A Magyar Narancs munkatársainak Vikárius László osztályvezetőmutatta be a Bartók Archívumot, amely az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközponthoz tartozó Zenetudományi Intézet része. Eredetileg az első zenetudományi kutatóintézetként alakult meg 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémián belül, de fő célja már akkor is a Bartók-hagyaték feldolgozása volt. Bartók-hagyatékból pedig kettő volt, egy amerikai és egy magyar – ezt maga Bartók intézte így, egyik fiára, ifjabb Bartók Bélára a magyarországi részt bízta, a többit egy New York-i hagyatéki vagyonkezelőre.
Ez a „hidegháborús” probléma azóta megoldódott: Bartók Péter, a zeneszerző második fia az amerikai hagyatékból gyakorlatilag minden lényeges dokumentumot áthozott és letétbe helyezett a 20–21. századi zene kutatásának helyet adó világhírű bázeli alapítványnál, a Paul Sacher Stiftungnál, másolatban pedig megküldte ezeket a budapesti archívumnak. Minthogy pedig a magyarországi hagyaték anyaga ma a tulajdonos, ifjabb Bartók Béla keresztfia és jogutódja, Vásárhelyi Gábor jóvoltából szintén másolatokban kutatható, ma lényegében a teljes hagyaték, ha másképp nem, digitálisan, korlátlanul hozzáférhető.
