Szövegkiadások

A kötet Elek Artúr művészettörténész, műkritikus, tanár válogatott művészeti tárgyú tanulmányait közli. Elek az egyetemen bölcsészeti tanulmányokat végzett, első irodalmi kísérletei a Magyar Ujságban jelentek meg, Móricz Zsigmond egyik felfedezője volt.  A Nyugatnak kezdettől főmunkatársa, képzőművészeti kritikusa, majd rovatvezetője volt, később  a Magyar Géniusz, a Figyelő és a Nyugat munkatársa lett, 1916-1919 között az Iparművészeti Iskola tanára volt.

Henszlmann Imre építész, művészettörténeti író, a magyar műemlékvédelem megteremtője. Kassai német eredetű családból származott, iskoláit Eperjesen és Pozsonyban végezte. Eredetileg orvosnak készült, Pesten és Bécsben tanult, Padovában doktorált 1837-ben. Érdeklődése azonban a művészetek felé fordult. Olaszországban művészettörténeti és archeológiai tanulmányokkal foglalkozott, Velencében és Rómában főképpen az építészetet tanulmányozta. Maga is próbálkozott a rajzolással, festészettel, szobrászattal. Négy évvel orvosi diplomájának megszerzése után megjelent művészeti tárgyú tanulmánya alapján a Tudományos Akadémia levelező tagjává.

A könyvbarát, a bibliofil a tartalom mellett valamilyen formai szempont — anyag, kiadás, díszítés, kötés stb. — előtérbe helyezésével gyűjti a könyveket. A bibliofil fogalma újkeletű, a 17. században tűnt fel. Hoffmann Edith Régi magyar bibliofilek c. kötete 1929-ben jelent meg a Magyar Bibliophil Társaság támogatásával. Tartalmi és formai szempontból bibliofilekhez méltó kiadvány.A könyvbarát, a bibliofil a tartalom mellett valamilyen formai szempont — anyag, kiadás, díszítés, kötés stb. — előtérbe helyezésével gyűjti a könyveket. A bibliofil fogalma újkeletű, a 17. században tűnt fel. Hoffmann Edith Régi magyar bibliofilek c. kötete 1929-ben jelent meg a Magyar Bibliophil Társaság támogatásával. Kiadását többek között az indokolja, hogy bár bibliofileknek készült, ma is a kodikológusok, művészettörténészek és általában a középkor kutatóinak kézikönyve. Hoffmann könyvét csekély változtatással tesszük közzé. 

Művészettörténeti kutatásai a teljes 19. és 20. századi magyar és egyetemes művészettörténet területére kiterjedtek. Átfogó és az egyes képzőművészek munkásságának monografikus feldolgozásai az alapkutatások sorába tartoznak. Csontváry Kosztka Tivadarról írt tanulmányai a Csontváry-kutatás alapműve. Számos kötet lektora, bevezetőjének vagy utószavának írója, mintegy a kötetek szakmai ellenőre és bemutatója. A kortárs képzőművészeti alkotásokat bemutató kiállítások kommentárjaival, katalógusaival egyszerre segítette és népszerűsítette a modern magyar képzőművészeti törekvéseket. Ez a kötet a nagy formátumú művészettörténész írásaiból kínál ízelítőt. 

Oltványi Imre, írói álnéven Ártinger Imre magyar politikus, pénzügyminiszter, művészeti író volt. Újságokban és folyóiratokban nagyszámú – főleg képzőművészeti tárgyú, a modern művészetet propagáló – cikke jelent meg. 1935–1938-ban a Magyar Művészet című folyóirat szerkesztője. 1942–1944-ben a Magyar Nemzet állandó képzőművészeti kritikusa. Derkovits Gyuláról és Egry Józsefről írt alapvető jelentőségű monográfiákat. A kötet művészeti tárgyú írásaiból közöl válogatást. 

Rozgonyi Iván művészettörténész, művészeti író, költő. 1952–1963 között az MTA Művészettörténeti Dokumentációs Központ tudományos kutatója volt; 1963–1965 a Fényképművészeti Tájékoztató szerkesztője majd 1966–1974 között a Fotóművészet szerkesztője; 1974–1984: a Művészet olvasószerkesztője. Mintegy negyven művésszel készített interjút; kilépve a kérdező szerepéből kritikai reflexióval ösztönözte partnereit polémiára, a problémák tisztázására. Szerkesztésében a Fotóművészet igazi elméleti fórum lett, hiányt pótolt az új szociológiai, szemiotikai, strukturalista elméletek bemutatásával. A kötet válogatást közöl legfontosabb fotográfiai tárgyú írásaiból.