Vad­er­na Gá­bor: Hon­nan és hová? Arany Já­nos és a nagy­sza­lon­tai ha­gyo­mány

Nagy­sza­lon­ta vi­har­ver­te te­le­pü­lés: a Tol­di­ak bir­to­ka a tö­rök dú­lás­kor, a haj­dúk be­te­le­pü­lé­sé­vel lett fon­tos erő­dít­mény, év­ti­ze­dek­re há­bo­rús hely­szín; a tö­rök ki­űzé­se után a he­lyi­ek év­szá­za­dos, a 19. szá­zad­ba mé­lyen be­nyú­ló per­be ke­ve­red­tek ki­vált­sá­ga­ik meg­tar­tá­sá­ért. Arany Já­nos szü­le­té­se­kor így a népi és tör­té­ne­ti ha­gyo­mány fo­lya­ma­tos fenn­tar­tá­sa és új­ra­mon­dá­sa konk­rét po­li­ti­kai cé­lo­kat szol­gált. Ez a könyv amel­lett ér­vel, hogy a tra­dí­ció ápo­lá­sá­nak mód­ja Sza­lon­tán szo­ro­san össze­függ Arany iro­dal­mi tö­rek­vé­se­i­vel, a köl­tő kar­ri­er­je pe­dig fel­fog­ha­tó a lo­ká­lis ha­gyo­mány trau­ma­ti­kus ta­pasz­ta­la­ta­i­ból való ki­tö­rés­ként. Arany Já­nos az­ál­tal újí­tot­ta meg a he­lyi ha­gyo­mányt, hogy mo­der­ni­zál­ta azt köl­té­sze­té­ben, s az em­lé­ke­zés új mó­do­za­ta­it hoz­ta lét­re. Ami­kor Nagy­sza­lon­ta a köl­tő el­köl­tö­zé­se után szin­te azon­nal el­kezd­te épí­te­ni nagy szü­löt­te he­lyi kul­tu­szát, ak­kor vol­ta­kép­pen egy mo­dern em­lé­ke­zet­po­li­ti­kai gesz­tust tett: a trau­ma­ti­kus tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tok em­lé­ke­ze­té­nek he­lyé­re an­nak az em­ber­nek az em­lé­ke­ze­tét ál­lí­tot­ta, aki a nem­zet szá­má­ra be­szél­te el a he­lyi ha­gyo­má­nyo­kat.

‧

A VITӔ so­ro­zat­ban olyan mo­nog­rá­fi­ák kap­nak he­lyet, ame­lyek ér­tel­mi­sé­gi pá­lya­ké­pe­ket mu­tat­nak be vagy ér­tel­mez­nek újra. Cél­juk, hogy meg­vizs­gál­ják a szö­ve­gek és élet­mű­vek egy­ko­rú élet­raj­zi, tör­té­nel­mi és szel­le­mi kon­tex­tu­sát. Meg­íté­lé­sünk sze­rint az iro­dal­mi szöveg­elemzés mel­lett el­ső­ren­dű­en ér­de­kes a mű­vek lét­re­jöt­té­nek és be­fo­ga­dá­sá­nak fel­té­tel­rend­sze­re, akár­csak az ezt be­fo­lyá­so­ló tár­sa­dal­mi, re­to­ri­kai és tör­té­ne­ti té­nye­zők, a nyil­vá­nos­ság te­rei, az ér­tel­mi­sé­gi há­ló­za­tok.