A „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport és a Károlyi Kutatócsoport együttműködésében jelent meg az A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759) című forráskötet, amelyben két, a 18. század közepén németül, illetve olaszul írt naplót adnak közre magyar fordításban. Szemethy Tamás Katonabárók és hivatalnok grófok. Új arisztokraták a 18. századi Magyarországon című kötete pedig a Magyar Nemzeti Levéltár és a BTK Történettudományi Intézet közös kiadásában látott napvilágot, és azt vizsgálja, igazolható-e, hogy a 18. század folyamán a magyarországi arisztokrácia új, udvarhű személyekkel „hígult fel”.
A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759). Közreadja: Arany Krisztina, Bara Júlia, Laczlavik György, Lengyel Nóra.
A Lendület Családtörténeti és a Károlyi Kutatócsoport együttműködésében két 18. század közepén németül, illetve olaszul írt naplót adunk közre magyar fordításban. A két eltérő származású és műveltségű női és férfi szerzőben közös, hogy mindketten szemtanúi voltak Károlyi Antal és Harruckern Jozefa házasságának. A budai születésű ferences szerzetes, Hueber Antal a Harruckern család káplánja, míg a spanyol, Bécsben nevelkedett Therese Corzan a fiatal grófné társalkodónője és bizalmasa volt.
A Károlyi család Kelet-Magyarország egyik legbefolyásosabb és legnagyobb földbirtokkal rendelkező családja volt. A Bécsben élő Harruckernek ugyanakkor óriási pénzvagyonuk révén kerültek az arisztokraták közé. Miért volt ez a házasság előnyös a két család számára azon túl, hogy birtokaik egymással szomszédosak voltak? Sajátos férfi és női nézőponton keresztül pillanthatunk bele a magyar arisztokrácia nagykárolyi, gyulai, pesti és bécsi mindennapjaiba, utazásaiba, tagjainak magánéletébe éppúgy, mint a nyilvánosság előtt zajló családi rítusaikba, mindenekelőtt az esküvő előkészületeibe abban az időben, amikor a történészek szerint a családi élet nagy átalakuláson ment át a társadalmi nemek közötti viszonyok, a gyermeknevelés vagy az érzelmek jelentése és kifejezése terén. A kötet bevezető tanulmányai részben a közreadott források megértését segítő történeti háttér felvázolására törekszenek, részben pedig felhívják a figyelmet a források értelmezésének olyan izgalmas lehetőségeire is, mint például az egodokumentumokba írt szerzői identitás kérdése. A tartalom elérhető innen.
A kötet tartalomjegyzéke itt érhető el, míg bővebb információk itt olvashatók.
Szemethy Tamás: Katonabárók és hivatalnok grófok. Új arisztokraták a 18. századi Magyarországon
Szemethy Tamás a Katonabárók és hivatalnok grófok. Új arisztokraták a 18. századi Magyarországon című kötetében – a Magyar Nemzeti Levéltár és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet közös kiadásában – egy széles körben ismert történelemi toposz hátterét igyekezett részletesebben megvizsgálni. Arra volt kíváncsi, hogy a prozopográfia adatelemző módszertanát felhasználva igazolható-e, hogy a 18. század folyamán a magyarországi arisztokrácia új, udvarhű személyekkel „hígult fel”.
Munkájában 91 főben határozta meg azon személyek számát, akik 1711 és 1799 között – bár köznemesnek születtek – életük során magyar bárói vagy grófi címet nyertek. A feltárt életrajzi adatok alapján bemutatja a magyar arisztokrácia soraiba vezető tipikus pályaíveket, majd mikrotörténelmi megközelítésű esettanulmányokban elemzi az atipikusnak tekinthető személyek – így például az egyetlen báróvá emelt görög kereskedő – pályaívét. Kutatásai eredményei alapján az említett toposz részben módosítható, árnyalható.
A teljes kötet letölthető innen.
