[ReTextum ‧ 7] Világi énekek és versek. B. P. 1800

Kül­lős Imo­la, szerk. Vi­lá­gi éne­kek és ver­sek. B. P. 1800. Re­Tex­tum 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A Fel­vi­dé­ken 1800 tá­ján össze­ál­lí­tott kéz­ira­tos éne­kes­köny­vet a ki­vá­ló tex­to­ló­gus, Stoll Béla (1928–2011) fe­dez­te fel még az 1950-es évek­ben. Mint írta, azért kü­lön­le­ges a XVIII. szá­za­di kéz­ira­tos vers­gyűj­te­mé­nyek kö­zött, mert „mint­egy 70 szá­za­lé­ka – ké­sei le­íra­tá­sa el­le­né­re – a XVIII. szá­zad első fe­lé­ből való”, s a ré­gió köl­tő­jé­nek, Ama­dé Lász­ló­nak és epi­gon­ja­i­nak igen sok szer­ze­mé­nye ta­lál­ha­tó ben­ne. Az iro­da­lom­tör­té­né­szek szá­má­ra azért fon­tos ez a szin­te el­fe­le­dett kéz­irat, mert lap­ja­in tet­ten ér­he­tő a „ma­gyar ver­se­lés tör­té­ne­té­nek az a je­len­tős for­du­la­ta, mely az olasz és né­met gá­láns köl­té­szet rit­mi­kai for­má­i­nak és stró­fa­szer­ke­ze­te­i­nek meg­ho­no­sí­tá­sá­val a vál­to­za­tos­ság és gaz­da­go­dás egé­szen új le­he­tő­sé­ge­it te­rem­tet­te meg” – köz­száj­ra ke­rül­vén pe­dig po­pu­lá­ris irány­zat­tá vált a XVIII. szá­zad ma­gyar lí­rá­já­ban. Kül­lős Imo­la 1976-ban saj­tó alá ren­de­zett, az­óta gép­irat­ban vá­ra­ko­zó for­rás­ki­adá­sa 42 év­vel ké­sőbb, ki­bő­ví­tett jegy­zet­ap­pa­rá­tus­sal je­le­nik meg a ma­gyar köz­köl­té­sze­ti ku­ta­tá­sok régi-új ösz­tön­ző­je­ként.