„Patengeld”, avagy keresztelési ajándék címmnel jelent meg a Családtörténetek blog új írása Pallag Márta és Mézes Ádám (Magyar Nemzeti Múzeum) tollából, amely a keresztelési emlékéremmel ismerteti meg az olvasót. A cikk a Sorsfordító című virtuális családtörténeti kiállításhoz kapcsolódik, amely az MNM és a „Lendület” Családtörténeti Kutatócsoport közös projektje.
Dorothea Elisabetha Kürst keresztelő érme. Ulm, 1657. Aranyozott ezüst. Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz: MNM.ET.C.36.946.2
Egy pénteki napon, 1657. február 23-án Ulm városában Christian Kürstnek és nejének, Walburga Fündnek megszületett második gyermeke és egyben első leánya, aki a keresztségben még aznap a Dorothea Elisabetha nevet kapta. A korszakban a magas csecsemőhalandóság miatt a keresztelő megtartásával jobban siettek, így gyakran már a születéskor vagy az azt követő napon megkeresztelték az újszülöttet. Szerencsés esetben természetesen, amennyiben a csecsemő állapota nem adott aggodalomra okot, akkor törekedtek arra, hogy lehetőleg a születést követő vasárnapra essen a keresztelő. Ekkor ugyanis a családtagok a legnagyobb számban jelenhettek meg. A fiúk a keresztségben gyakran kapták édesapjuk nevét, a leányok pedig a nagyanyjukét, vagy keresztanyjukét.
Dorothea Elisabetha Kürst születési bejegyzése. „Dorothea Elisabetha, Eltern Herr Christianus Kirschelius von Grimm aus Meißen, und Waltburg Fündin. Gvattern, Herr Balthaßar Kühn, Buchtruckher und Fr. Elisabetha Johann Millerin, auch Dorothea Johann Gerlinin.” Ulm, Evangélikus anyakönyv, 1657.02.23.
A keresztelő, avagy „az első tisztesség napja”, tehát családias jellegű ünnepnek számított. Napját a szülők gondosan feljegyezték. A szertartás egyszerű keretek között zajlott, helyszíne pedig gyakran a szülői ház volt. A kis Dorothea Elisabetha esetében az ulmi evangélikus anyakönyv pontosan nem tudósít róla, hogy a keresztelési szertartás az ulmi evangélikus nagytemplomban vagy a család otthonában történt-e.
A keresztszülők általában társadalmilag egyenrangúak voltak a szülőkkel és megtisztelő tisztségüket „szent szövetségnek” tekintették, mely által még szorosabbá, bensőségesebbé vált a rokonság köteléke. A szertartást követően pedig lehetőség nyílt ajándékok átadására. Ennek jellege, anyagi értéke természetesen függött a keresztszülő társadalmi és vagyoni helyzetétől. Abban az esetben, amikor módosak voltak a keresztszülők, általában ötvöstárgyat ajándékoztak – ezüst, esetleg arany láncocskát vagy érmet.
Dorothea Elisabetha későbbi sorsáról sajnos többet nem tudunk meg az anyakönyv lapjaiból, azonban emlékét mindmáig őrzi az a kis keresztelési érem, amely keresztapjának, Balthasar Kühnnek az ajándéka volt keresztlánya számára, és ami a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található.
