogalmazza meg, Mészáros Zsolt a feminista irodalomkritika felől közelít a szövegekhez. Ám amint a beszélgetésből is kiderül, a két módszertan egyáltalán nem zárja ki, sőt sok esetben kiegészíti egymást.

Az adás szerkesztői: Fedeles-Czeferner Dóra és Szilágyi Adrienn, a BTK Történettudományi Intézet munkatársai.

A Glossza harmincegyedik adása meghallgatható a Spotify-on, illetve megtekinthető a Youtube-on.

További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.