Kötetek

Részlet az előszóból: „…bár igaz ugyan, hogy a magyarországi középkorkutatásban egyáltalán nem ismeretlenek az itineráriumok – azaz egy-egy személy utazásai során felkeresett földrajzi helyeknek az utókor kutatója által összeállított adattárai –, továbbá sok szakmunka készítésénél érhetjük tetten e módszer alkalmazását, ami azonban a ténylegesen napvilágot látott segédleteket, kézikönyveket illeti, bizony komoly hiányokat vagyunk kénytelenek elkönyvelni. ... A hiányok az utóbbi évtizedekben nemhogy csökkentek, hanem létük egyre fájóbbá vált. A 20. század második felét és a magyar medievisztika ma már nem élő művelőit tekintve egyedüliként Engel Pál vállalkozott királyitineráriumok összeállítására. ... Engel magányos kezdeményezését leszámítva azonban a hazai itineráriumkutatás jottányit sem haladt előre, annak az örvendetes ténynek az ellenére sem, hogy a politikatörténet-kutatás az utóbbi bő másfél-két évtizedben végre újra elfoglalni látszik helyét a középkor-történeti vizsgálódások magyarországi hierarchiájában. S ha politikatörténetről, politikai biográfiáról, esetlegesen hadtörténet-eseménytörténet kapcsolatáról beszélünk, ki kell mondanunk, hogy itineráriumok nélkül ezek aligha művelhető résztudományok: voltaképpen az életrajzi és a politikatörténeti kutatás gerince maga az itinerárium. Részben ezen megfontolások nyomán fogant meg jelen sorok írójában a gondolat, hogy nekiveselkedjen a feladatnak és a kutatás rendelkezésére bocsássa legalább egy késő középkori uralkodónk, Hunyadi Mátyás 1458–1490 közötti és mintegy kiegészítőleg Aragóniai Beatrix 1476–1490 közötti tartózkodási helyeinek gyűjteményét.”

In this volume – which is part of a publishing project regarding the tax registers (tahrir defterleri) compiled under the reigns of Murad II and Mehmed the Conqueror (1421–1481) – we are releasing the tax registers of three important regions in the Lower Danube area, which we acquired from the Ottoman archives in Istanbul and Sofia. These are two summary or synoptic (icmal) tax registers of Nicopolis (1470s) and Vidin (1467–1468), and one detailed (mufassal) tax register of Braničevo (1467–1468). These three regions were the centers of the Ottoman costal fortification system on the Lower Danube. In this geographically integrated region, the process of the Ottoman conquest differed greatly from region to region, despite their proximity.

Der vorliegende Band enthält die Beiträge einer im Herbst 2008 abgehaltenen Konferenz, für die die 150. Wiederkehr des Geburtsjahres des Südosteuropa-Historikers Lajos Thallóczy einen guten Anlass bot. Als Geschichtswissenschaftler und Politiker wandte sich Thallóczy mit besonderem Interesse der Vergangenheit und Gegenwart der von Bosniern, Serben, Kroaten, Slawoniern und Albanern bewohnten nordwestlichen Balkan-Region zu. … Für die Abhaltung der Konferenz bot die Akademie der Wissenschaften und Künste von Bosnien-Herzegowina optimale Bedingungen. Um die Ergebnisse der Thallóczy–Tagung auch international bekanntzumachen, wurde von den Referenten beschlossen, die Beiträge einheitlich in deutscher Sprache zu publizieren. Für das Historikertreffen in Sarajevo und für die deutsche Übersetzung der Aufsätze der bosnisch-herzegowinischen Autoren sowie für die Veröffentlichung des Konferenzbandes boten das Ministerium für Zivilangelegenheiten der Republik Bosnien und Herzegowina und das Föderative Ministerium für Bildung und Wissenschaft eine dankenswerte Unterstützung.

Részlet Bán Zoltán András ismertetőjéből (Magyar Narancs, 2016/6): "Manapság mintha ismét sikk lenne a lokálpatriotizmus. Persze ez csak akkor több üres hőzöngésnél, a kis haza hamis öntudatánál, ha valódi ismeretekkel, komoly helyi tudással párosul, ha az öntömjén helyett önismeretre szorító anyagot kapunk. Katona Csaba éppen ilyesfajta tudásanyagot gyűjtött össze nagyszerű kötetében, melynek alcíme tökéletesen jelzi ki tárgyát: „Arcok és történetek Balatonfüred múltjából”. Részletgazdag portrék, majdnem irodalmi igénnyel megrajzolt történetek – szigorú filológiai igényességgel, éber forráskritikával. És a lokális tárgy szerfölött alkalmas, hogy ábrázolása révén nagyobb dimenziókat is megérezzen az olvasó. Füred ugyanis amolyan olvasztótégelyként érzékelhető, ahol már a 19. század közepe óta megfordult szinte az egész magyar irodalmi és politikai élet összes kulcsfigurája. Jókai így írja le ezt: »Öreg zászlós urak, régi hangzatos időkből nagyrabecsült nevek, országos capacitások a megyei világból, deli úrhölgyek, fiatal mágnások, lelkészek, tanárok minden felekezetből, kisebb nagyobb nevek mind egy barátságos ismerős körré alakulva, melly egymást szívesen üdvözli, a közbeszéd tárgyából ki nem fogy, sem nagyságát, sem kicsinységét nem érezteti a másikkal, minden élvezetet megoszt mindenkivel, az első szóra kész és előzékeny bármily okos indítvány felkarolására s iparkodik óráit kellemessé tenni: ezekből áll Balaton-Füred fürdőközönsége.« Ez természetesen erősen eszményített felfogás; hogy mennyire, azt éppen Katona Csaba kötete bizonyítja, amelynek nem titkolt célja, hogy ha porrá nem is zúzza, de némileg árnyalja a széplelkű ábrándokat."

Részlet az Előszóból: "The relationship between the western alliance system led by the US and the East European socialist bloc dominated by the Soviet Union fundamentally changed in 1988–1991. With the weakening of Moscow and the subsequent, sudden collapse of its empire, the political, cultural, military, and ideological confrontation called the Cold War was replaced within months by a new type of cooperation between the two parts of Europe previously divided by the Iron Curtain. The eight reports from the NATO Archives, formerly classified confidential, that are published in English for the first time in the present volume present the events of these stirring four years from the perspective of western experts meeting together in Brussels: how they perceived and interpreted the events in this transforming region. The term Eastern Europe applied in the title is a political one, and refers to the allies of the Soviet Union, the USSR itself, and Yugoslavia and Albania. In this way we invoke the original term commonly used in these documents (Eastern Europe, in French: Europe orientale) without taking sides in the terminological debate about the proper name for the region."

Részlet Várszegi Asztrik köszöntőjéből: "Adriányi Gábor professzor a 20. század második felének kortanúja, tanúságtevője. Ezt a nehéz időszakot testére nyomott égő, fájdalmas és sebeket is hátrahagyó bélyeg formájában élte meg és viseli. Évei száma immáron 80-ra kerekedett: itthon, határainkon túl, és újra itthon. Nem hétköznapi ez az életpálya! Nagykanizsán látta meg a napvilágot 1935-ben, katolikus családból piarista iskolába kerül, onnan papi hivatását követve a veszprémi szemináriumba, majd a budapesti Központi Szemináriumba. Mivel fiatal élete egyúttal a pártállam berendezkedésének is időszaka, élete kísérőjelenségei azok az eseménysorok, amelyeket a következő címszavakkal lehet vázlatosan jellemezni: a kommunista pártállam egyre nagyobb térnyerése, erőszakos berendezkedése, a katolikus iskolák államosítása, szerzetesrendek feloszlatása. Fiatalon megélte azt, hogy amiben nevelkedett, szeme láttán omlott össze. A hatalmi mohóság részbeni következménye, hogy kitör az 1956-os forradalom, amelynek leverését még nagyobb erőszakhullám követ. Ezek az évek a fiatal teológus növendék szemináriumi évei, amikor a kommunista pártállam másodszor lendül neki egyházellenes tevékenységének. Ebben a pontban mutatkozik meg az, hogy történelem és személyes élet nem párhuzamosan haladó vonalak, hanem közös és fájdalmas keresztút."

Részlet az Előszóból: „A jelen munka fő célja, hogy a kiválasztott szövegek és képek segítségével végigvezessen az [Esterházy-] családtörténet kétszáz éves szakaszának fő eseményein, felidézze az irodalom-, zene-, művészet- és művelődéstörténeti szempontból fontos egyéniségeket, érzékeltessen jellegzetes történelmi és mindennapi helyzeteket, láttasson emberi vonásokat, tárgyakat, épületeket. Célunk volt az is, hogy rámutassunk a szöveges és a sokszorosított grafikai források gazdagságára, sokrétűségére, mivel ezek többsége eddig kisebb figyelmet kapott a szélesebb nyilvánosságban, mint például a képtár, a kincstár vagy Esterházy Pál zeneszerzői munkássága. Az igényes tudományos ismeretterjesztés szolgálata mellett szerettünk volna utalni arra is, hogy számos kutatatlan vagy nem kellően feltárt területe van még az Esterházyak irodalmi, kulturális tevékenységének és az ezt megvilágító forrásoknak.”

A szerző könyve közel egy évszázadot ölel fel. Időbeli határait illetően a kezdeti időpont magától adódik. Az áttérés a reformkorban válik a modern zsidókat érintő társadalmi jelenséggé, ekkor válik a magyarországi zsidók jelenéről és jövőjéről kialakuló diskurzus részévé, ekkorra, a reformkort „lezáró” forradalom idejére tehető a magyarországi zsidókat érintő első jelentős áttérési hullám. Mint annyi más tekintetben, a forradalmakba torkolló első világháború a zsidók és keresztények életében és egymás iránti viszonyában is új fejezetet nyitott, az 1918–1920 közötti évek minden korábbihoz képest példátlan áttérési hullámának a békeidők ágyaztak meg, de nem azok váltották ki, ez már egy másik történet. Mivel a kötet a téma első monografikus feldolgozása, a szerző a kérdés minél sokoldalúbb vizsgálatára törekedett. Az eltérő jellegű források – anyakönyvek, statisztikák, hitközségi archívumanyagok, zsinagógai beszédek, országgyűlési naplók, napilapok, folyóiratok, naptárak, egyesületi évkönyvek, röpiratok, levelezések, naplók, visszaemlékezések, életrajzok, szépirodalmi művek, viccgyűjtemények stb. – vegyítése, eltérő szempontjaik konfrontálása izgalmas kihívást jelentett , amelynek a szerző igyekezett körültekintő forráskritikai hozzáállással megfelelni.

Kosáry Domokos 75. születésnapja alkalmából készített tematikus kötet, amelyet addig megjelent tanulmányaiból válogatott össze a Társadalom és Művelődéstörténeti Tanulmányok sorozat számára. A szövegek eredeti formájukban kerültek az olvasók kezébe. Az MTA Történettudományi Intézet 1989-ben e kötet közreadásával köszöntötte a neves történészt.

Az 1980-as évek végén érlelődött meg a szerzőben, hogy össze kellene állítani a szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi lexikonát. Történész számára egyszerre áldás és nyomasztó teher az adatbőség. A lengyel légió históriájának feldolgozása során – kiterjedt levéltári kutatásokkal – az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc több mint ezerötszáz lengyel résztvevőjének adatait sikerült összegyűjtenie az 1990-es évek közepéig. E kötet ennek az adatgyűjtésnek a közzététele. A címszavak az anyag mennyiségétől függően vagy ténymegállapítóan rövidek, vagy olvasmányosan hosszabbak. A lexikonban szereplő személyek születési helyének országmegjelölése a vonatkozó időszak topográfiai helyzetét igyekszik tükrözni, de emellett az esetek többségében 1848-ban érvényben lévő közigazgatási területmeghatározás az irányadó. A katonai rangmegjelölés vagy a hivatali titulus is mindig a szóban forgó időszakra vonatkozik.