2022.02.19. | 24.hu (Bihari Dániel)
A magyarság sorsdöntő csatái közül mindenképpen kiemelkedik a Sajó-menti, vagy közismertebb nevén muhi ütközet. Nemcsak azért, mert óriási emberveszteséggel járt, a magyar elit jó része életét vesztette, a király is alig tudott elmenekülni, hanem mert ezt tekintjük az 1241–42-es magyarországi tatárjárás kezdetének. A mongol pusztítás 800 év távlatából is történelmünk egyik legnagyobb tragédiája, országrészek néptelenedtek el, külföldről úgy látszott, a Magyar Királyság megszűnik létezni. A vereség következményeit nem kicsinyítve viszont ma már tudjuk, hogy a Sajó mellett IV. Béla nem vakon vezette seregét a biztos halálba, sőt: sokáig nem volt egyértelmű, melyik fél távozhat győztesként, és a magyarországi hadjárat összességében a mongolok számára sem hozta meg a remélt sikert.
Az ELTE vezetésével számos intézmény részvételével alakult kutatócsoport „Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései” néven, amely hosszú idő után modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit. A részletekről, az új eredményekről és értelmezésekről már több cikkben beszámolt a 24.hu, a folytatásban ezúttal Dr. Szilágyi Zsolttal, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársával beszélgettek arról, hogyan értékelte a magyarországi hadjáratot a korabeli mongol vezetés, illetve mit gondol róla a mai mongol történettudomány és az ottani közvélemény.
https://24.hu/tudomany/2022/02/19/tatarjaras-mongol-rokon-kozvelemeny/
