Új magyar nyelvű kiadásban jelent meg az Ulysses. James Joyce regényét újrafordított formájában először 2012-ben ismerhették meg az olvasók, magyarországi fogadtatása viszont sokkal régebbre nyúlik vissza. A szövegváltozatok történetét Kappanyos András, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, a négytagú fordítócsoport vezetője ismerteti június 16-án a Bloomsday alkalmából.


2021. májusában újabb magyar kiadásban jelent meg a modern világirodalom egyik leghíresebb és – elfogulatlannak nem nevezhető véleményem szerint – legfontosabb regénye, az Ulysses. James Joyce fő művének új magyar fordítását először 2012-ben ismerhették meg az olvasók, amikor négyfős csapatunk (további tagjai Gula Marianna, Kiss Gábor Zoltán és Szolláth Dávid) nyolcévnyi intenzív munka után végre útjára engedte a szöveget. 

KA Ulysses 1Egy tucat Ulysses (jobb szélen az új kiadás)

A regény magyarországi fogadtatása azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. Lefordítását először Babits Mihály vetette fel, aki irodalomtörténetében némi távolságtartással méltatta a könyvet: rabelais-i bőséggel és „kissé bogaras szimbolisztikával” jellemezte. Szerb Antal nem adott neki ennyi esélyt, ő egyszerűen blöffnek minősítette, mint utána is számosan (nemrégiben például Paolo Coelho): ezt rendszerint azok mondják, akik valamilyen okból nem jutnak a végére – megbocsátható gyengeség. Legalábbis még senkivel sem találkoztam, aki a regényt valóban végigolvasva ne vált volna lelkes rajongójává. Hamvas Béla is arra figyelmeztet, hogy az egészről „csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak.” Majd idéz néhány valóban visszariasztó, de a könyv kontextusában tényleg teljesen értelmes részletet. Ez a fajta jóindulatú misztifikálás is a fogadtatás visszatérő eleme maradt.

„Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma.” (Hamvas Béla, 1930)

Az első fordítást – még Babits ötletéből kiindulva – Gáspár Endre készítette el. Kétkötetes munkája 1947-ben jelent meg, abban a pár hónapnyi történelmi pillanatban, amikor a háborús sokkból magához térő magyar könyvszakma már éppen képes volt ekkora munka előállítására, de még nem szívta el minden levegőjét a sztálinista hatalmi gépezet. Kicsivel előbb vagy később ugyanez – még és már – nem valósulhatott volna meg. A következő évtizedben a szerző minden műve tiltólistán volt, az Ulysses hivatalos megítélése lényegében az maradt, amit Karl Radek fejtett ki az 1934-es moszkvai írókongresszuson: „férgektől nyüzsgő szemétdomb, mikroszkópon keresztül mozgófilmre rögzítve”. (A könyv későbbi sorsán semmit sem javított, hogy Radek röviddel ezután a Kirov-gyilkossággal kapcsolatos tisztogatások áldozatává vált.) 1956 után annak árán sikerült megjelentetni Joyce korai verseit és novelláit, hogy a lektori jelentések viszonylag ártalmatlannak minősítették őket, szembeállítva az Ulyssesszel, amely továbbra is a burzsoá kultúra bomlástermékének minősült. 

KA Ulysses 2James Joyce és kiadója, Sylvia Beach

A második fordításra 1974-ig kellett várni. Ezt a feladatot a magyar kultúra belső dinamikája – ez a sajátos géniusz, amely főként a pletyka csatornáin keresztül fejti ki hatását – már harminc évvel korábban Szentkuthy Miklósra ruházta, holott saját bevallása szerint ekkoriban (a Prae megjelenésekor) Szentkuthy még nem is ismerte Joyce munkáit. De a találkozás valóban elkerülhetetlen volt, a két írót valóban szoros rokonság kötötte össze. Ennek felszínén a stilisztikai virtuozitás bárkinek szembeötlik, mélyrétegében a vallásként elhagyott és gyakran ostorozott, de világszemléleti struktúraként nagyon is megtartott katolicizmus rejtőzik.

„…az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mint ha egyenletes regényformába öntötte volna.” (Szentkuthy Miklós, 1947)

1974-ben ezt a könyvet senki sem tudta volna Szentkuthynál jobban lefordítani, és nem akadt volna másik könyv, amely ilyen látványos fordítói sikert hozhatott volna számára. A kiadó mai fejjel elképzelhetetlen mennyiséget, ötvenezer példányt rendelt a kötetből.

1986-ban Bartos Tibor – az időközben megjelent kritikai kiadásra hivatkozva, de arra valójában kevés figyelmet fordítva – átírta az 1974-es szöveget, ezek a változtatások viszont inkább a saját kreativitásához közelítik a regényt, mintsem az eredeti szigorú, az utolsó betűig átgondolt struktúrájához. Szentkuthy és Bartos némileg félreértette a belső monológ és a tudatfolyam időközben közhelyessé vált fogalmait, az Ulysses ugyanis nem a szerző szabad asszociációs, improvizatív szárnyalása: a főszereplők elméjének belső történései az előéletük, a tapasztalataik, az értékrendjük, a vonzalmaik és ellenszenveik nagyon is konkrét tényeihez kapcsolódnak. Minden pontosan érthető, sőt valójában sokkal pontosabban, mint a külsődleges narrációnál – ám mindez sokkal nagyobb figyelmet kíván az olvasótól, és ennél is nagyobb odaadást a fordítótól. Szentkuthy stilisztikai kreativitása valóban Joyce-éhoz mérhető, a szerkesztői fegyelem azonban nem tartozott az erényei közé, és ezt Bartos beavatkozása sem pótolta. Az 1986-os (negyvenezer példányos) verziót az Európa Könyvkiadó 1998-ban újra megjelentette, de ekkoriban már felmerült az újrafordítással felérő radikális revízió igénye.

Ez a munka érett be 2012-re. Akkor úgy gondoltuk, hogy minden megoldható kérdést megoldottunk, minden kiküszöbölhető hibát kiküszöböltünk. Az időpont kedvező volt: 2011 végével lejártak a szerzői jogok, és világszerte számos új kiadás jelent meg, amelyeket a szerző jogtulajdonos unokája mindaddig sikeresen akadályozott. Stephen James Joyce hírhedt volt a Joyce-kutatók és fordítók körében: könyvek megjelenését lehetetlenítette el, vagy passzusokat töröltetett belőlük, konferenciákat zavart meg, pótolhatatlan dokumentumokat pusztított el, és még abból is botrányt rendezett, amikor 2013-ban az Ír Központi Bank az ő megkérdezése nélkül bocsátott ki emlékérmét nagyapja tiszteletére. 2020 januárjában, 89 éves korában bekövetkezett haláláról a The New Yorker publicistájának a Halálcsillag pusztulása jutott eszébe.

A mostani magyar nyelvű kiadásnak ehhez nincs köze; közvetlen apropója csupán az, hogy az előző elfogyott. Az időzítés azonban ezúttal is szerencsés: 2022. február 2-án ünnepeljük ugyanis az eredeti első kiadásának centenáriumát. Ez ismét nemzetközi konjunktúrát hoz majd: lesznek konferenciák, műsorok, podcastok, tanulmánykötetek és új kiadások is, amelyek közé a miénk méltó módon illeszkedik. A számos helyen javított magyar szöveget csak a magyar olvasók élvezhetik ugyan, de az új borítót, Váradi Zsolt munkáját bárki megcsodálhatja. A javítások között vannak helyesírási jellegűek (a 2015-ös új helyesírási szabályzat szerint például hosszú ó-val írhatjuk az árbóc szót), de ennél jóval lényegesebbek azok a pontok, amelyeken a szöveg következetességét, konzisztenciáját sikerült javítani. Habár eredetileg is több száz tételes, folyamatosan bővített glosszárium segített bennünket abban, hogy sehol ne rontsunk a szöveg belső kapcsolatrendszerén, most mégis találtunk néhány helyet, amely az akkorihoz képest is változtatásra szorult.

KA ULysses 3A Lady Cairns vitorlás

És még referenciális javításra is volt módunk, hiszen a könyvben két helyen említett Lady Cairns, amely 1904. március 20-án süllyedt el a Dublini-öbölben, nem gőzhajó volt (mint helytelenül híreszteltük), hanem vitorlás. Ennek az önmagában nem igazán lényeges részletnek a kijavítása azért tölt el különös büszkeséggel, mert a hibára egy olvasónk hívta fel a figyelmünket, igazolva azt a tételt, amelyet az újrafordítás legfőbb indokaként hangsúlyoztunk. Amikor 1974-ben Szentkuthy Miklós fordítása megjelent, nemigen akadt olvasója, aki a könyv témáiról többet tudott volna nála. Nekünk a 21. században nem az átlagolvasó átlagműveltségével, vagy akár a csúcsolvasó csúcsműveltségével kell versenyre kelnünk, hanem a bármelyikük számára elérhető internetes adatbázisok tudásával. 

KA Ulysses 4A fordítócsapat: Kiss Gábor Zoltán, Kappanyos András, Gula Marianna, Szolláth Dávid

Az Ulysses természetesen nem csak háttérapparátussal olvasható és élvezhető, de jól példázza a könyv gazdagságát, hogy erre is lehetőséget ad, sőt ezt is meghálálja. Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma. A gazdag rétegzettségből – mint azt már Hamvas Béla is megérezte – magának az életnek a gazdagsága tekint vissza ránk.

Kappanyos András


Kappanyos andrasKappanyos András a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, az intézet Modern magyar irodalmi osztályának vezetője és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára.
Kutatási területe a modern magyar irodalomtörténet, a nemzetközi avantgárd művészet, a modern angolszász irodalomtörténet és a kulturális fordítástudomány.

Legfontosabb publikációi:

Teljes publikációs jegyzéke a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT) elérhető.