Po­li­ti­kai nyel­vek a 17. szá­zad első fe­lé­nek Ma­gyar­or­szá­gán

Kár­mán Gá­bor és Zász­ka­licz­ky Már­ton, szerk. Po­li­ti­kai nyel­vek a 17. szá­zad első fe­lé­nek Ma­gyar­or­szá­gán. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A far­kas a sző­rét szok­ta vál­toz­tat­ni, nem az er­köl­csét. A régi la­tin köz­mon­dást 1619-ben a Que­re­la Hun­ga­riae című pamf­let idéz­te fel an­nak ér­zé­kel­te­té­sé­re, hogy az or­szág ba­ja­i­ért egye­dül fe­le­lős­sé tett ka­to­li­kus pap­ság bár­mit ígér is és bár­mi­lyen szín­ben akar­ja is ma­gát fel­tün­tet­ni, sem­mi jóra nem le­het tőle szá­mí­ta­ni. Az írás­ra vá­la­szul szü­le­tett Apo­lo­gia pro cle­ro ter­mé­sze­te­sen nem hagy­hat­ta ki a farkas-metafora ál­tal nyúj­tott ra­gyo­gó le­he­tő­sé­get: az ere­de­ti ki­ált­vány szá­mos meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ha­son­ló­an ezt is gór­cső alá vet­te, meg­for­gat­ta, ízek­re szed­te és bő­sé­ges kom­men­tár­ral lát­ta el, amely­ből ter­mé­sze­te­sen az de­rült ki, hogy nem a ka­to­li­kus klé­rus, ha­nem an­nak kál­vi­nis­ta pré­di­ká­tor el­len­fe­lei szol­gál­tak rá a le­súj­tó íté­let­re. Noha a sző­rük­ről nem nyi­lat­ko­zott, de a Que­re­lával leg­alább érin­tő­le­ge­sen vi­tá­ba szál­ló má­sik írás, a Fal­sae ori­gi­nis mo­tuum Hun­ga­ri­co­rum suc­cin­ta re­fu­ta­tio sem hagy­ta érin­tet­le­nül a far­ka­so­kat: an­nak szer­ző­je is le­szö­gez­te, hogy el­len­fe­lei (Ai­szó­posz me­sé­je min­tá­já­ra) far­kas­ként fel­za­var­ják a vi­zet és utá­na a bá­rányt vá­dol­ják.

A Nem­ze­ti Ku­ta­tá­si, Fej­lesz­té­si és In­no­vá­ci­ós Hi­va­tal (NKFIH) ál­tal tá­mo­ga­tott, 113251. szá­mú, 2015 és 2019 kö­zött Krup­pa Ta­más ve­ze­té­sé­vel mű­kö­dő ku­ta­tá­si pro­jekt („Nem­zet, haza, val­lás és sza­bad­ság – régi és új be­széd­mó­dok a Bocskai-felkelés szö­veg­ha­gyo­má­nyá­ban és a 17. szá­zad ma­gyar po­li­ti­kai gon­dol­ko­dá­sá­ban”) en­nek a sok­ré­tű szőr­vál­tás­nak a fel­tá­rá­sát cé­loz­ta. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­in­té­ze­te Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek ke­re­tei kö­zött mű­kö­dő cso­port cél­jai közé tar­to­zott a 19. szá­zad vége óta csak kis rész­le­te­i­ben gaz­da­go­dó for­rás­bá­zis szá­mot­te­vő nö­ve­lé­se szisz­te­ma­ti­kus le­vél­tá­ri ku­ta­tá­sok se­gít­sé­gé­vel, és az ezek­ből ki­raj­zo­ló­dó új je­len­sé­gek ér­tel­me­zé­sé­nek meg­kez­dé­se. Ez ter­mé­sze­te­sen csak in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­kö­ze­lí­tés­ben volt le­het­sé­ges, amely ma­gá­ban fog­lal­ja az eszme- és fogalom‑, a retorika- és irodalom‑, jog- és intézmény‑, vallás- és teológia‑, va­la­mint mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti mód­szer­ta­nok és meg­kö­ze­lí­té­sek so­ka­sá­gát. A me­to­do­ló­gi­ai sok­szí­nű­ség biz­to­sí­tá­sá­nak szán­dé­ka mo­ti­vál­ta arra a szer­kesz­tő­ket, hogy bár a ku­ta­tó­cso­port te­vé­keny­sé­gét do­ku­men­tá­ló kö­tet szerzői­nek túl­nyo­mó ré­sze a pro­jekt tag­jai kö­zül ke­rült ki, a szé­le­sebb szak­mai kö­rök­ből ér­ke­ző kol­lé­gá­kat is fel­kér­je­nek ta­nul­mány írá­sá­ra. Az így lét­re­jött ta­nul­mány­kö­tet re­mél­he­tő­leg ké­pes lesz ön­ma­gu­kon túl­mu­ta­tó rész­le­te­it fel­mu­tat­ni nem­csak an­nak, mi­lyen új szőrt ka­pott a ma­gyar­or­szá­gi po­li­ti­ka far­ka­sa a 17. szá­zad első fe­lé­ben, de an­nak is, mi­lyen vi­szony­ban volt ez a far­kas az őt kö­rül­ve­vő kö­zeg­gel. A szőr vál­to­zá­sa szem­be­öt­lő – hogy az­tán a far­kas er­köl­cse (vagy, ha mo­dern nyelv­hasz­ná­lat­tal for­dít­juk az ere­de­ti köz­mon­dás mensét: ész­já­rá­sa) ugyan­az maradt‑e, an­nak meg­íté­lé­se már le­gyen az ol­va­só fel­ada­ta.