A Nem­zet Ka­lo­gá­nya: Kál­mán C. György 60. szü­le­tés­nap­já­ra

A Nem­zet Ka­lo­gá­nya: Kál­mán C. György 60. szü­le­tés­nap­já­ra, szerk. Ve­res And­rás, a szerk. mun­ka­tár­sa Je­ney Éva, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

Kál­mán C. György ép­pen hat­van éve, áp­ri­lis 22-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got. Ele­in­te iz­ga­lom­ban tar­tot­ta a szak­mát, hogy me­lyik irány­zat­hoz csat­la­ko­zik. Ő azon­ban elő­re­lá­tó­an úgy dön­tött, hogy egyik­hez sem. En­nek kö­szön­he­tő, hogy mun­kás­sá­gát ma már kü­lön irány­zat­ként tart­juk szá­mon. A ki­lenc­ve­nes évek­ben az­zal a di­lem­má­val szem­be­sült, hogy me­lyi­ket te­kint­se fő mű­kö­dé­si te­rü­le­té­nek: az iro­da­lom­el­mé­le­tet vagy az iro­da­lom­kri­ti­kát. Mind­két te­rü­let nagy sze­ren­csé­jé­re az utób­bit ré­sze­sí­tet­te előny­ben.

Kri­ti­kus­ként meg­vesz­te­get­he­tet­len és jó­szí­vű. Már pá­lyá­ja ele­jén fel­ta­lál­ta a ci­vil ku­rá­zsit, s en­nek kö­ve­tel­mé­nyét ki­ter­jesz­tet­te az aka­dé­mi­ai szfé­rá­ra is. Cso­dá­val ha­tá­ros, de ma is köz­tünk van. Fog­lal­ko­zá­sát te­kint­ve min­de­nek­előtt jó em­ber. Ha­bo­zás nél­kül siet di­ák­jai és baj­ba ju­tott fo­lyó­ira­tok meg­se­gí­té­sé­re. Jó szó­val ok­tat és ját­sza­ni is en­ged. A pé­csi egye­te­men el­nyer­te a Leg­vaj­szí­vűbb Ok­ta­tó meg­tisz­te­lő cí­mét, amit a hall­ga­tók ki­zá­ró­lag az ő szá­má­ra ala­pí­tot­tak.