RECITI

Horn And­rás. Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka alap­jai. Szer­kesz­tet­te Fó­rizs Ger­gely. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.

Je­len kö­tet Horn And­rás Grund­la­gen der Li­te­ra­turäst­he­tik (Würz­burg, Kö­nigs­ha­us­en & Neu­mann, 1993) című né­met nyel­vű mun­ká­já­nak a szer­ző ál­tal ma­gyar­ra for­dí­tott és át­dol­go­zott vál­to­za­ta.

In me­mo­riam Tüs­kés Ti­bor: Em­lé­ke­zé­sek, esszék, do­ku­men­tu­mok, vá­lo­gat­ta, szer­kesz­tet­te Tüs­kés Gá­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

Az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben mű­kö­dő kri­ti­ka­tör­té­ne­ti mun­ka­kö­zös­ség tag­ja­ként – Szö­ré­nyi Lász­ló in­té­zet­igaz­ga­tó­val tör­tént elő­ze­tes egyez­te­tés után – 2012 ja­nu­ár­já­ban az­zal a ké­rés­sel for­dul­tam 2009 no­vem­be­ré­ben el­hunyt édes­apám még élő, ál­ta­lam is­mert pá­lya­tár­sa­i­hoz, ba­rá­ta­i­hoz és ta­nít­vá­nya­i­hoz, hogy ír­ják meg a sze­mé­lyé­re és mun­ká­já­ra vo­nat­ko­zó em­lé­ke­i­ket, ref­le­xi­ó­i­kat, s rög­zít­sék kap­cso­la­tuk tör­té­ne­tét. A fel­ké­rést az a fel­is­me­rés ösz­tö­nöz­te el­ső­sor­ban, hogy ezek az írá­sok se­gít­he­tik pá­lyá­já­nak és sze­mé­lyi­sé­gé­nek jobb meg­ér­té­sét, s for­rá­sul szol­gál­hat­nak mun­kás­sá­gá­nak tár­gyi­la­gos ér­té­ke­lé­sé­hez a XX. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom, iro­da­lom­tu­do­mány és kri­ti­ka tör­té­ne­té­nek ku­ta­tá­sá­ban. Meg­győ­ző­dé­sem, hogy egy ilyen írá­sok­ból álló össze­ál­lí­tás hoz­zá­já­rul­hat a kor eszme- és men­ta­li­tás­tör­té­ne­té­nek, in­tel­lek­tu­á­lis kap­cso­lat­há­ló­za­tá­nak mé­lyebb meg­is­me­ré­sé­hez, egy­ben fényt vet­het a je­len em­lé­ke­zés­kul­tú­rá­já­ra és iro­dal­mi kul­tusz­tör­té­ne­té­re.

Tüs­kés Gá­bor

La­ti­nit­as Po­lo­na: A la­tin nyelv sze­re­pe és je­len­tő­sé­ge a tör­té­nel­mi Len­gyel­or­szág kora új­ko­ri iro­dal­má­ban, szerk. Bé­kés Eni­kő, Szi­lá­gyi Emő­ke Rita, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

Je­len kö­tet a Var­sói Egye­tem Len­gyel­or­szá­gi és Kelet-Közép-Európai An­tik Ha­gyo­má­nyok Ku­ta­tó­köz­pont­ja (OBTA UW) és az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te kö­zöt­ti együtt­mű­kö­dés­nek kö­szön­he­tő­en lát nap­vi­lá­got. A ta­nul­mány­kö­tet cél­ja, hogy be­mu­tas­sa a ma­gyar kö­zön­ség­nek a len­gyel­or­szá­gi neo­la­ti­ni­tás­sal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók utób­bi év­ti­ze­dek­ben ke­let­ke­zett ta­nul­má­nya­it, ame­lye­ket ed­dig még nem for­dí­tot­tak le az ún. kong­resszu­si nyel­vek­re.

Knapp Éva, Li­brum evol­vo: Eszme- és könyv­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok a XVI–XX. szá­zad­ból, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017.

A kö­tet ti­zen­öt ta­nul­mányt tar­tal­maz az el­múlt tíz év­ben ké­szült, a régi ma­gyar iro­da­lom tör­té­ne­té­hez és  in­ter­disz­cip­li­ná­ris szö­veg­kör­nye­ze­té­hez, min­de­nek­előtt a kora új­ko­ri esz­mék ala­ku­lá­sá­hoz szo­ro­san kö­tő­dő írá­sok kö­zül. Előz­mé­nye, mely­hez for­rás­anya­gát és te­ma­ti­ká­ját te­kint­ve kap­cso­ló­dik a Li­bel­lus – Vá­lo­ga­tott könyv- és könyv­tár­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok (Bu­da­pest, Ba­las­si Ki­adó, 2007) című mun­ka. Míg azon­ban a Li­bel­lusban a vizs­gá­lat kö­zép­pont­já­ban maga a könyv és a könyv­tár állt, e kö­tet­ben a könyv és a vele kap­cso­la­tos „in­téz­mé­nyek” je­len­tős mér­ték­ben „eszköz”-ként szol­gál­nak az eszme- és iro­da­lom­tör­té­ne­ti vizs­gá­lat­hoz, azaz a té­mák ki­fej­té­sé­ben új meg­kö­ze­lí­tés és mód­szer ér­vé­nye­sül.

Ma­gyar Ar­ión. Ta­nul­má­nyok Pá­ló­czi Hor­váth Ádám mű­ve­i­ről. szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, He­ge­düs Béla. Bu­da­pest, rec.iti, 2011

Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, minden kor, a főszerkesztő, KŐSZEGHY PÉTER LX. születésnapjára (ángyod térde – „Zsúpra aggnő”), szerk. BARTÓK István, CSÖRSZ Rumen István, JANKOVICS József, SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Budapest, rec.iti, 2011.

Máté Ág­nes. Egy kora új­ko­ri si­ker­könyv tör­té­ne­te: 15–16. szá­za­di szö­veg­va­ri­án­sok és for­dí­tá­sok Ene­as Sil­vi­us Picc­o­lo­mi­ni His­to­ria de du­o­bus aman­ti­bus című sze­rel­mes re­gé­nyé­ből. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Alig­ha van ér­de­ke­sebb téma a sze­re­lem­nél. Eb­ben a kö­tet­ben egy sze­rel­mes­pár, Eu­rialus és Luc­re­tia ér­zel­mei mel­lett szó van az őket meg­al­ko­tó hu­ma­nis­ta, Ene­as Sil­vi­us Picc­o­lo­mi­ni la­tin klasszi­kus szer­zők irán­ti szen­ve­dé­lyé­ről, va­la­mint szá­mos ne­ves és név­te­len má­so­ló, nyom­dász és for­dí­tó mun­ká­já­ról, ame­lye­ket az előb­bi két szen­ve­dély ih­le­tett. Az ol­va­só e sze­rel­mek di­a­dal­me­ne­té­nek le­het ta­nú­ja, nyo­mon kö­vet­ve, ho­gyan ter­jedt el az ál­lí­tó­lag Sie­ná­ban meg­esett tör­té­net egy Bécs­új­he­lyen ke­let­ke­zett le­vél se­gít­sé­gé­vel Ró­má­tól Pá­ri­zsig és Kop­pen­há­gá­tól Krak­kó­ig, majd Sá­ros­pa­ta­kig, nagy­já­ból más­fél év­szá­zad alatt. Cu­pi­dó­nak e di­a­dal­me­ne­té­ben írás­tu­dók se­re­gei vo­nul­nak fel, rész­ben mint a győz­tes had ka­to­nái, rész­ben mint a zsák­mány, akik­ből rab­szol­gák let­tek.

Horn And­rás. Mi­ti­kus gon­dol­ko­dás és iro­da­lom. Iro­dal­mi mo­da­li­tás. Szer­kesz­tet­te He­ge­düs Béla. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Horn And­rás má­so­dik kö­te­te a re­ci­ti gon­do­zá­sá­ban a Svájc­ban élő tu­dós két ön­ál­ló­an meg­je­lent mű­vét, a Myt­his­ches Den­ken und Li­te­ra­turt (Würz­burg, Kö­nigs­ha­us­en & Neu­mann, 1995) és a Li­ter­aris­che Mo­da­lität: Das Er­le­ben von Wirk­lich­ke­it, Mög­lich­ke­it und Not­wen­dig­ke­it in der Li­te­ra­turt (Hei­del­berg, Carl-Winter-Universitätsverlag, 1981) tar­tal­maz­za a szer­ző for­dí­tá­sá­ban és át­dol­go­zá­sá­ban. A két mű szá­mos pon­ton kap­cso­ló­dik a ki­adónk­nál 2017-ben meg­je­lent Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka alap­jai című kö­tet­hez. 

F. Mol­nár Mó­ni­ka, Olasz hadi írók és ge­ne­rá­li­sok Bécs és Isz­tam­bul kö­zött: L. F. Mar­sig­li és kor­tár­sai, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016.

A bé­csi ud­var szol­gá­la­tá­ban te­vé­keny­ke­dő olasz had­ve­zé­rek, mind gya­kor­la­ti te­vé­keny­sé­gük, mind pe­dig el­mé­le­ti írá­sa­ik ál­tal igen je­len­tős mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­tak ah­hoz, hogy I. Li­pót (1640–1705) csá­szár és ma­gyar ki­rály bi­ro­dal­ma, amely ural­ko­dá­sá­nak kez­de­tén az eu­ró­pai po­li­ti­kai sakk­táb­lán csu­pán kö­ze­pes ha­ta­lom­nak szá­mí­tott, vé­gé­re iga­zi nagy­ha­ta­lom­má nőt­te ki ma­gát. En­nek a 17. szá­zad végi, ma­gyar szem­pont­ból is oly fon­tos fo­lya­mat­nak ép­pen ezek a nagy ha­tá­sú, itá­li­ai szár­ma­zá­sú had­ve­zé­rek, hadi írók vol­tak az elő­moz­dí­tói. Kö­zü­lük a könyv­ben rész­le­te­sen meg­is­mer­het­jük a mo­de­nai Ra­i­mon­do Mon­te­cuc­co­li, ta­nít­vá­nya, a ná­po­lyi An­to­nio Ca­raf­fa és kö­ve­tő­jük, a bo­lo­gnai Lu­i­gi Fer­di­nan­do Mar­sig­li tö­rö­k­el­le­nes te­vé­keny­sé­gét és írá­sa­it. Ők kép­vi­sel­ték ugyan­is a csá­szár­vá­ros­ban a tö­rök ki­űzé­sé­nek szük­sé­ges­sé­gét, pro­pa­gál­ták írás­ban és szó­ban a tö­rök ha­tal­má­nak vég­le­ges meg­tö­ré­sé­re irá­nyu­ló nagy há­bo­rú gon­do­la­tát és nem utol­só­sor­ban a tö­rök el­len ví­vott har­ca­ik so­rán te­vő­le­ge­sen is hoz­zá­já­rul­tak an­nak meg­va­ló­su­lá­sá­hoz.

Pár­be­széd­ben Rutt­kay Kál­mán­nal: Egy rej­tőz­kö­dő élet­mű új­ra­ol­va­sá­sa, szerk. Dá­vid­há­zi Pé­ter, Ko­má­romy Zsolt, re­ci­ti, Bu­da­pest, 2015.

Rutt­kay Kál­mán (1922–2010), a mo­dern ma­gyar ang­lisz­ti­ka ala­pí­tó­i­nak utol­só­ként el­tá­vo­zott kép­vi­se­lő­je 1947-ben kez­dett pub­li­kál­ni, majd 1963-tól 1995-ig az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem, 1996-tól 2008-ig a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem nagy ha­tá­sú ok­ta­tó­ja­ként ta­nít­vá­nyok szá­mos nem­ze­dé­két ins­pi­rál­ta. E kö­tet szer­zői arra vál­lal­koz­tak, hogy az ő an­gol és ma­gyar nyel­vű írá­sa­it új­ra­ol­vas­va meg­vizs­gál­ják, mit üzen ez a csönd­ben lét­re­ho­zott, so­ká­ig csak fo­lyó­ira­tok­ban szét­szór­va lap­pan­gott, 2002 óta nagy­részt össze­gyűj­tött élet­mű a mai ang­lisz­ti­ká­nak és a ha­zai iro­da­lom­tu­do­mány egé­szé­nek.