La­ti­nit­as Po­lo­na: A la­tin nyelv sze­re­pe és je­len­tő­sé­ge a tör­té­nel­mi Len­gyel­or­szág kora új­ko­ri iro­dal­má­ban, szerk. Bé­kés Eni­kő, Szi­lá­gyi Emő­ke Rita, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

Je­len kö­tet a Var­sói Egye­tem Len­gyel­or­szá­gi és Kelet-Közép-Európai An­tik Ha­gyo­má­nyok Ku­ta­tó­köz­pont­ja (OBTA UW) és az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés­nek kö­szön­he­tő­en lát nap­vi­lá­got. A ta­nul­mány­kö­tet cél­ja, hogy be­mu­tas­sa a ma­gyar kö­zön­ség­nek a len­gyel­or­szá­gi neo­la­ti­ni­tás­sal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók utób­bi év­ti­ze­dek­ben ke­let­ke­zett ta­nul­má­nya­it, ame­lye­ket ed­dig még nem for­dí­tot­tak le az ún. kong­resszu­si nyel­vek­re.

A kö­te­tet há­rom olyan szö­veg nyit­ja, ame­lyek a la­tint mint a ne­mes­ség és az elit­ré­te­gek nyel­vét vizs­gál­ják a len­gyel kul­tú­rán be­lül, utá­nuk kö­vet­kez­nek a neo­la­tin mű­ve­lő­dés kü­lön­bö­ző as­pek­tu­sa­i­nak szen­telt ta­nul­má­nyok, eze­ket a len­gyel­or­szá­gi neo­la­tin ku­ta­tá­sok mód­szer­ta­ni hely­ze­tét is­mer­te­tő írás zár­ja. Az utol­só egy­ség a la­tin nyelv­nek a Sla­via La­ti­na és a Sla­via Ort­ho­do­xa ha­tár­te­rü­le­tén be­töl­tött sze­re­pét tag­lal­ja, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a la­ti­nit­as ha­gyo­má­nya és a lit­ván, il­let­ve a fe­hér­orosz iro­da­lom kö­zött fenn­ál­ló sa­já­tos vi­szony­ra. A kö­tet zá­ró­ak­kord­ja a la­ti­nit­as Cro­a­ti­ca je­len­sé­gét mu­tat­ja be. Az itt pub­li­kált írá­sok nem­csak a kom­pa­ra­tisz­ti­ka szem­szö­gé­ből néz­ve szol­gál­hat­nak ta­nul­sá­gul a ma­gyar­or­szá­gi neo­la­ti­nis­ták szá­má­ra, ha­nem kö­ve­ten­dő pél­da le­het szá­muk­ra az itt kö­zölt eset­ta­nul­má­nyok tu­da­to­san fel­vál­lalt és gaz­da­gon ki­fej­tett szá­mos me­to­di­kai új­don­sá­ga is.

streszczenie

Ni­ni­ejszy zbi­ór pows­tał we ws­półp­racy Wy­dzi­ału “Ar­tes Li­be­ra­les” Uni­wersy­te­tu War­szaws­ki­ego i Insty­tu­tu Ba­dań Li­te­rac­kich Wy­dzi­ału Nauk Hu­ma­nistycznych Wę­gi­ers­ki­ej Aka­de­mii Nauk. Jego kon­cepc­ja zakła­da pr­zedsta­wi­e­nie pub­licz­noś­ci wę­gi­ers­ki­ej stu­di­ów ba­daczy pol­ski­ej la­tin­ita­tis, któ­re pows­tały w os­tat­nich de­ka­dach i nie były  tłu­ma­czo­ne na języ­ki kong­re­so­we.

Tom roz­po­czy­na się od tr­z­ech tek­s­tów dotyczących roli ła­ciny jako języ­ka szla­chec­ki­e­go, po nich nastę­pują ch­ro­no­log­icz­nie ułożo­ne roz­prawy dotyczą­ce różnych as­pek­tów kul­tury no­woła­cińs­ki­ej zamk­nię­te próbą opi­sania sy­tu­ac­ji me­to­do­log­icz­nej w ba­da­niach neo­laty­nistycznych. Os­tat­nia część obej­mu­je roz­waża­nia o funkc­jo­no­wa­niu ła­ciny na pog­ra­ni­czu Sla­via La­ti­na i Sla­via Ort­ho­do­xa, ze szcze­gól­nym uwzględ­ni­e­ni­em specy­fi­ki li­tews­ki­ej, czy też litewsko-białoruskiej. Tom zamy­ka stu­di­um poś­wię­co­ne prob­le­mo­wi la­ti­nit­as Cro­a­ti­ca. Opub­li­ko­wa­ne tu tek­sty mogą służyć przykła­dem dla wę­gi­ers­kich neo­laty­nis­tów nie tyl­ko z pers­pektywy kom­paratystycz­nej. Ich świa­do­mie sto­so­wa­na i szcze­góło­wo pr­zedsta­wi­o­na no­wa­tor­ska me­to­do­lo­gia może stać się rów­ni­eż zachętą do po­dej­mo­wa­nia po­dobnych ba­dań.