Európa egyik legrégebbi, neolatin művek kritikai kiadását közlő sorozatát az Irodalomtudományi Intézet jelenteti meg Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum címmel. A sorozat célja elsősorban a középkori és kora újkori magyarországi és magyar vonatkozású latin nyelvű irodalom emlékeinek hozzáférhetővé tétele a tudományos kutatás számára. A BSMRAe történetét és a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet neolatin irodalommal kapcsolatos kutatásait Békés Enikő tudományos főmunkatárs, a sorozat egyik szerkesztője foglalja össze.


Ha napjainkban valaki neolatin szerző művét szándékozik kiadni, több nemzeti vagy nemzetközi sorozat áll rendelkezésére, sőt most már bővülnek az online elérhető kiadások is. Nem volt ez mindig így, Magyarországon sem, mégis úgy alakult, hogy az egyik első, a késő középkori és kora újkori szövegekre fókuszáló, a klasszika-filológia szövegkiadási elveit érvényesítő, neolatin kritikai kiadásokat megjelentető sorozatot egy magyar klasszika-filológus, Juhász László (1905–1970) alapította 1930-ban.

1.juhaszJuhász László. Kasza Péter (SZTE) közlése

Mielőtt azonban megismerkednénk Juhász életútjával, heroikus, a maga nemében egyedülálló vállalkozásával és a sorozat köteteivel, érdemes kitérni a magyarországi neolatin kutatások kialakulására. Magyarországon 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv, amely a soknemzetiségű országban még a 19. században is betöltötte a „lingua franca” szerepét, ugyanakkor ennek az állapotnak a fenntartása a német nyelvvel való szembenállást is kifejezhette. A latin nyelvnek a magyar mellett kialakult ilyen fokú dominanciájával szemben többen igyekeztek fellépni, de a közép-európai országokban megkésve kialakult nemzetállamok miatt a régióban általános jelenségnek mondható a klasszikus örökség ilyen mértékű konzerválódása. Magyarországon a latin nyelvű történetírói munkák publikálásának hagyománya a korábbi évszázadokban gyökerezett, neolatin irodalmi szövegek kiadásának azonban tudatosan először Ábel Jenő szentelte munkásságát a 19. század végén.

Ábel Jenő

A hazai neolatin filológia történetében Ábel elsőként kezelte a klasszikus szövegekkel egyenrangúként az újkoriakat, igyekezett tudatosan felkutatni a kéziratokat, és ugyanazzal a filológiai pontossággal publikálni őket, mint a klasszikusokat. Érdeklődésének középpontjában a magyarországi humanizmus „aranykorának”, Hunyadi Mátyás király korának irodalmi emlékei, Janus Pannonius addig kiadatlan szövegei, illetve az uralkodóval kapcsolatban álló itáliai humanisták művei álltak, melyeket több, a korszak kutatói számára máig nélkülözhetetlen kötetben jelentetett meg. Munkásságát tanítványa, Hegedűs István folytatta, majd a mesterek és tanítványok kapcsolata elvezet Juhász Lászlóig. A 20. század első felének nemzetközi tudománypolitikai vitái, amelyek az ókorkutatás és a klasszika-filológia értelmét, illetve ezeken belül a nemzeti diszciplínák számára hasznosítható kutatási témákat keresték, itthon is visszhangra találtak. Ez az ideológia tulajdonképpen kedvezett a magyarországi latin nyelvű irodalom tanulmányozásának, amely illett az utóélet-kutatás aktuális nemzetközi trendjeibe, miközben a nemzeti karakterű klebelsbergi kultúrpolitika kívánalmainak is megfelelt. Lelkes támogatója volt ennek Juhász László tanára, Huszti József is, aki 1920 után a tanításon kívül szinte csak a nemzeti tárgyú reneszánszkutatásnak szentelte idejét.

Huszti József. Forrás: SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteménye

Huszti, elődeihez hasonlóan, a humanizmuskutatásban alkotott maradandót, megírta első latinul verselő hazai költőnk, Janus Pannonius monográfiáját, akadémiai székfoglalóját pedig a neoplatonizmus Mátyás-kori kapcsolatairól tartotta. Ilyen történelmi, kultúrpolitikai előzmények után alapította meg Juhász László 1930-ban, 25 éves tanársegédként Szegeden a Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum sorozatot. Kevés tanulmányt publikált, azokat is latinul írta, szinte egész életét a filológusi munkának és a sorozat menedzselésének szentelte, sok esetben saját tanári fizetésével szponzorálta a kötetek megjelentetését. Tanára, Huszti jegyzeteit, gyűjtéseit felhasználva indult útnak a nagyobb európai könyvtárakba, hogy elsősorban Janus-kéziratokat kutasson fel, de a többi kötethez is gyűjtötte az anyagot. A magyarországi neolatin filológia története szorosan összefügg Janus Pannonius műveinek a 16. század elején kezdődő kiadástörténetével, és Janus műveinek kiadása volt Juhász egyik fő célkitűzése is. Ez a terve azonban nem valósult meg. A BSMRAe sorozat köteteinek eleinte a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda volt a kiadója, azonban hamarosan a lipcsei Teubner is bekapcsolódott a kiadásba. A második világháború végéig, 1945-ig összesen 39 kötet jelent meg a sorozatban, a 12. századi szerzőktől kezdve elsősorban a 15–16. század időszakából. Juhász a szűken értelmezett nemzeti irodalom koncepciója helyett tágabb regionális keretben gondolkodott, a sorozatban több német, illetve közép-európai szerző műveit jelentette meg, ilyenkor külföldi kollégák voltak a sajtó alá rendezők. Ebbe a körbe tartoznak többek között Conrad Celtis költeményei és Bohuslav Hasištejnský z Lobkovic művei. (Ezt a hagyományt folytatta az újraindított „Series nova”, magyar–lengyel koprodukcióban készült el ugyanis Dudith András hatkötetes levelezése.) A sorozat másik fókuszában a budai reneszánsz udvarral valamely módon kapcsolatban álló itáliai humanisták, költők művei állnak, ezzel Juhász az elődei által megkezdett utat folytatta. A kötetek azért is számíthattak nemzetközi visszhangra, mert Juhász nem kizárólag a magyar vonatkozású, hanem többek között a Lorenzo de’ Medicinek címzett műveket is kiadásra érdemesnek tartotta. Sajtó alá rendezőként a külföldi kollégák mellett feltűnnek az impresszumban hazai latinos kortársai is, mint például Fógel József, vagy Kardos Tibor, de a vállalkozás anyagi és egyéb terheit továbbra is javarészt egyedül viselte, ami miatt többször került nehéz helyzetbe. A sorozat indítókötetéül Janus egykori ferrarai iskolatársa, Galeotto Marzio levelezését választotta, majd Galeotto költeményeit, illetve Mátyás királyról írt anekdotikus életrajzát is kiadta. Két kötettel is szerepel a firenzei humanista Bartolomeo Fonzio, aki fontos szerepet vállalt a királyi Bibliotheca Corviniana kódexeinek beszerzésében, valamint a filológiai munkálatokban. De megemlíthetjük Alessandro Cortesi Mátyás hadi tetteit dicsőítő művét, Callimachus Experiens Attila című, Mátyást kritizáló pamfletjét vagy Naldo Naldi költeményeit. Érdemes természetesen kiemelni a magyarországi alkotókat is: Marzio és Fonzio után a harmadik kötetben kapott helyet középkori történetírásunk egyik legfontosabb emléke, a Gesta Hungarorum, aztán a sort inkább későbbi szerzők folytatják, mint például Oláh Miklós vagy Istvánffy Miklós. A sorozat profiljának a kezdetektől fogva meghatározó eleme volt a történetírói művek egyébként is komoly hagyománnyal rendelkező megjelentetése. Ennek szellemében Juhász egyik legnagyobb vállalkozása volt Antonio Bonfini magyarországi történeti műve, a Rerum Ungaricarum decades kiadása, a többkötetes munka azonban teljes egészében már csak a háború után, az új sorozat keretében készülhetett el. A hidegháborús időszak nem kedvezett sem a klasszika-filológiai, sem a humanizmuskutatásnak. Juhász ugyan állást kapott a Magyar Tudományos Akadémián, a középkori latinság szótárának szerkesztőségében, úgy tűnt, hogy még az anyagi támogatás is rendelkezésére állt volna, de a sorozatot már nem tudta folytatni. Sorsa később tragikusra fordult: felesége halála után, 1970-ben önkezével vettet véget életének. A sorozat végül „Series nova” alcímmel és megújult kiadási szabályzattal született újjá a hetvenes évek végén az MTA Irodalomtudományi Intézeten belül, Klaniczay Tibor irányítása alatt, aki a hazai humanizmus- és reneszánszkutatást sikeresen kapcsolta be újra a nemzetközi vérkeringésbe.

4.klaniczayKlaniczay Tibor

Már az új sorozatban készült el a Bonfini-kiadás utolsó kötete, ezt követte Zrednai Vitéz János műveinek kiadása. Megmaradt a nemzetközi profil, de az új sorozat eddig megjelent köteteiben többségben vannak a magyarországi szerzők, és még inkább erősödött a historiográfiai művek preferenciája, többek között Petrus Ransanus, Brodarics István művei vagy a Thuróczi-krónika kiadásával. A nemzetközi elvárásoknak megfelelően az új sorozat kötetei már bővebb idegen nyelvű bevezetővel és bibliográfiával jelennek meg, illetve a Juhász-kiadásokból még hiányzó kommentárok, a levélkiadások esetében pedig regeszták is segítik az értő olvasást. Az újraindított sorozat főszerkesztője Pirnát Antal lett, őt váltotta Szörényi László és Pajorin Klára. Jelenleg Békés Enikő, Szilágyi Emőke Rita és Szörény László a sorozatszerkesztők, a kötetek a Reciti Kiadó gondozásában jelennek meg. Néhány éve a középkorkutató kollégák Déri Balázs vezetésével megalapították a liturgikus szövegek kiadására szánt Monumenta Ritualia Hungarica című alsorozatot. Az utóbbi években megújult a kiadási szabályzat is, és elindult a born-digital kiadás kidolgozásának folyamata a BTK Irodalomtudományi Intézet digitális filológiai programjának keretében, de a korábbi kötetek nagy része is elérhető az interneten.

Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben ismét virágoznak Magyarországon a neolatin stúdiumok. A Szegedi Tudományegyetemen, mintegy Huszti és Juhász hagyományát folytatva, az országban egyedüliként működik a Klasszika-Filológiai és Neolatin tanszék, és fontos műhelyek alakultak ki az Irodalomtudományi Intézetben, az egyetemeken, az Országos Széchényi Könyvtárban is. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Juhász-féle korszakhoz hasonlóan egyre gyarapodik a megjelenés előtt álló, előkészületben lévő kötetek száma. Az Irodalomtudományi Intézet munkatársai jelenleg is több projektben végeznek a neolatin irodalommal kapcsolatos alapkutatásokat. A Szilágyi Emőke Rita vezetésével 2023-ban indult „Humanista Kánonok és Identitások” Lendület Kutatócsoport egyik fő célkitűzése egy angol nyelvű tanulmánykötet megjelentetése a magyarországi neolatin irodalom történetéről. A szintén 2023-ban indult Neolatin Költők Tára című projekt célja a kevésbé ismert 18. századi magyarországi latin nyelvű költészet átfogó feltárása, tanulmányozása és kiadása a Régi Magyar Költők Tára új alsorozatában. Ezek a kiadások a tervek szerint már angol nyelvű (prózai) fordítások kíséretében fognak megjelenni. Szintén az intézet a társszervezője a Szegedi Tudományegyetemen kétévente megrendezett neolatin-kutatással foglalkozó konferenciáknak, ahol a legutóbbi alkalommal a hazai kutatócsoportok mutatkoztak be. Többek között ennek a seregszemlének a fókuszában is a feltáratlan 18. századi neolatin irodalom, a historiográfia és a „neoógörög” irodalom állt. Mindez jól illeszkedik a „Neo-Latin Studies” Európa-szerte megfigyelhető trendjeibe. Az egyik legrangosabb nemzetközi fórum, az International Association for Neo-Latin Studies triennális kongresszusain is számos magyar kutató vesz részt. Elfogulatlanul állíthatjuk, hogy a neolatin irodalom Magyarországon is kezdi betölteni méltó helyét az irodalom-és kultúratudományban, abban az irodalmi kánonban, ahová sok évszázadon át tartozott.

Békés Enikő


Békés Enikő a HUN-REN BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területe a magyarországi, itáliai humanizmus és neolatin irodalom, különös tekintettel Galeotto Marzio műveire, valamint a kora újkori eszme- és tudománytörténet, a fiziognómiai irodalom és a képzőművészet kapcsolata.

Kiemelt publikációi:

  • “The role of ancient quotations in humanist practices of reading and text creation.” Camoenae Hungaricae 8 (2023): 31–44.
  • A latin nyelv a kora újkori Magyarország és Erdély kultúrájában és művelődésében. Convivia Neolatina Hungarica 5. Szerkesztette: Békés Enikő – Kasza Péter – Molnár Dávid. Szeged: Lazi Könyvkiadó, 2023.
  • “The Physiognomy of Apostle Paul: Between Texts and Images.” In The Body as a Mirror of the Soul: Physiognomy from Antiquity to the Renaissance, edited by Lisa Devriese, 37–55. Leuven: Leuven University Press, 2021.
  • “From King Matthias to Lorenzo de’ Medici: Galeotto Marzio’s Astrological Works and his Dedicatees”. In De Frédéric II à Rodolphe II. Astrologie, divination et magie dans les cours (XIIIe-XVIIe siècle), 295–312, textes réunis par Jean-Patrice Boudet, Martine Ostorero, Agostino Paravicini Bagliani. Micrologus 85. Firenze: SISMEL–Edizioni del Galluzzo, 2017.

Teljes publikációs jegyzéke a Magyar Tudományos Művek Tárában.