Hogyan változott a karácsonyi ünnepkör és legfontosabb jelképe, a karácsonyfa jelentéstartama Magyarországon az elmúlt évszázadban? Erre a kérdésre ad választ Katona Csaba, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa Egy évszázad karácsonyi képekben című összeállítása, amely a Magyar Tudományos Akadémia honlapján jelent meg a Fortepan korabeli fotóinak felhasználásával.
Fotó: Fortepan / ETH Zürich Szerző: Comet Photo AG/Jack Metzger
Részlet a cikkből:
A 20. század hajnalára Magyarországon is mind több ember életének váltak részévé a ma is ismert karácsonyi szokások, a századvégen pedig alig akad olyan ember, aki az év végi ünnepek közeledtével ne foglalatoskodna a fenyőfavásárlással, az ajándékok keresésével vagy a szaloncukor beszerzésével.
Ami azt jelenti, hogy a karácsonyi ünnepkör szokásai túlélték a 20. századi magyar történelem kataklizmáit, sőt népszerűségüket meg tudták őrizni a második világháború után kialakult egypártrendszerben is, holott az hangsúlyos ateizmusa jegyében „fenyőünneppé” próbálta átalakítani a kereszténység egyik legfontosabb ünnepét.
A karácsonyi ünnepkört övező, a vallásos tartalomtól egyre inkább távolodó vagy talán függetlenedő szokások a 19. században még korántsem voltak annyira elterjedtek, mint később. Az örökzöldek, majd később a fenyőágak, még később a fenyőfa állításának és feldíszítésének hagyománya német nyelvterületről érkezett Magyarországra. A karácsonyi fenyő, a karácsonyfa az ünnep legismertebb jelképévé vált függetlenül a világnézeti különbségektől.
Hogy Magyarországon ki állított először karácsonyfát, nyilván lehetetlen pontosan megmondani. Két arisztokrata, nevezetesen báró Podmaniczky Frigyes és gróf Brunszvik Teréz „szokott versengeni” az elsőbbségért, azonban e kérdés eldöntése meghaladja a történettudomány lehetőségeit. De a vélt vagy valós elsőbbségénél fontosabb, hogy mindkét személy esetében tetten érhető a német hatás: a későbbi „kockás báró” édesanyja, Noszticz-Jänkendorf Eliza például egy szász királyi miniszter lánya volt, aki Drezdából hozta magával a német evangélikus körökben elterjedt szokást.
Fotó: Fortepan / Ráday Mihály
Ahhoz persze, hogy a karácsonyfa-állítás szokása elterjedjen, szükség volt a biedermeier értékrendjére is, amelyben fokozott hangsúlyt kapott az otthon és a család, az intim térbe való visszahúzódás a nyilvánosság transzparens terepéről. A városi lakosság körében az ünneplés helyszíne, így a karácsonyé is, a közterekről mindinkább az otthon nyugalmába helyeződött át, felértékelődött a családtagok meghitt együttléte. Ahogy a templom mellett vagy helyett a családi otthon, a vallásos tartalom mellett vagy helyett az egymást szerető emberek összetartozása került előtérbe, azonnal megjelentek az első kritikus hangok is, amelyek a szakralitás háttérbe szorulására figyelmezettek.
A karácsonyfa ugyanakkor a 19. század második felére a városi középosztály körében az év végi ünnepkör nélkülözhetetlen része lett. Hogy milyenek voltak a 20. századi karácsonyok a városi otthonokban Magyarországon, azt – a Fortepan segítségével – néhány fotóval szeretnénk megidézni.
Katona Csaba teljes cikke itt olvasható.
Boldog Karácsonyt kívánunk minden olvasónknak!
