Benkő Loránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele Perújítás Dél-Erdély korai Árpád-kori történetéről

Aki a történettudomány fejlődését ismeri – írja a szerző Bevezetőjében –, jól tudja, hogy fent maradt írásbeli forrásokat nélkülöző vagy azokkal csak hézagosan megvilágítható korok kutatását mily régóta és milyen hatékonyan segíti két tudományág: a régészet és a nyelvtudomány, pontosabban a történeti nyelvtudomány. E tudományágak nemcsak a magyarság honfoglalás előtti életéről nyújtanak nélkülözhetetlen tudnivalókat, mely élet csupán a magyar nyelv önállóságát tekintve is mintegy két évezredet tesz ki a honfoglalásig, hanem népünk Kárpát-medencei élete hosszú évszázadainak kutatása is igényli e segítséget. Nem kell bizonygatni, hogy ez utóbbi viszonylatban az Árpád-kor, különösen annak első fele áll a középpontban. Vonatkozik ez természetesen a magyarság egészére, de fokozott mértékben Erdélyre, melynek a magyar honfoglalást követő mintegy két, két és fél évszázada az említett két tudomány feltáró, közelítő munkája nélkül szinte elképzelhetetlen.