(Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 177.) Szilágyi Márton: Forrásérték és poétika

Szi­lá­gyi Már­ton, For­rás­ér­ték és po­é­ti­ka. Ka­zin­czy Fe­renc: Fog­sá­gom nap­ló­ja, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017 (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 177).

Ka­zin­czy Fe­renc élet­mű­vé­nek leg­is­mer­tebb és leg­na­gyobb ha­tá­sú da­rab­ja a Fog­sá­gom nap­ló­ja. Ezért is meg­le­pő, hogy ez a mo­nog­rá­fia mind ez idá­ig az első át­fo­gó, könyv ter­je­del­mű vál­lal­ko­zás az ér­tel­me­zé­sé­re. Mi­vel ez a mű leg­alább annyi­ra szá­mot tart­hat a tör­té­né­szek ér­dek­lő­dé­sé­re, mint az iro­da­lom­tör­té­né­sze­ké­re, az elem­zés kí­sér­le­tet tesz, hogy szá­mot ves­sen a tör­té­ne­ti kon­tex­tus­sal (azaz a szö­veg for­rás­ér­té­ké­vel) épp­úgy, mint a mű esz­té­ti­kai ka­rak­te­ré­vel. A Fog­sá­gom nap­ló­ja ugyan­is – cí­mé­vel el­len­tét­ben – utó­la­gos pers­pek­tí­vá­ból meg­írt me­mo­ár, amely ko­moly anyag­gyűj­tés és a szer­ző egy­ko­rú fel­jegy­zé­se­i­nek a fel­hasz­ná­lá­sá­val az ese­mé­nyek után nagy­já­ból har­minc év­vel nyer­te el vég­le­ges for­má­ját, ám a nap­ló­sze­rű­sé­get imi­tál­ja, s a hi­te­les­ség, pon­tos­ság igé­nyé­vel ké­szült. Így az­tán a Martinovics-összeesküvés utá­ni meg­tor­lás­nak szá­mos eset­ben ez az egyet­len, szub­jek­tív hi­te­lű for­rá­sa.