Tamás Ildikó, a Néprajztudományi Intézet tudományos munkatársa cikksorozatot ír a Facebook koronavírussal kapcsolatos folklórjelenségeiről. A 4. rész arról szól, mi történik akkor, ha az ünnephez kapcsolódó közösségi tevékenység kényszerűen az online térbe szorul, hogyan változtatja meg a szokásokat, hogyan módosul az eredeti szimbolika. És egyáltalán, mitől lesz a járványfolklór részévé a húsvét ünnepe?
„A monoton, sokszor egyformának tűnő hétköznapok után a látványosabb, színesebb szokásokkal bíró ünnepnapok kontrasztot teremtenek. Ezek egyrészt az idő lineáris múlásáról szólnak, amelyben a ciklikusság rendet teremt és otthonosságot biztosít; másrészt a közösségek számára fontos kulturális tartalmakat jelenítenek meg, dramatizálnak. Amikor ez a rend felborul, az maga után vonja az időérzékelés megváltozását, a hétköznapok, hétvégék és ünnepnapok természetes ritmusának felborulását.
Nem csoda, hogy a jelenlegi karanténhelyzetről szóló kommunikációban az egyik központi téma az idő átértékelése lett, hiszen az idő megszokott szegmentálása veszített az érvényéből (de legalábbis a fontosságából), sokkal inkább összemosódnak a napok. Ahogyan eddigi írásaimban erről már szó esett, a normától való eltérés feldolgozására, a veszélyhelyzet, a bizonytalanság megregulázására az egyik legrégebbi, jól működő módszer a figyelemfelkeltés, és azon belül kiemelten a humor. Az online folklór széles tárháza az idődimenzió jelenlegi megéléséről szóló szöveges és képes tartalmaknak.
Az ünnepi alkalmaknak megvan a maguk sajátos kulturális és társadalmi szimbolikája. Az ünnep nem magányos tevékenység: kapcsolatokat, szövetségeket hoz létre és tart fenn, illetve jól körülhatárolható tartalommal bír, amely (bár folyamatos módosulásokon mehet keresztül) egyfajta állandóságot biztosít, és az életút kulturális „sorvezetője”.
A folklórban is megvan az ünnepi tematika belső rendje. A különféle szokásoknak saját költészete van. Ez a költészet alkalomhoz kötött, tartalma egyértelműen ünnepre utal. Ez tükröződhet egy-egy motívum jelenlététől (pl. húsvét kapcsán a hímes tojás), a szöveg struktúráján át az előadásmódig számos jellemzőben. Példaképpen elég a locsolóversek sokrétű rituális keretére gondolni, a locsolás aktusára, a verses köszöntésre és az ajándékozásra, a termékenység, az újraserkenő élet szövegben és az ünnepi tárgyakban is megjelenő szimbólumaira, és így tovább. Mi történik akkor, ha egy közösségi tevékenység kényszerűen az online térbe szorul? Hogyan változtatja meg a szokásokat, hogyan módosul az eredeti szimbolika? És egyáltalán, mitől lesz a járványfolklór részévé a húsvét ünnepe?”
A teljes írás itt olvasható.
Korábbi cikkek:
Hogyan válik folklórtémává egy járvány? – A Néprajztudományi Intézet új sorozata
A szöveg reneszánsza – „Járványfolklór”, avagy humor a közösségi hálón 2. rész
