2022.03.01. | qubit.hu (Csákó Judit)
A magyar történetírás nem fest különösebben kedvező képet Könyves Kálmánról (1095–1116), aki I. (Szent) Lászlót (1077–1095) követte az Árpádok trónján. A sorban a kilencedik Árpád-házi királyról a következő – nem éppen szokványos – jellemzést olvashatjuk a magyarok történetét a nép szkíta származásának mítoszától az Anjouk uralkodásáig elbeszélő Képes Krónikában: „Külsejére nézve visszataszító volt: borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta, dadogó; ám ravasz és tanulékony”. Utóbbi leírást vette alapul a krónika díszes kódexének 14. századi illuminátora is, amikor miniatúráján előnytelen megjelenésű, hajlott testtartású férfiúként ábrázolta a királyi koronát Szerafin esztergomi érsek kezéből elfogadó Kálmánt.
