RECITI

Pir­nát An­tal. Ki­adat­lan ta­nul­má­nyok. Szer­kesz­tet­te Ács Pál. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A je­len kö­tet Pir­nát An­tal­nak a Sze­ge­di Egye­tem Régi Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­net Tan­szé­kén őr­zött ha­gya­té­ká­ban fenn­ma­radt ki­adat­lan ta­nul­má­nya­i­ból kö­zöl vá­lo­ga­tást. A szer­ző ki­vá­ló tu­dós, rend­kí­vül sok­ol­da­lú iro­da­lom­tör­té­nész, esz­me­tör­té­nész, az Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet Re­ne­szánsz Osz­tá­lyá­nak egyik ne­ve­ze­tes alak­ja, nagy ha­tá­sú ta­nár­egyé­ni­ség volt. A 16. szá­za­di er­dé­lyi an­ti­tri­ni­tá­ri­us moz­gal­mak ku­ta­tó­ja­ként vált nem­zet­kö­zi­leg is is­mert­té. Még­sem sze­ret­te, ha csak a ra­di­ká­lis re­for­má­ció ku­ta­tó­já­nak tar­tot­ták. Jog­gal, hi­szen ér­dek­lő­dé­si köre ki­ter­jedt a re­ne­szánsz kori irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­net, val­lás­tör­té­net szin­te va­la­mennyi te­rü­le­té­re. Alig­ha tör­tént olyas­mi a 16. szá­zad­ban, ami­ről ő ne tu­dott vol­na jó­for­mán min­dent, a kor sze­rep­lő­it életrajzostul-művestül köz­vet­len kö­zel­ről is­mer­te. A klasszi­kus nyel­vek és a neo­la­tin iro­da­lom ki­vá­ló ér­tő­je volt.

Kár­mán Gá­bor és Zász­ka­licz­ky Már­ton, szerk. Po­li­ti­kai nyel­vek a 17. szá­zad első fe­lé­nek Ma­gyar­or­szá­gán. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A far­kas a sző­rét szok­ta vál­toz­tat­ni, nem az er­köl­csét. A régi la­tin köz­mon­dást 1619-ben a Que­re­la Hun­ga­riae című pamf­let idéz­te fel an­nak ér­zé­kel­te­té­sé­re, hogy az or­szág ba­ja­i­ért egye­dül fe­le­lős­sé tett ka­to­li­kus pap­ság bár­mit ígér is és bár­mi­lyen szín­ben akar­ja is ma­gát fel­tün­tet­ni, sem­mi jóra nem le­het tőle szá­mí­ta­ni. Az írás­ra vá­la­szul szü­le­tett Apo­lo­gia pro cle­ro ter­mé­sze­te­sen nem hagy­hat­ta ki a farkas-metafora ál­tal nyúj­tott ra­gyo­gó le­he­tő­sé­get: az ere­de­ti ki­ált­vány szá­mos meg­ál­la­pí­tá­sá­hoz ha­son­ló­an ezt is gór­cső alá vet­te, meg­for­gat­ta, ízek­re szed­te és bő­sé­ges kom­men­tár­ral lát­ta el, amely­ből ter­mé­sze­te­sen az de­rült ki, hogy nem a ka­to­li­kus klé­rus, ha­nem an­nak kál­vi­nis­ta pré­di­ká­tor el­len­fe­lei szol­gál­tak rá a le­súj­tó íté­let­re. Noha a sző­rük­ről nem nyi­lat­ko­zott, de a Que­re­lával leg­alább érin­tő­le­ge­sen vi­tá­ba szál­ló má­sik írás, a Fal­sae ori­gi­nis mo­tuum Hun­ga­ri­co­rum suc­cin­ta re­fu­ta­tio sem hagy­ta érin­tet­le­nül a far­ka­so­kat: an­nak szer­ző­je is le­szö­gez­te, hogy el­len­fe­lei (Ai­szó­posz me­sé­je min­tá­já­ra) far­kas­ként fel­za­var­ják a vi­zet és utá­na a bá­rányt vá­dol­ják.

Ba­logh Mag­dol­na, szerk. Szom­szé­dok a ki­ra­kat­ban: A szlo­vák iro­da­lom re­cep­ci­ó­ja Ma­gyar­or­szá­gon 1990 után. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Az MTA BTK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te és a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Vi­lág­iro­dal­mi In­té­ze­te két­ol­da­lú együtt­mű­kö­dés ke­re­té­ben több cik­lus óta ku­tat­ja a ma­gyar és a szlo­vák iro­da­lom­ban zaj­ló fo­lya­ma­to­kat, mű­fa­ji és nar­ra­tív jel­leg­ze­tes­sé­ge­ket, meg­ha­tá­ro­zó mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti tren­de­ket, a két iro­da­lom kap­cso­la­ta­it, kul­tu­rá­lis cse­re­fo­lya­ma­ta­it, el­he­lyez­ke­dé­sét a közép-európai kul­tu­rá­lis tér­ben. Az utób­bi évek­ben a kor­társ szlo­vák iro­da­lom va­ló­sá­gos boom-ját ta­pasz­tal­juk: en­nek a kon­junk­tú­rá­nak a ma­gyar kul­tú­rá­ban ész­lel­he­tő nyo­ma­it, a ma­gyar iro­da­lom fo­lya­ma­ta­i­val való össze­füg­gé­se­it ke­res­tük a két in­téz­mény kö­zös kon­fe­ren­ci­á­ján, ame­lyet a bu­da­pes­ti Szlo­vák In­té­zet tá­mo­ga­tá­sá­val ren­dez­tünk 2017. ok­tó­ber 17-én. Vizs­gá­la­tunk a rend­szer­vál­tás utá­ni idő­szak szlo­vák iro­dal­má­nak be­fo­ga­dá­sát ál­lí­tot­ta kö­zép­pont­ba, ki­emel­ten a 2016-os év ter­mé­sét, amely­ben az évi át­la­got je­len­tő 2–4 könyv­höz ké­pest ma­gya­rul 33 kö­tet­nyi for­dí­tás és 7 szlo­vák iro­dal­mi te­ma­ti­kus fo­lyó­irat­szám je­lent meg. Cé­lunk el­ső­sor­ban te­hát a 2016-os Bu­da­pes­ti Nem­zet­kö­zi Könyv­fesz­ti­vál­ra meg­je­lent szlo­vák mű­vek be­fo­ga­dá­sá­nak fel­tér­ké­pe­zé­se volt.

Tüs­kés Anna, szerk. Tüs­kés Ti­bor: Vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A bib­li­og­rá­fia do­ku­men­tál­ja Tüs­kés Ti­bor írói, kri­ti­ku­si, iro­da­lom­tör­té­né­szi és ta­ná­ri mun­kás­sá­gát, a róla szó­ló iro­dal­mat, va­la­mint a ha­tás­tör­té­net ada­ta­it. Re­giszt­rál­ja az ál­ta­la írt, éle­té­ben és a ha­lá­la után meg­je­lent mű­ve­ket, a rá vo­nat­ko­zó szak­iro­dal­mat, az őt áb­rá­zo­ló kép­ző­mű­vé­sze­ti al­ko­tá­so­kat, a vele/róla ké­szült fil­me­ket. Ese­ten­ként rö­vid an­no­tá­ci­ó­val egé­szí­tet­tem ki a cím­le­írá­so­kat, s je­lez­tem az írá­sok­ra meg­je­lent re­ak­ci­ó­kat.

Vá­lasz­tá­sok és kény­sze­rek: Zsi­dó ön­kép és kö­zös­ség­tu­dat Közép-Európában (Irodalom- és kul­túr­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok), szerk. Ba­logh Mag­dol­na, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015.

Kö­te­tünk an­nak a 2011 no­vem­be­ré­ben ren­de­zett nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­á­nak az anya­gá­ból nyújt vá­lo­ga­tást, ame­lyet a Vannak‑e közép-európai zsi­dó iro­dal­mak? mun­ka­cím alap­ján hir­det­tünk meg, s amely­re az MTA BtK Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te és a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Vi­lág­iro­dal­mi In­té­ze­te (Ús­tav svet­ovej li­te­ra­túry SAV) együtt­mű­kö­dé­sé­nek ke­re­té­ben ke­rült sor. A kon­fe­ren­cia fel­hí­vá­sa a nem hé­ber és nem jid­dis nyel­vű iro­dal­mak­ra kér­de­zett rá, vagy­is arra ke­res­tük a vá­laszt, hogy tér­sé­günk egyes nem­ze­ti iro­dal­ma­in be­lül kirajzolható‑e egy olyan, az adott nem­zet nyel­vén szü­le­tett, de vi­lá­go­san el­kü­lö­nít­he­tő iro­dal­mi kor­pusz, ame­lyet az egy­más­sal is fe­le­se­lő mai dis­kur­zu­sok a „zsi­dó” kép­lé­keny és több­fé­le­kép­pen ér­tett fo­gal­ma alap­ján je­löl­nek meg. Egy le­het­sé­ges ti­po­ló­gia váz­la­tán gon­dol­kod­tunk, mi­köz­ben azt is vár­tuk a szlo­vák, len­gyel, cseh és ma­gyar rész­ve­vők­től, hogy szá­mot ad­ja­nak a ré­gi­ón­kon be­lü­li nem­ze­tek „zsi­dó” kom­po­nen­sé­nek kul­tu­rá­lis spe­ci­fi­ku­má­ról, aho­gyan az a 19–20. szá­zad közép-európai tör­té­nel­mé­ből és kul­túr­tör­té­ne­té­ből ki­ol­vas­ha­tó.

Krupp Jó­zsef, szerk. Vi­lá­gok kö­zött: Ta­nul­má­nyok Ovi­di­us élet­mű­vé­ről. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Pub­li­us Ovi­di­us Naso ha­lá­lá­nak két­ez­re­dik év­for­du­ló­ja vi­lág­szer­te al­kal­mat adott a ko­run­kat ta­lán leg­in­kább meg­szó­lí­tó ró­mai köl­tő élet­mű­ve előt­ti tisz­tel­gés­re. Bu­da­pes­ten 2017 no­vem­be­ré­ben ke­rült sor az Ovi­di­us 2000 című kon­fe­ren­ci­á­ra, ame­lyen a je­len kö­tet ala­pul. A négy egy­ség­be fog­lalt ti­zen­hat ta­nul­mány Ovi­di­us élet­mű­vé­nek ma leg­iz­gal­ma­sabb­nak lát­szó össze­füg­gé­se­it tár­gyal­ja. A kö­tet te­ma­ti­kus egy­sé­gei a fő­mű­nek te­kin­tett Me­ta­mor­p­hos­es po­é­ti­ká­já­val és mo­dern vi­lág­iro­dal­mi vissz­hang­ja­i­val, az élet­mű hang­sú­lyo­san ró­mai (Ars ama­to­ria, Fa­sti) és nem ró­mai (Tris­tia, Ibis) te­re­i­vel, az elé­gia mű­fa­ji le­he­tő­sé­ge­i­nek sok­ol­da­lú ovi­di­u­si ki­ak­ná­zá­sá­val (He­ro­id­es, Fa­sti, Tris­tia), vé­gül pe­dig a köl­tő sok­ré­tű ha­zai be­fo­ga­dás­tör­té­ne­té­vel fog­lal­koz­nak. Az itt so­ra­ko­zó írá­sok fé­nyé­ben úgy tű­nik, a 21. szá­zad ele­ji ol­va­só­nak a ró­mai köl­tő mű­vei azok­ról a szfé­rák kö­zöt­ti, meg­szi­lár­dít­ha­tat­lan, át­me­ne­ti te­rek­ről ad­nak hírt, ame­lyek em­be­ri és ál­la­ti, művi és ter­mé­sze­ti, va­ló­sá­gos és il­lu­zó­ri­kus, vagy ép­pen fér­fi és női, ró­mai és nem ró­mai, nyil­vá­nos és pri­vát vi­lá­gok kö­zött hú­zód­nak.

„A vég­te­len­ség kü­szö­bén”: Írá­sok Vu­ji­csics Szto­ján em­lé­ké­re, szerk. Tö­rök Zsu­zsa, Vu­ji­csics Ma­ri­et­ta, rec.iti, Bu­da­pest, 2012.

„Nyo­mot hagy­ni, azt igen. S ha­gyott is nyo­mo­kat, nem egyet, nem akár­mi­lye­ne­ket. Tu­laj­don­kép­pen nem is nyo­mo­kat, ha­nem pe­csé­te­ket, le­zá­ró, be­fe­je­ző emb­lé­má­kat. Szent­end­rén lát­ha­tó a leg­ra­gyo­góbb, úgy hív­ják: Egy­ház­mű­vé­sze­ti és Tu­do­má­nyos Gyűj­te­mény. Rö­vi­den: mú­ze­um. A Mú­ze­um. Éle­té­nek leg­jobb év­ti­ze­de­it szán­ta e mű – eme élet­mű – lét­re­ho­zá­sá­ra. Akik is­mer­ték őt, lát­ják a mű mö­gött Szto­ján sze­mé­lyi­sé­gét: az épü­let ele­gan­ci­á­ja, a mű­tár­gyak pa­ti­ná­ja, az egész­ből su­gár­zó íz­lés és igé­nyes­ség, a prí­ma mi­nő­ség és exk­lu­zi­vi­tás, mind Szto­ján alak­ját idé­zi; ké­sőb­bi ko­rok em­be­rei szá­má­ra pe­dig az ő sze­mé­lye is bele fog ol­vad­ni a ki­ál­lí­tott iko­nok fes­tő­i­nek szel­lem­lé­nyei közé.”

Mi­lose­vits Pé­ter

„Jól őrizd he­lye­det”: Em­lé­ke­zé­sek Tar­nai An­dor­ra, vál., szerk. Tüs­kés Gá­bor, mun­ka­társ Bretz An­na­má­ria, a ké­pe­ket vál. Kecs­ke­mé­ti Gá­bor, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2014.

E gyűj­te­mény gon­do­la­ta 2013. au­gusz­tus 24-én, Tar­nai An­dor lo­va­si sír­já­nak fe­le­sé­gem­mel és kol­lé­gá­im­mal kö­zö­sen tör­tént fel­ke­re­sé­se­kor ve­tő­dött föl ben­nem. A ha­lá­lá­nak 19. év­for­du­ló­ján, a csa­lád meg­hí­vá­sá­ra tar­tott, szűk körű meg­em­lé­ke­zés ösz­tö­nöz­het­te a fel­is­me­rést: ér­de­mes len­ne össze­gyűj­te­ni és köz­re­ad­ni a Tarnai-díjasok vissza­em­lé­ke­zé­se­it, ki­egé­szít­ve az őt kö­szön­tő és rá em­lé­ke­ző ko­ráb­bi meg újabb írá­sok­kal. A fel­is­me­rést mo­ti­vál­ta az is, hogy kö­zel húsz év telt el a ha­lá­la óta, s köz­ben fel­nőtt egy új iro­da­lom­tör­té­nész ge­ne­rá­ció, mely­nek tag­jai élet­ko­ruk­nál fog­va már nem is­mer­het­ték őt sze­mé­lye­sen. Az össze­ál­lí­tás fő cél­ja eb­ből kö­vet­ke­ző­en az, hogy mi­köz­ben rá­irá­nyít­ja a szé­le­sebb szak­mai nyil­vá­nos­ság fi­gyel­mét az élet­mű­re, a nem­ze­dé­ke­ken át­íve­lő, jel­ké­pes kéz­fo­gás gesz­tu­sá­val meg­örö­kít­se a tu­do­mány­tör­té­net egyik fon­tos fe­je­ze­tét, és fel­mu­tas­sa a ki­vé­te­les em­be­ri ka­rak­ter­rel pá­ro­su­ló, mára szin­te tel­je­sen ki­ve­szett ku­ta­tói ha­bi­tust.

Gá­bo­ri Ko­vács Jó­zsef és Ma­jor Ág­nes, szerk. „…és pa­lo­ta épül a pusz­ta be­széd­ből”: Aka­dé­mi­ai tu­do­má­nyos ülés­sza­kok a 200 éves Arany Já­nos­ról. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.

Az Arany János-emlékévet Áder Já­nos köz­tár­sa­sá­gi el­nök nyi­tot­ta meg 2017. már­ci­us 2‑án Nagy­sza­lon­tán. Ez al­ka­lom­mal a MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont­já­nak Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te ülés­sza­kot ren­de­zett. Az In­té­zet Weö­res Sán­dor ver­sét idéz­ve „… és pa­lo­ta épül a pusz­ta be­széd­ből”. A 200 éves Arany Já­nos cím­mel 2017. má­jus 15-én szin­tén tu­do­má­nyos ülés­sza­kot tar­tott a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia 188. köz­gyű­lé­sé­nek ke­re­té­ben. Ez a könyv a meg nem je­lent elő­adá­sok kö­zül mind­azo­kat tar­tal­maz­za, ame­lyek vál­to­zat­lan for­má­ban vagy ta­nul­mánnyá bő­vít­ve áll­tak ren­del­ke­zé­sünk­re.