„A végtelenség küszöbén”: Írások Vujicsics Sztoján emlékére

„A vég­te­len­ség kü­szö­bén”: Írá­sok Vu­ji­csics Szto­ján em­lé­ké­re, szerk. Tö­rök Zsu­zsa, Vu­ji­csics Ma­ri­et­ta, rec.iti, Bu­da­pest, 2012.

„Nyo­mot hagy­ni, azt igen. S ha­gyott is nyo­mo­kat, nem egyet, nem akár­mi­lye­ne­ket. Tu­laj­don­kép­pen nem is nyo­mo­kat, ha­nem pe­csé­te­ket, le­zá­ró, be­fe­je­ző emb­lé­má­kat. Szent­end­rén lát­ha­tó a leg­ra­gyo­góbb, úgy hív­ják: Egy­ház­mű­vé­sze­ti és Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény. Rö­vi­den: mú­ze­um. A Mú­ze­um. Éle­té­nek leg­jobb év­ti­ze­de­it szán­ta e mű – eme élet­mű – lét­re­ho­zá­sá­ra. Akik is­mer­ték őt, lát­ják a mű mö­gött Szto­ján sze­mé­lyi­sé­gét: az épü­let ele­gan­ci­á­ja, a mű­tár­gyak pa­ti­ná­ja, az egész­ből su­gár­zó íz­lés és igé­nyes­ség, a prí­ma mi­nő­ség és exk­lu­zi­vi­tás, mind Szto­ján alak­ját idé­zi; ké­sőb­bi ko­rok em­be­rei szá­má­ra pe­dig az ő sze­mé­lye is bele fog ol­vad­ni a ki­ál­lí­tott iko­nok fes­tő­i­nek szel­lem­lé­nyei közé.”

Mi­lose­vits Pé­ter