(Hagyományfrissítés ‧ 5) Tiltva, tűrve, imádkozva, énekelve: Tanulmányok a Szózatról

Tilt­va, tűr­ve, imád­koz­va, éne­kel­ve: Ta­nul­má­nyok a Szó­zatról, szerk. Sza­lisz­nyó Lil­la, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 5).

Vö­rös­mar­ty Mi­hály Szó­zat című ver­se (1836) és Eg­res­sy Béni Szózat-dal­la­ma (1843) olyan iro­dal­mi és mul­ti­me­di­á­lis al­ko­tás, ame­lyet a kor­tár­sak szin­te meg­szü­le­té­se pil­la­na­tá­tól nem­ze­ti jel­kép­pé avat­tak. A meg­ze­né­sí­tést kö­ve­tő­en Vö­rös­mar­ty so­rai fu­tó­tűz gyor­sa­sá­gá­val ter­jed­tek, a tár­sa­da­lom min­den ré­te­gé­hez  el­ju­tot­tak, na­gyon rö­vid időn be­lül or­szá­go­san is­mert mű lett. A Szó­zat sza­va­la­ti da­rab­ként, de még in­kább ze­nei for­má­ban már az 1840-es évek kö­ze­pén a kö­zös­sé­gi ese­mé­nyek szin­te ál­lan­dó mű­sor­szá­má­vá vált. A me­di­á­lis két­ar­cú­ság és a rep­re­zen­ta­tív, nagy­kö­zös­sé­gi sze­rep je­len­tős mér­ték­ben bő­ví­ti az ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­ket, és kü­lö­nö­sen az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­nak ked­vez. Je­len ta­nul­mány­kö­tet irodalom‑, nyelv‑, zene- és po­li­ti­ka­tör­té­nész szer­zői ezt a több­szem­pon­tú­sá­got ki­hasz­nál­va arra tesz­nek kí­sér­le­tet, hogy sa­ját ku­ta­tá­si te­rü­le­tük fe­lől kö­ze­lít­ve a Szó­zathoz, ed­dig ke­vés­sé mél­ta­tott, vagy egy­ál­ta­lán nem is­mert össze­füg­gé­se­ket hoz­za­nak fel­szín­re.