(Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 180.) Wirágh András: Fantasztikum és medialitás

Wi­rágh And­rás. Fan­tasz­ti­kum és me­dia­li­tás: Kí­sér­te­tek és írás­nyo­mok a ma­gyar pró­zá­ban Nagy Ig­nác­tól Szerb An­ta­lig. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 180. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Min­dig is ked­vel­tem azo­kat a re­gé­nye­ket, ame­lyek nyo­mo­zás­ra kész­tet­tek és ko­mo­lyan meg­dol­goz­tat­tak, az­tán egy vá­rat­lan csa­var­ral alá­ás­ták gon­do­san ki­mun­kált cse­lek­mé­nyü­ket, vagy eset­leg kér­dő­je­lek kö­ze­pet­te hagy­tak. Eb­ből az él­mény­ből szü­let­he­tett az öt­let, hogy az ol­va­sót el­bi­zony­ta­la­ní­tó szö­ve­gek­kel fog­lal­koz­zam ko­mo­lyab­ban. Mi­köz­ben az is egy­re vi­lá­go­sab­bá vált szá­mom­ra, hogy a szö­ve­gek te­ma­ti­kai je­gye­ik­től füg­get­le­nül hor­doz­zák eze­ket a sa­ját­sá­go­kat, ol­va­sás és nyo­mo­zás pe­dig a ko­ráb­ban gon­dolt­nál sok­kal szo­ro­sabb vi­szony­ban áll­nak.