A kötet a Kárpát-medencei magyar honfoglalás régészeti és történeti kérdéseit vizsgálja egy mikrorégió, a Maros-torkolat nyugati oldalának hat lelőhelye kapcsán. A kiválasztott temetők mindegyike teljesen feltárt, és valamennyi sír anyagát részletes természettudományos és bioarcheológiai vizsgálatoknak vetették alá. A kötet második felét alkotó tíz kiegészítő tanulmány ugyanakkor ezek kapcsán a térség más lelőhelyeinek értékelését is bemutatja.
A Maros-torkolat birtoklása az átkelőhelyek, kereskedelmi és/vagy hadi utak csomópontjában stratégiai fontosságú lehetett. Ezt látszik alátámasztani az a nagyszámú fegyvermellékletes sír a korszak emlékanyagában, mely a Felső-Tisza-vidéken megfigyeltekhez hasonlítható. A magyar honfoglalást megelőző avar fennhatósággal szemben a hatalomváltás ‒ ma úgy tűnik ‒ a Maros-torkolat nyugati oldalán folyamatosan ment végbe a 9. század utolsó harmadában. Az avar kori népességet mind hagyományos antropológiai, mind pedig archeogenetikai módszerekkel sikerült nyomokban kimutatni a 10‒11. századi temetőkben.
A modern természettudományos kormeghatározás eredményei első alkalommal erősítették meg az írott források arra vonatkozó adatait, hogy a magyarok elődei már 895 előtt feltűntek a Kárpát-medencében, illetve már temetkeztek is itt. Ez a megfigyelés vélhetően a honfoglalás tudatos és tervszerűen végrehajtott történelmi esemény voltát támasztja alá.
A modern honfoglalás kori régészet legújabb trendjeit és eredményeit összefoglaló munka példa arra, hogy a régészeti leletek új módszerekkel és új szempontok alapján, időről időre történő újraértékelése nagy haszonnal bír a magyarság eredetének megismerésében.