Árpád-kori kőfaragványok

Kiállításunkra összegyűjtött alkotások, töredékek javarészt nem szobrok a szónak abban az értelmében, ahogyan ezt a szót az újabb kori európai művészetben mind épületen alkalmazott, mind független, önálló térbeli kompozíciókra szoktuk alkalmazni. Hiányzik belőlük az, amit jobban fejez ki szobor szavunk latin eredetű megfelelője, a statua: nem magukban megálló, álló vagy állított jelek, s nem érvényes rájuk az a másik, az antikvitás óta használt szó sem, amely a bibliai „faragott kép ” elképzelésének felel meg: nem monumentumok, nem imagók, azaz rendeltetésük nem az emberi alak jelenlétének mágikus hatalommal való felruházása, magasabb valóságszférába emelése.