Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Vikár László, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadója élete 88. évében, 2017. május 12-én elhunyt.
Vikár László a Zeneakadémia elvégzése után Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait, majd 1960–1973 tudományos munkatárs és titkár volt az MTA Népzenekutató Csoportjában, illetve 1974-től MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán. 1977–1991 vezette a Népzenei Osztályt, 1981–1984 az intézet igazgatóhelyettese volt, majd 1991-től tudományos tanácsadó. 1970–2003 tanított a Zeneakadémián, 1997-től egyetemi tanárként. 1961-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet. Számos szakmai funkciója között 1975–1993 a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, 1970–1995 az ICTM magyar nemzeti bizottságának ügyvezető elnöke volt. Munkássága elismeréseként 1976-ban Akadémiai Díjjal, 1977-ben Erkel-díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2011-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Kodály tanácsára kezdte meg a rokonnépek zenéjének kutatását, két évtized alatt a volt Szovjetunióban cseremisz, csuvas, votják, mordvin, baskir és tatár dallamok ezreit gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Bereczky Gábor nyelvész kollégájával együttműködve. Négy vaskos kötetben foglalták össze a kutatóutak eredményeit a dallamok pontos lejegyzésével: Cheremis Folksongs (1971), Chuvash Folksongs (1979), Votyak Folksongs (1989), Tatar Folksongs (1999). 1952-től több ezer magyar népdalt is gyűjtött Erdélyben, a Felvidéken és a Dunántúlon. Népdalgyűjtő útjainak tapasztalatait, eredményeit számtalan tanulmány és hanglemezkiadvány őrzi.
Vikár Lászlótól 2017. június 2-án, pénteken 15 órakor a Szent István Bazilikában (1051 Budapest, Szent István tér 1.) gyászmisén búcsúznak családja, barátai, tisztelői.
