„Jól őrizd helyedet” – Emlékezések Tarnai Andorra

„Jól őrizd he­lye­det”: Em­lé­ke­zé­sek Tar­nai An­dor­ra, vál., szerk. Tüs­kés Gá­bor, mun­ka­társ Bretz An­na­má­ria, a ké­pe­ket vál. Kecs­ke­mé­ti Gá­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

E gyűj­te­mény gon­do­la­ta 2013. au­gusz­tus 24-én, Tar­nai An­dor lo­va­si sír­já­nak fe­le­sé­gem­mel és kol­lé­gá­im­mal kö­zö­sen tör­tént fel­ke­re­sé­se­kor ve­tő­dött föl ben­nem. A ha­lá­lá­nak 19. év­for­du­ló­ján, a csa­lád meg­hí­vá­sá­ra tar­tott, szűk körű meg­em­lé­ke­zés ösz­tö­nöz­het­te a fel­is­me­rést: ér­de­mes len­ne össze­gyűj­te­ni és köz­re­ad­ni a Tarnai-díjasok vissza­em­lé­ke­zé­se­it, ki­egé­szít­ve az őt kö­szön­tő és rá em­lé­ke­ző ko­ráb­bi meg újabb írá­sok­kal. A fel­is­me­rést mo­ti­vál­ta az is, hogy kö­zel húsz év telt el a ha­lá­la óta, s köz­ben fel­nőtt egy új iro­da­lom­tör­té­nész ge­ne­rá­ció, mely­nek tag­jai élet­ko­ruk­nál fog­va már nem is­mer­het­ték őt sze­mé­lye­sen. Az össze­ál­lí­tás fő cél­ja eb­ből kö­vet­ke­ző­en az, hogy mi­köz­ben rá­irá­nyít­ja a szé­le­sebb szak­mai nyil­vá­nos­ság fi­gyel­mét az élet­mű­re, a nem­ze­dé­ke­ken át­íve­lő, jel­ké­pes kéz­fo­gás gesz­tu­sá­val meg­örö­kít­se a tu­do­mány­tör­té­net egyik fon­tos fe­je­ze­tét, és fel­mu­tas­sa a ki­vé­te­les em­be­ri ka­rak­ter­rel pá­ro­su­ló, mára szin­te tel­je­sen ki­ve­szett ku­ta­tói ha­bi­tust.