Horn András: Az irodalomesztétika alapjai

Horn And­rás. Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka alap­jai. Szer­kesz­tet­te Fó­rizs Ger­gely. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.

Je­len kö­tet Horn And­rás Grund­la­gen der Li­te­ra­turäst­he­tik (Würz­burg, Kö­nigs­ha­us­en & Neu­mann, 1993) című né­met nyel­vű mun­ká­já­nak a szer­ző ál­tal ma­gyar­ra for­dí­tott és át­dol­go­zott vál­to­za­ta.

Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka meg­ala­po­zá­sá­nak leg­alább há­rom kér­dés­re kell vá­laszt ad­nia: 1. Va­jon az esz­té­ti­kai ér­té­kek, me­lye­ket mű­él­ve­ze­tünk so­rán meg­élünk, ob­jek­tív­nak nevezhetők‑e va­la­mi­lyen ér­te­lem­ben vagy pe­dig ki­zá­ró­lag mi ve­tít­jük bele őket a mű­vek­be? Ha az utób­bi len­ne igaz, ak­kor nem lé­tez­het­ne szi­go­rú ér­te­lem­ben vett iro­da­lom­esz­té­ti­ka, csak a min­dig vál­to­zó iro­dal­mi íz­lés tör­té­ne­te. Még ha ez­zel az itt adan­dó vá­lasz irány­vo­na­lát már ele­ve ki­je­löl­tük vol­na is, még­sem dön­töt­tük el, hogy mely ér­te­lem­ben le­het­ne jo­go­san az esz­té­ti­kai ér­té­kek ob­jek­ti­vi­tá­sá­ról be­szél­ni és hogy egy­ál­ta­lán mi­lyen ér­vek­kel vol­na alá­tá­maszt­ha­tó egy ilyen igény. 2. Va­jon me­lyek az (irodalom)esztétikai ér­té­kek fő faj­tái, és mi­lyen vi­szony áll fenn köz­tük és a tör­té­ne­lem so­rán az iro­dal­mi mű­vek esz­té­ti­kai ér­té­ke­lé­se­kor al­kal­ma­zott kü­lön­bö­ző kri­té­ri­u­mok kö­zött? Va­jon e kri­té­ri­u­mok csak tisz­tán tör­té­nel­mi­leg meg­ha­tá­ro­zot­tak, vagy vissza­ve­zet­he­tők az esz­té­ti­kai ér­té­kek fő faj­tá­i­ra? S megragadható‑e va­la­mi­lyen mó­don fo­gal­mi­lag ezen kri­té­ri­u­mok szem­be­öt­lő cse­ré­lő­dé­se és a súly­pon­tok ki­je­lö­lé­sé­nek ál­lan­dó­an vál­to­zó mód­ja? 3. Még ha a 2. kér­dés meg­vá­la­szo­lá­sa­kor az esz­té­ti­kai ér­té­ke­ket az irodalom- (ál­ta­lá­no­sab­ban: a művészet-) tör­té­net ta­nú­sá­ga sze­rint jog­gal ha­tá­roz­tuk is meg ek­ként, „rend­sze­rük” pla­u­zi­bi­li­tá­sá­nak fo­kát és va­ló­sze­rű­sé­gét még­is nö­vel­nünk kell az­ál­tal, hogy vá­laszt ke­re­sünk a kér­dés­re: va­jon mi­ért ezek­nek az ér­té­kek­nek, mi­ért ép­pen ne­kik kel­le­ne tet­sze­ni­ük az em­ber­nek? Létezik‑e az em­ber­ben va­la­mi ál­lan­dó, ami a va­la­mi­ként meg­ha­tá­ro­zott esz­té­ti­kum­ra ma­gá­tól ér­te­tő­dő mó­don tet­szés­sel re­a­gál­hat?